A tegnapelőtt novella-felvázolásra megkapta, válaszul a tegnapi képzeletbeli túrát. Azokróla helyekről, amik nincsenek.
Mentünk mozgásszínészet órára Szozsival - eleve késéssel, mert képtelen voltam elszakadni a Cégtől hamarabb a munkaidő végénél. Gyártelepek között bóklásztunk, Obfuscates emlékek villantak be, hogy elő kéne venni a katanát lassan, mert jönnek mindjárt. Ja, hogy hiába van a Bakelit a Gyárhoz közel, csak pont a másik komplexum? A rámpánál már Gordon Freeman is visszhangzott, aztán csak lehelletnyit csökkentet a rendezetten alter-artisztik bár a hangár mellett. A jó kalandozó benéz minden ajtón, és megkérdezi az NPC-et. Mondjuk a pultost. Aki az ajtót javasolja, ahol megmutatják a szomszéd ajtót. Ahol előadásra készülnek, és nem tudnak semmit (ők valószínűleg az a mellékszál voltak, amit nem göngyölítettünk fel.) Aztán a Marci végül elárulja, hogy nem tudjuk teljesíteni a questet, emrt nincs óra, nincs elég ember. De ajánlja a mellékquestet az előadással, amiben világít egy ismerős művésznő. Tisztelettel nem vállaljuk a questet.
A képzeletbeli óráról megcélozzuk a képzeletbeli helyet, amit megtalálunk a cipőboltban, és ugyanolyan imaginárius ott lenni, mint azt gondoltam.
Az tök jó, h nem csak nekem volt az első asszociációm róla, h oda mage-k járnak. És elcseréltek tartják fent, a fehér zakós kobold srác a bizonyíték rá.
Az egyik asztalnál angolul beszélgetnek, és olyan spellt használnak, amitől csak az átkötő szövegeket halljuk, a beszélgetést magát nem, mögöttünk meg Szozsi szerint mágiáról beszélnek, a pókeres, akit tavaly láttam, meg a fura lány a kutya mellett. A harmadik asztalhoz olyan társaság ül le, akik közül csak egy ismerte a helyet, ő mutogatja érdekességként, az egyik lány arca meg olyan, h jóképű pasi lehetne.
Odafele is láttam egy szép srácot a buszon, szőke hajjal, kerek orral, szép arccal, kalapban. Ellopom NPC-nek.
péntek, október 30
csütörtök, október 29
E?
| Felszáll | Dózsa György út | |
| M3 Metró | 7 megálló | |
| 1 perc várakozás | 11 perc utazás | |
| Átszáll | Ferenc körút | |
| 4 Villamos | 1 megálló | |
| 6 Villamos | 1 megálló | |
| 2 perc várakozás | 2 perc utazás | |
| Leszáll | Mester utca | |
Összesen: 5.744 km
Indulási idő: 2009/10/29 16:55
Utazási idő: 24 perc
1+11+2+2=24?
széttört agyak
Szeretnék leülni egy fotelbe, és olvasni. Néha letenni a könyvet, felpattanni és kijárkálni a gondolataimat, aztán folytatni az olvasást a szürke alkonyatban.
--
...és aztán ott volt az a szempont is, hogy a csöndnek szüksége volt az emberekre. Nem akkor, amikor kint álltak a szakadék szélén, olyankor túlságosan teli voltak gondolatokkal, hanem olyankor, amikor már zuhantak. Ilyenkor néha ellopta őket, ki az időből és térből, megevett belőlük egy kevese, aztán óvatosan visszahelyezte a maradékot a zuhanásba. Néha zökkent az idő, de ezt rendszerint nem vette észre senki.(részlet A magányosan kidőlő fák hangja c bestiáriumból)
--
Miért hiszik azt egyesek, hogy az "önzetlen" cselekedetekből nem származik előnye az embereknek - vagy nem azért teszik, mert attól nekik bármilyen módon jobb lesz? Az, hogy ez mennyire tudatos, az persze más kérdés.
De én nem hiszek abban, hogy van olyan cselekedet, ami nem azért jön létre, hogy a végrehajtójának bármilyen módon jó legyen. Bármilyen módon. Bármilyen feltételezett módon.
Attól meg végképp tizenévest kiált az agyam, ha azt látom, hogy még el is ítélik azt, amikor valaki azért segít, mert nem akar lelkiismeretfurdalást. Lelkes kamasznál még oké, de egy felnőttnél...
