hozzá kell tennem, az simán segített, h emberek közé mentem. bírom az arcát a népeknek, az rpg adag kissé kezdett sok lenni a buszon, de még mindig a tűréshatáron belül volt (muhaha). A játék meg eszembe jutatta, h valóban rám fér már ez a lazább cucc a sok wodos izé után, ahol a könnyedség ellenére megzavarodott, elveszett embereken röhögünk, nem úgy, mint.
köszönöm, ennyit szerettem volna mondani.