Jaj, de utálok délutáni alvásból ezzel az árthetetlen bánattal ébredni. A nem ott vayok, ahol kéne lennem, a valami hiányzik nagyon, de csak foszlányok maradtak érzés rettenetes. Egyrészt, mert meghatározhatatlan, másrészt, mert ettől függetlenül nagyon erős. Csak annyi vígasztal, hogy alvás után majd jobb lesz. (Persze, most leesett. Ez csak egyszerűen azért van, mert előző nap jól éereztem magamat végre. )