--
Ma fordítottam magyarról angolra szabályzatot. Nehéz volt. A szavak felét szótáraztam, és csak azért a felét, mert a többi kötőszó meg ilyen egyéb izé volt. Szerintem azért egy hozzáértőnek is meg kéne mutatni, de nem szólok bele. Angolról magyarra szívesebben fordítottam volna, magyarul legalább tudok minimális szinten.
De legalább volt feladatom.
--
most esett le, h nem kezdtem el összeállítani a helovíni zenéket. gváhh.
--
...és aztán ott volt az a szempont is, hogy a csöndnek szüksége volt az emberekre. Nem akkor, amikor kint álltak a szakadék szélén, olyankor túlságosan teli voltak gondolatokkal, hanem olyankor, amikor már zuhantak. Ilyenkor néha ellopta őket, ki az időből és térből, megevett belőlük egy kevese, aztán óvatosan visszahelyezte a maradékot a zuhanásba. Néha zökkent az idő, de ezt rendszerint nem vette észre senki.(részlet A magányosan kidőlő fák hangja c bestiáriumból)
--
Miért hiszik azt egyesek, hogy az "önzetlen" cselekedetekből nem származik előnye az embereknek - vagy nem azért teszik, mert attól nekik bármilyen módon jobb lesz? Az, hogy ez mennyire tudatos, az persze más kérdés.
De én nem hiszek abban, hogy van olyan cselekedet, ami nem azért jön létre, hogy a végrehajtójának bármilyen módon jó legyen. Bármilyen módon. Bármilyen feltételezett módon.
Attól meg végképp tizenévest kiált az agyam, ha azt látom, hogy még el is ítélik azt, amikor valaki azért segít, mert nem akar lelkiismeretfurdalást. Lelkes kamasznál még oké, de egy felnőttnél...
--
Ma fordítottam magyarról angolra szabályzatot. Nehéz volt. A szavak felét szótáraztam, és csak azért a felét, mert a többi kötőszó meg ilyen egyéb izé volt. Szerintem azért egy hozzáértőnek is meg kéne mutatni, de nem szólok bele. Angolról magyarra szívesebben fordítottam volna, magyarul legalább tudok minimális szinten.
De legalább volt feladatom.
--
most esett le, h nem kezdtem el összeállítani a helovíni zenéket. gváhh.
szerda, október 28
Csak nem bírom, ki, h ne írjak.
Holnap első mozgáskurzusos óra, kíváncsi vagyok.
Ma vettem egy csizmát végre.
Tegnap rendelkezve lett a Nírlifjúcsőr eleje, és megint hajnalig meséltek nekem vörös hajú Safia-ról. Írnom kéne róluk, de lusta vagyok.
--
A Graveyard Book-ot olvasom, egyelőre elbűvölő. Egészen elfelejtettem már, milyen élmény olvasni, döbbenet. Rájöttem, h nem mindig leszek rosszul buszon, amikor olvasok, tehát van kihasználható időm.
Asszem kéne szocializálódni emberekkel, csak még nem tudom, hogyan. Nem, olyasmi, mint az emtétés helovín, nem ér. Az sem ér, ha valahol dolgom van (próba, megbeszélés). Az rpg meg határeset.
Holnap első mozgáskurzusos óra, kíváncsi vagyok.
Ma vettem egy csizmát végre.
Tegnap rendelkezve lett a Nírlifjúcsőr eleje, és megint hajnalig meséltek nekem vörös hajú Safia-ról. Írnom kéne róluk, de lusta vagyok.
--
A Graveyard Book-ot olvasom, egyelőre elbűvölő. Egészen elfelejtettem már, milyen élmény olvasni, döbbenet. Rájöttem, h nem mindig leszek rosszul buszon, amikor olvasok, tehát van kihasználható időm.
Asszem kéne szocializálódni emberekkel, csak még nem tudom, hogyan. Nem, olyasmi, mint az emtétés helovín, nem ér. Az sem ér, ha valahol dolgom van (próba, megbeszélés). Az rpg meg határeset.
kedd, október 27
Tegnap nekiálltunk a Nírlifjúcsörnek, van zseniális próbahely végre - a portás szép szóra kulcsot adott, de senki nem volt rajtunk kívül a helyen.
A darab érdekes lesz, még nincs izomláz a karomban, amin most meg vagyok lepődve.
Inszéjn csinált forraltbort, tegnap este gyönyörű idő volt. Ja, és jól meséli a szósöl netvörking szappanopera rpg-t is :D
A darab érdekes lesz, még nincs izomláz a karomban, amin most meg vagyok lepődve.
Inszéjn csinált forraltbort, tegnap este gyönyörű idő volt. Ja, és jól meséli a szósöl netvörking szappanopera rpg-t is :D
Gumifotel
re, Kincső blogbejegyzésére.
