Nem, valóban semmi kedvem nincsen se a lájvhoz, se semmihez. Azt hiszem, megértemDrímőr mindne szájhúzását. Ez persze bizonyos szempontból rossz, de talán észhez térek, és nem vállalok olyasmit, amiben nem vagyok biztos, hogy lelkesít.
Jelen pillanatban az is kiakasztott, h megint nem alhatok reggel. Hagyjon mindenki békén. Nem akarok sehova se menni, ami nem létszükséglet. Meg akarok betegedni, 38-39 fokos lázzal pár napig, alacsonyabbal egy hétig, hogy tudjak foglalkozni a szakdogával, és ne kelljen kimozdulni. Ez most komoly.
Persze nem olyan tragikus logikusan átgondolva, csak... valami nem jó. Valami nincs a helyén, hogy így előzetesen mindent utálok. Tudom, helyben majd élvezem. Mint a vidéket is. De azért legalább kaptam pénzt (amit persze félig el is kellett költeni kajára).
Meg egy csomó kérdést magamról, amik felett gyakran átsiklottam, de lehet, h majd nem kerülhetem ki őket hirtelen. Kikerülni biztonságos, szembenézni reálisan pofára esés, abból a fajtából, amikor rájövök, hogy nem tudom megjósolni, hogyan reagálok. Király.
Mindenesetre a düh egy fokkal jobb, mint a szomorúság. Egy fokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése