tegnap belefutottam valami tényleg ijesztőbe a Metro 2033-ban, most utólag elolvastam, és az nem is volt olyan para, meg nem tudtam, hogy mit csinálok :D Komolyan, hangok a sötétben korlátozott mozgás, aztán semmi szellem, meg ilyenek. Viszont legalább túljutottam ezen a pályarészleten - marha idegesítő volt, h nem lehet menteni, pedig a lopózás időigényes, és roppant nyomasztó újrajátszani az elejétől.
A beszélgetések hangulatosak, és a szellemek az alagútban - nos. Itt közölném, hogy nem annyira szeretem a horrorjátékokat, de ilyenekért érdemes próbálkoznom. Szeretem a Stalker hangulatát, a "megmagyarázhatatlan izék a rémisztő helyen, de együtt élünk velük, különben meghalunk" légkört.
Amúgymeg megintcsak rájöttem, hogy azért jók a videójátékok, mert sikerélményt adnak, a nehezebbek kitartásért cserébe (amyg megtanulom őket kezelni), és amikor máshonnan nincs meg ez az élmény, akkor roppant hasznos. Engem pl. rendszeresen meglep, hogy itt van eredménye az energia és idő belefektetésének, míg a "valódi" életben ezt nem igazán élem meg.

Fáradt vagyok. Este nem tudok elaludni, reggel meg fel kell kelni hamar. Az élet igazságtalan, időm lenne hamar aludni, mégse jön össze.

Mondjuk tegnap este énekgyakorlás közben tök elégedett voltam a hangommal, ez új, és nyilván nem vettem fel meg hallgattam vissza, emrt az jelentősen csökkentette volna az elégedettségemet. Kéne találni valami karácsonyi éneket, de egyelőre csak giccshalmokra bukkanok, vagy egyházi énekekre. Kezd a meggyőződésemmé válni, hogy csak némi vallási, spirituális vagy mittomén, hasonló hozzáállással van esély kikerülni a karácsonyi giccset. Amit meg kötelező kikerülni, mert kevés kiábrándítóbb dolgot ismerek ennél.

Btw, rendeltem amazonról, hosszas tűnődések után, a WoD alapkönyvet, meg az egyik CtL kiegészítőt, és mesélni fogok CtL-t, csakazértis.

Komoly igazság van abban, amit beszéltünk Morganával szombaton, az internet meg a közösség-érzet összefüggéseiben... mióta nagyjából a 0 felé konvergál az onlány kapcsolattartásom lényegében bárkivel, azóta kezdem légüres tér közepén érzni magam. Pedig aggodalomra semmi ok, valószínűleg semmi nem változott. A telefon még mindig az ördögtől való, semmi kétség.