Nekem is feltűnt, h emtétés ismerősi körömben van egyfajta erős fáradtság. És számukra most az emtété kevesebb mint szeretnék, mondjuk.Meg, h ezt az élményt valamennyire kiterjesztik.
Szerintem ez természetes - mármint az a gondolat, hogy, ha nem ugyanúgy működik valami, akkor nem csak én változtam, hanem ez a valami is. Pláne, ha ez a dolog emberekből áll. Az is természetes, ha ezt érzem, és blogot is írok, akkor leírom.
Az már más kérdés, h ezek a vélemények erősíthetik egymást - de ugyanígy erősítik/erősítenék szóban is, csak akkor valóban csak a közelebbi ismerősök tudnának róla.
Nem tudom, mi történik az "emtétében", mert számomra jelenleg nem egységes közösségként él, jóval megfoghatóbbak a konkrét baráti társaságok belőle. Azt érzékelem, hogy számomra fontosabb embereknek hiányzik valami belőle, fáradtak el. Amennyiben nélkülük is ugyanazt az élményt adja az emtété az emtétéseknek, akkor semmi baj, ilyen volt már, akkor később visszamehetnek töltődni, vagy akármi. Amennyiben viszont érzékelhető a személyi változás, akkor szerintem a közösség maga is minőségileg változik.
Ez az A kategóriás csoportosítás meg ... Az emtété sem homogén közeg. Van ilyen eleme is, de ezt sokáig nem lehet elviselni, nem lehet mindenkit egyformán kedvelni és fontosnak tartani. Ennyi. Igen, vannak néha kialakuló kisebb közösségek, nem akar mindenki mindenkivel találkozni. Ezek néha elég erősek ahhoz, hogy akár kreatív tevékenységeket is befolyásoljanak (tehát a pusztán közösségin túlmutató elemét is az emtétének). És?
Amíg van, ami a társaság minden tagját összeköti, addig miért zavar ez bárkit? Vagy ez a mindenkit összekötő vattacukor nem elég?
--
Az a fura ebben a társaságban, h annyi energiát fordítanak/fordítunk rá, amennyit az ember rendszerint a bevett "fontos" dolgokra szokott (tanulás, munka, család). Egy rendezvényszervezés ugyanolyan meló, mintha ugyanezt pénzért tennénk, ráadásul nehezített pályán. Ahogy akár darabrendezés.
A durva az, hogy a társaság maga nem ezekre irányul elsősorban, nem érzem tevékenység-központúnak... Tolkien társaság? Hányan vannak, akik elsősorban az életmű népszerűsítése, megismerése, átélése miatt fordítanak erre ennyi energiát?
A többiek miért?
Szvsz a legmeghatározóbb szervezőerő a közösségépítés maga. Hogy legyenek emberek, hogy a gumifotelből ne menjen el minden levegő.
Nem tudom, h jó e ez így.
Nem tudom, h érdekel-e. Valamennyire nyilván, de valószínűleg csak azért agyalok rajta, mert van időm.
Nekem is feltűnt, h emtétés ismerősi körömben van egyfajta erős fáradtság. És számukra most az emtété kevesebb mint szeretnék, mondjuk.Meg, h ezt az élményt valamennyire kiterjesztik.
Szerintem ez természetes - mármint az a gondolat, hogy, ha nem ugyanúgy működik valami, akkor nem csak én változtam, hanem ez a valami is. Pláne, ha ez a dolog emberekből áll. Az is természetes, ha ezt érzem, és blogot is írok, akkor leírom.
Az már más kérdés, h ezek a vélemények erősíthetik egymást - de ugyanígy erősítik/erősítenék szóban is, csak akkor valóban csak a közelebbi ismerősök tudnának róla.
Nem tudom, mi történik az "emtétében", mert számomra jelenleg nem egységes közösségként él, jóval megfoghatóbbak a konkrét baráti társaságok belőle. Azt érzékelem, hogy számomra fontosabb embereknek hiányzik valami belőle, fáradtak el. Amennyiben nélkülük is ugyanazt az élményt adja az emtété az emtétéseknek, akkor semmi baj, ilyen volt már, akkor később visszamehetnek töltődni, vagy akármi. Amennyiben viszont érzékelhető a személyi változás, akkor szerintem a közösség maga is minőségileg változik.
