furcsa. például a hajam. meg eza késélen létezés-ügy, lakkegekkel vagy anélkül. szeretnék felvételit, diplomamunkázni nem, ezúttal valóban el szeretnék jutni a gyárig, végre buliba, és... és... embereket, ismerősöket a napfényre.
tegnap a suszterben ugyan félpercenként tekintgettem a megálló felé, azért igyekeztem a fonalat tartani. az a vékony vonal a lelkesedés és az idealizmus között. a fogalmak nem pontosak, de .... de.
emellett nyilván az emberek. ott... vannak. meg voltak is. és néha megértem őket. fonalakban. és még mindig könnyebb cselekvésben, összenézéssel érteni, mint szavakkal. én meg majd ott állok a határon, és figyelek.

ááá. a fejem. fáááj.

nos, akkor most offline, és géptelen tervezgetés vagy alvás. könyvem szerencsére nincs.

-----

vnv nation - beloved. francba.
nem dolgoztam semmit, csak hagytam elszaladni az időt. a karikák ijesztőek a szemem körül, és háborút sem vagyok képes indítani a lustaságom ellen.
i don't regret the choices that i made
holnap állásinterjú diákmunkára. ma kimegyek emberek közé, elhatároztam. csak legyenek ott. csak legyen ott olyan, akit ismerek. wazz, a hollow men is többesszám, már nem azért mondom...
(állandóan eszem, nincs erőm koncentrálni a feladataimra, folyton álmos vagyok, meg, ha netán a belső miértekre kíváncsi valaki, akkor majdnem sírva fakadok, csókolom, bocsánat, ezek azért jelek. itt a tavasz, sápadt napsütéses életszívással. Hogy utálom. És milyen furcsa, hogy egy ideje agresszivitással reagálok.Még a végén eltörök valamit. Bár, az még mindig jobb, mintha magamat.)