Tudom, már éjszaka van, és épp egy órája panaszkodtam, hogy mennyire nehezen tudok felkelni reggel mostanában, hát ez nem segíti, de mégis, mégis szükséges. Még mindig nagyszerűek az egyenesvonalú tanácsaim, még mindig nem tudom őket én magam követni, de .... nincs de. Miért lenne? Bizonyos dolgokat nehéz lezárni, addig meg pláne, amíg nem száz százalék, hogy érdemes, és még úgy is, hogy... hogy nincs jelentősége az "érdemes" szónak. Egyszerűen kísért már hosszú évek óta, és fog is, amíg valami végleges dolog nem történik. De legalább a feszültség nagyon alacsony, épphogy csak érezhető, erre nem érdemes sorozatot építeni. De egy mellékszálnak még mindig jó. Kár, hogy unom.

Körberajzolom magam körül a teret, magamat nem kéne, csak közelítek egyenesekkel, síkokkal, sok síkból végül görbe lesz, csak legyünk következetesek, és várjunk. Várjunk még. A mozgással meg a belső tér alakul, ha nem mozog, akkor halott, a halott anyag meg kit érdekel? A halott-anyagkutatókon kívül, persze, hát nem, nem nem, ott van a rácsok mögött a rbaló, ja, nem, még nem fogták el, de fogják, a lány a szobában a tükör előtt, ez a történet sem hangzik el már többször?  A kérdőjel helyett a pont vagy a felkiáltójel pontosabb lenne, de kevésbé pozitív, pedig igaz, igaz, igaz, igaz. Négyszer ismételni már kevésbé hamleti, szó, szó, szó, Mi lenne, ha aludnék.

majd holnap lejön a sims3, és talán nem a laptopra kéne letölteni, dehát ki akarom próbálni, h itt fut-e ht nem csodálatos?