Ez az A kategóriás csoportosítás meg ... Az emtété sem homogén közeg. Van ilyen eleme is, de ezt sokáig nem lehet elviselni, nem lehet mindenkit egyformán kedvelni és fontosnak tartani. Ennyi. Igen, vannak néha kialakuló kisebb közösségek, nem akar mindenki mindenkivel találkozni. Ezek néha elég erősek ahhoz, hogy akár kreatív tevékenységeket is befolyásoljanak (tehát a pusztán közösségin túlmutató elemét is az emtétének). És?
Amíg van, ami a társaság minden tagját összeköti, addig miért zavar ez bárkit? Vagy ez a mindenkit összekötő vattacukor nem elég?
--
Az a fura ebben a társaságban, h annyi energiát fordítanak/fordítunk rá, amennyit az ember rendszerint a bevett "fontos" dolgokra szokott (tanulás, munka, család). Egy rendezvényszervezés ugyanolyan meló, mintha ugyanezt pénzért tennénk, ráadásul nehezített pályán. Ahogy akár darabrendezés.
A durva az, hogy a társaság maga nem ezekre irányul elsősorban, nem érzem tevékenység-központúnak... Tolkien társaság? Hányan vannak, akik elsősorban az életmű népszerűsítése, megismerése, átélése miatt fordítanak erre ennyi energiát?
A többiek miért?
Szvsz a legmeghatározóbb szervezőerő a közösségépítés maga. Hogy legyenek emberek, hogy a gumifotelből ne menjen el minden levegő.
Nem tudom, h jó e ez így.
Nem tudom, h érdekel-e. Valamennyire nyilván, de valószínűleg csak azért agyalok rajta, mert van időm.
hétfő, október 26
az mindenképp ...élmény, amikor egy kedves zene első pillanatában átszalad rajtam valami.Nem hideg, bár majdnem, nem is meleg, nem elektromos, nem egészen.
why have you waited so long?
Gmail cseten keresztül játszani se rossz.
A barátságok törékenyek. Az illúzióik még inkább. Ha valakikkel sokat találkozunk, netán még közös is az érdeklődés, akkor könnyen elhisszük, h valóban fontosak vagyunk számukra - és fordítva. Elhisszük, h ez a barátság. Pedig inkább véletlenszerű kapcsolódás, és leginkább a körülmények tartják össze.De néha jó hinni.
tell them I love them I miss them...
why have you waited so long?
Gmail cseten keresztül játszani se rossz.
A barátságok törékenyek. Az illúzióik még inkább. Ha valakikkel sokat találkozunk, netán még közös is az érdeklődés, akkor könnyen elhisszük, h valóban fontosak vagyunk számukra - és fordítva. Elhisszük, h ez a barátság. Pedig inkább véletlenszerű kapcsolódás, és leginkább a körülmények tartják össze.De néha jó hinni.
tell them I love them I miss them...
Kömtelenül
Ugyan eddig nem az jutott eszembe a hétvégéről, h nem voltam kömtön, de a mai blogtermést olvasva azért ebben a kontextusban is látom a napokat.
nem hiányzik, egyedül néhány ember hiányzik, de ők konstansan, és velük inkább külön találkozom, hamár.
Eltárssal összefutottam előadáson, furcsa képet vetített elém pár mondattal - nekem talán hiányzott volna a kreatív találkozó érzés az alapján, de, ki tudja, ezek szerint ez résztvevői igény volt így.
A két előadás amúgy nagyon tanulságos volt, meg jólsikerült is, aminek őszintén örülök. Végre összeért a funtineli. A fellegek nem jók a társulat körül, de úgy érzem, épp elég lelkiismeretesen teszem azt, amit tudok.
Valószínűleg a decemberi Körmagyarra hívjuk ki a bizottságot a színészkettő vizsgára - ez egy kitűnő alkalom megnézni engem meg pl Eltársat, ha még nem láttatok volna ;) De komolyan. Szükségünk van nézőkre úgy általában is, de ekkor kifejezetten.
Okt. 23-án reggel hihetetlen nyomott hangulatom volt. Most olvasom, másoknak is azokban a napokban.
Forralt bor!
nem hiányzik, egyedül néhány ember hiányzik, de ők konstansan, és velük inkább külön találkozom, hamár.
Eltárssal összefutottam előadáson, furcsa képet vetített elém pár mondattal - nekem talán hiányzott volna a kreatív találkozó érzés az alapján, de, ki tudja, ezek szerint ez résztvevői igény volt így.
A két előadás amúgy nagyon tanulságos volt, meg jólsikerült is, aminek őszintén örülök. Végre összeért a funtineli. A fellegek nem jók a társulat körül, de úgy érzem, épp elég lelkiismeretesen teszem azt, amit tudok.
Valószínűleg a decemberi Körmagyarra hívjuk ki a bizottságot a színészkettő vizsgára - ez egy kitűnő alkalom megnézni engem meg pl Eltársat, ha még nem láttatok volna ;) De komolyan. Szükségünk van nézőkre úgy általában is, de ekkor kifejezetten.
Okt. 23-án reggel hihetetlen nyomott hangulatom volt. Most olvasom, másoknak is azokban a napokban.
Forralt bor!
csütörtök, október 22
Sleeper, what did you see?
fura, h "mindenki" megy kömtre. fura, h, ha nem megyek emtétés találkozóra, nem vagyok emtétés szervezésben, akkor véletlenszerűen találkozom bárkivel. Tudom, h erről beszélgettünk, most akkor is érzékelhetőbb.
...you used to be like my twin...
And all that's been
Was it all for nothing?...
Úgy érzem, semmi értelmeset nem teszek mostanában. Nem, az nem számít, h dolgozom, az szükséges értelmetlenség. Ennél még egyetemre járni is értelmesebb volt.
Játszani jó - olyankor, amikor épp megy a darab. Ahhoz nem kapok elég visszajelzést, h tudjam, milyen irányba haladjak a karakterekkel, hogy min gondolkodjak, mit dolgozzak ki jobban. Majd mostantól megint. Megint el leszek foglalva. :mantrázik:
--
Néha nézőpontot kell váltani. Gyakran kell nézőpontot váltani.
--
A legrosszabb a passzív szomorúság. Színpadon is, életben is. A többi elmúlik, a többi intenzív. De a kimerevített pillanat, amibe belefagyott az unalom, a hiány, a máshol és máskor jobb lenne érzés - az nem visz ki sehova.
Bár, ennek is vannak szép fraktálhatárai, ahol minden különböző. És olyankor még ez is szép.
--
You live your life between these worlds
Color twists around your body
You and I got lost in rainbows
Our dreams were never made to last
A múltnyáronhirtelen számomra legmegrázóbb mondata az, amikor a csaj azt mondja: harmadik személyben kezdtem el írni a naplómat.
--
már alig van hátra anapból.
ma nem ebédeltem, helyette nyomtattam és fénymásoltam.
...you used to be like my twin...
And all that's been
Was it all for nothing?...
Úgy érzem, semmi értelmeset nem teszek mostanában. Nem, az nem számít, h dolgozom, az szükséges értelmetlenség. Ennél még egyetemre járni is értelmesebb volt.
Játszani jó - olyankor, amikor épp megy a darab. Ahhoz nem kapok elég visszajelzést, h tudjam, milyen irányba haladjak a karakterekkel, hogy min gondolkodjak, mit dolgozzak ki jobban. Majd mostantól megint. Megint el leszek foglalva. :mantrázik:
--
Néha nézőpontot kell váltani. Gyakran kell nézőpontot váltani.
--
A legrosszabb a passzív szomorúság. Színpadon is, életben is. A többi elmúlik, a többi intenzív. De a kimerevített pillanat, amibe belefagyott az unalom, a hiány, a máshol és máskor jobb lenne érzés - az nem visz ki sehova.
Bár, ennek is vannak szép fraktálhatárai, ahol minden különböző. És olyankor még ez is szép.
--
You live your life between these worlds
Color twists around your body
You and I got lost in rainbows
Our dreams were never made to last
A múltnyáronhirtelen számomra legmegrázóbb mondata az, amikor a csaj azt mondja: harmadik személyben kezdtem el írni a naplómat.
--
már alig van hátra anapból.
ma nem ebédeltem, helyette nyomtattam és fénymásoltam.
szerda, október 21
The colors of grey
Tell me please
Where do you come from?
And let me know the price to pay
I wish I knew where I belong to
How did you find me anyway?
--
Ha körben töröttek a tükrök, nehezen találom önmagam.
--
Még nem, ébredek. Furcsa kómában tart a munkahely. Kiragad a valóságból - kiragad az eddigi létezési síkomról egy másikra. Ahol szívesen ott is tartana egész létezési időmben. Igazából ez nem kevésbé valóságos, mint az, ahol másmikor élek. De egy másik hely. Ahogy a főniksz is, meg az emtété is. Meg azok a pillanatok, amikor nem tudom, hol vagyok - na, ezek valószínűleg ugyanott vannak. Közel az álomhoz. Közel a meséhez.
Fontos, h le tudjam magamnak válogatni a világ értelmezési, érzékelési síkjait. Hogy választhassak belőlük, vagy legalább tudjam és felismerjem őket.
Álarc alatt álarc, ahogy az emberek is. Hiába töröm át az égbolt alját a világ végén, csak egy újabb világot találok, ami mögött újabb szféra, újabb sötét, újabb rendülés meg ilyesmik.
Vannak labirintusok, ahol felesleges a bal oldalon haladni, mert csak akkor találsz ki onnan, ha tudod, h mi is az a kint.
--
Kedvenc karaktereimet összetöröm, hogy megnézzem, mi van bennük.
Nem akarom, h engem összetörjön a Mesélőm. Annyira nem vagyok belülről érdekes.
--
Kitöltetlen kiötölhetetlen ködök vannak. Annyi értelme van itt ülnöm, mint a billentyűk hangjának.
Where do you come from?
And let me know the price to pay
I wish I knew where I belong to
How did you find me anyway?
--
Ha körben töröttek a tükrök, nehezen találom önmagam.
--
Még nem, ébredek. Furcsa kómában tart a munkahely. Kiragad a valóságból - kiragad az eddigi létezési síkomról egy másikra. Ahol szívesen ott is tartana egész létezési időmben. Igazából ez nem kevésbé valóságos, mint az, ahol másmikor élek. De egy másik hely. Ahogy a főniksz is, meg az emtété is. Meg azok a pillanatok, amikor nem tudom, hol vagyok - na, ezek valószínűleg ugyanott vannak. Közel az álomhoz. Közel a meséhez.
Fontos, h le tudjam magamnak válogatni a világ értelmezési, érzékelési síkjait. Hogy választhassak belőlük, vagy legalább tudjam és felismerjem őket.
Álarc alatt álarc, ahogy az emberek is. Hiába töröm át az égbolt alját a világ végén, csak egy újabb világot találok, ami mögött újabb szféra, újabb sötét, újabb rendülés meg ilyesmik.
Vannak labirintusok, ahol felesleges a bal oldalon haladni, mert csak akkor találsz ki onnan, ha tudod, h mi is az a kint.
--
Kedvenc karaktereimet összetöröm, hogy megnézzem, mi van bennük.
Nem akarom, h engem összetörjön a Mesélőm. Annyira nem vagyok belülről érdekes.
--
Kitöltetlen kiötölhetetlen ködök vannak. Annyi értelme van itt ülnöm, mint a billentyűk hangjának.
Ez a fáradtság inkább az alvás hiánya, úgy döntöttem.
Van némi furcsa eufória a napjaimban - az, amikor könnyen leesik a penge valamelyik oldalán és, öröm van, vagy szomorúság, de egyik sem, mert egyszerre a kettő.Minden fontosság tulajdonítása nélkül.
Lassan elég tapasztalatom van ahhoz, h tudjam, még ha könnyezve is jövök le a színpadról, nem jelent az semmit, attól még lehetett rosszabb, mint bármikor, mégis, jól esett.
Nem tudom, mikor éreztem ennyire egységesnek az előadást a takarásban - hajlamosak vagyunk elfelejteni, mennyire fontos a figyelmünk és koncentrációnk a többiek számára. Jelen kell lenni. Vagy valami ilyesmi. Meg az olyanok, h szeretni érdemes a többieket, meg a levegőt, leginkább olyankor, amikor nem jelenetben vagyunk - olyankor azért nem ez az elsődleges. De segíthet.
Szeretném közvetlenebbül érzékelni a közönséget. Nekik, és nem előttük játszani.Talán igaza volt Tanárúrnak a versmondásos pódium-dologgal. Nem tudom.
Nem tudom.
Van némi furcsa eufória a napjaimban - az, amikor könnyen leesik a penge valamelyik oldalán és, öröm van, vagy szomorúság, de egyik sem, mert egyszerre a kettő.Minden fontosság tulajdonítása nélkül.
Lassan elég tapasztalatom van ahhoz, h tudjam, még ha könnyezve is jövök le a színpadról, nem jelent az semmit, attól még lehetett rosszabb, mint bármikor, mégis, jól esett.
Nem tudom, mikor éreztem ennyire egységesnek az előadást a takarásban - hajlamosak vagyunk elfelejteni, mennyire fontos a figyelmünk és koncentrációnk a többiek számára. Jelen kell lenni. Vagy valami ilyesmi. Meg az olyanok, h szeretni érdemes a többieket, meg a levegőt, leginkább olyankor, amikor nem jelenetben vagyunk - olyankor azért nem ez az elsődleges. De segíthet.
Szeretném közvetlenebbül érzékelni a közönséget. Nekik, és nem előttük játszani.Talán igaza volt Tanárúrnak a versmondásos pódium-dologgal. Nem tudom.
Nem tudom.
hétfő, október 19
Soul Stripper
Nem tudom, hol kezdjem. Talán haladok időrendben,igen, az lesz a legegyszerűbb. Pénteken ugye elkezdődött a hétvége, néztünk egy múltnyáronhirtelen előadást a végzett osztály prezentálásában - a darab még mindig hatásvadászabb sztorivezetésű, mint amilyen hatást végül elérnek. Sok monológ, inkább hangjáték az egész - mi több, szerintem minden további nélkül lehetne hangjáték a darab. Én többet rakatnék bele a mindenféle feszültségből, hogy legyen tétje az egésznek. Most nem volt.
Szombaton is úgy keltem, mintha éjszaka értünk volna haza, pedig nem - ja, persze diplomaosztó. Nohát, meglepett, nem is volt annyira rettenetes. Nem volt feleslegesen hűde öntudatos, sőt, hiányoltam még egy adag pozőrséget is belőle. Elfért volna a bevonulásba pár gongszó, vagy dobolás, meg az, hogy felálljon mindenki, amikor megérkeznek Dumbledo... Pito... dékánék. Kaptam papírokat arról, h ipari termék- és formatervező vagyok, ezennel végeztünk egymással, egyetem és én.
Aztán jöttek hozzák Prágát játszani, hideg volt, mert csak este találtuk meg a hőszabályozót. (most meg itt van hűvös. menjen el Főnök tárgyalrsra, és felnyomom a szabályoót, biza.) Majd Karel elmondja, mi minden történt, mert pörögtek az események.Dráma, izgalom, nyomozás, mi kell még?
Lakótársak még mindig nem (vagy alig láthatóan) takarítanak - valahogy csak nő a kosz, ha mi nem teszünk semmit. Asszem teregetni még senki nem teregetett Inszéjnen kívül (jólvan néha segítek neki :D), a szennyes edény állandóan halmozódik, amíg egyikünk el nem szánja magát, porszívózni szerintem egyedül nekem jutott eszembe eddig, és a mosdókagylót is csak nekem jut eszembe időnként letörölgetni. Gváhh. Ha csak ketten laknánk ott, akkor rendben lenne, mert nem elvégezhetetlen a munkamennyiség - de így kezd nagyon idegesítő lenni.
A hétvégén volt még egy olvasópróba a vasárnap szürke délutánjában - kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Lehet nagyon jó is. Meg bizonyulhat kevésnek az idő. Mindenesetre érdekes lesz együtt dolgozni a rendezővel, mert ő most rendez igazából nekünk először. Teljesen más viszonyban vagyunk vele, mint Tanárúrral vagy a Őszivel, remélem, ez bátorságot ad az igazi közös munkához. Vagy valmi ilyesmi.
Aztán... újrafestettem a hajamat, furcsa, mennyire jobban éreztem magam tőle. A szent formaságok. Furcsa mostanában buliba menni, túl sokszor nem voltam. Koncerten meg pláne.
Némi csendes pánik után megtaláltuk a Dieselklubot (a googlemaps máshol mutatta a Népligetben, mint a hol volt), az első két koncertről már lemaradtunk. A Dope Startsot sajnáltam, rájuk kíváncsi lettem volna. A Lacrimas Profunde..izé aranyos volt, élvezték a figyelmet, a sikítozó tiniket, meg szerintem a saját zenéjüket is, úgyhogy tökéletes előzenekar voltak. A gitáros meg az énekes folyamatosan versengtek a figyelemért (illetve a gitáros inkább, nála nagyjából arról szólt az egész, h ő ott van és imádják). Végigvigyorogtam a koncertet, belopták magukat a szívembe, ha a fülembe nem is. Lehet, h öregszem?
A DoD még mindig iszonyat pozőr. Profin pozőr. Meg érzéssel. Náluk tipikusan nem azt kaptam, amit amúgy hallok - hanem koncertélményt. Adrian Hates jelenség (mutogattam róla képet már, élőben is ilyen), az az ember, aki karizmára rakott, nem megjelenésre. És ezzel tökéletesen tisztában van. Mindemellett látszik, h nem most kezdte az ipart - ez azért segített, h ne érezzem magamat öregnek, mert az első négy sor átlagéletkora szerintem fél évtizeddel alattam volt. Ha nem többel.
Élmény volt, na. Azt ugyan sajnálom, h nem mertem kérni autogramot (meg sem vártuk, míg előbukkan), de valószínűleg nem lett volna jobb, csak akkor, ha merek is pár szót váltani az énekessel. Az meg reménytelennek tűnt. Ha legközelebb jönnek, akkor remélem, már nem leszek nyúl, mert kíváncsi lennék, milyen ember személyesen.
Ja, és szeretnék tőlük egy olyan koncertet, ahol a lassabb számaikat adják elő, nem a bulizósakat.
Na, ennyi volt, vissza munkába.
Szombaton is úgy keltem, mintha éjszaka értünk volna haza, pedig nem - ja, persze diplomaosztó. Nohát, meglepett, nem is volt annyira rettenetes. Nem volt feleslegesen hűde öntudatos, sőt, hiányoltam még egy adag pozőrséget is belőle. Elfért volna a bevonulásba pár gongszó, vagy dobolás, meg az, hogy felálljon mindenki, amikor megérkeznek Dumbledo... Pito... dékánék. Kaptam papírokat arról, h ipari termék- és formatervező vagyok, ezennel végeztünk egymással, egyetem és én.
Aztán jöttek hozzák Prágát játszani, hideg volt, mert csak este találtuk meg a hőszabályozót. (most meg itt van hűvös. menjen el Főnök tárgyalrsra, és felnyomom a szabályoót, biza.) Majd Karel elmondja, mi minden történt, mert pörögtek az események.Dráma, izgalom, nyomozás, mi kell még?
Lakótársak még mindig nem (vagy alig láthatóan) takarítanak - valahogy csak nő a kosz, ha mi nem teszünk semmit. Asszem teregetni még senki nem teregetett Inszéjnen kívül (jólvan néha segítek neki :D), a szennyes edény állandóan halmozódik, amíg egyikünk el nem szánja magát, porszívózni szerintem egyedül nekem jutott eszembe eddig, és a mosdókagylót is csak nekem jut eszembe időnként letörölgetni. Gváhh. Ha csak ketten laknánk ott, akkor rendben lenne, mert nem elvégezhetetlen a munkamennyiség - de így kezd nagyon idegesítő lenni.
A hétvégén volt még egy olvasópróba a vasárnap szürke délutánjában - kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Lehet nagyon jó is. Meg bizonyulhat kevésnek az idő. Mindenesetre érdekes lesz együtt dolgozni a rendezővel, mert ő most rendez igazából nekünk először. Teljesen más viszonyban vagyunk vele, mint Tanárúrral vagy a Őszivel, remélem, ez bátorságot ad az igazi közös munkához. Vagy valmi ilyesmi.
Aztán... újrafestettem a hajamat, furcsa, mennyire jobban éreztem magam tőle. A szent formaságok. Furcsa mostanában buliba menni, túl sokszor nem voltam. Koncerten meg pláne.
Némi csendes pánik után megtaláltuk a Dieselklubot (a googlemaps máshol mutatta a Népligetben, mint a hol volt), az első két koncertről már lemaradtunk. A Dope Startsot sajnáltam, rájuk kíváncsi lettem volna. A Lacrimas Profunde..izé aranyos volt, élvezték a figyelmet, a sikítozó tiniket, meg szerintem a saját zenéjüket is, úgyhogy tökéletes előzenekar voltak. A gitáros meg az énekes folyamatosan versengtek a figyelemért (illetve a gitáros inkább, nála nagyjából arról szólt az egész, h ő ott van és imádják). Végigvigyorogtam a koncertet, belopták magukat a szívembe, ha a fülembe nem is. Lehet, h öregszem?
A DoD még mindig iszonyat pozőr. Profin pozőr. Meg érzéssel. Náluk tipikusan nem azt kaptam, amit amúgy hallok - hanem koncertélményt. Adrian Hates jelenség (mutogattam róla képet már, élőben is ilyen), az az ember, aki karizmára rakott, nem megjelenésre. És ezzel tökéletesen tisztában van. Mindemellett látszik, h nem most kezdte az ipart - ez azért segített, h ne érezzem magamat öregnek, mert az első négy sor átlagéletkora szerintem fél évtizeddel alattam volt. Ha nem többel.
Élmény volt, na. Azt ugyan sajnálom, h nem mertem kérni autogramot (meg sem vártuk, míg előbukkan), de valószínűleg nem lett volna jobb, csak akkor, ha merek is pár szót váltani az énekessel. Az meg reménytelennek tűnt. Ha legközelebb jönnek, akkor remélem, már nem leszek nyúl, mert kíváncsi lennék, milyen ember személyesen.
Ja, és szeretnék tőlük egy olyan koncertet, ahol a lassabb számaikat adják elő, nem a bulizósakat.
Na, ennyi volt, vissza munkába.
péntek, október 16
Tegnap lemeséltem Aurore legrosszabb napját. Persze ezek a napok Rouen több lakójának is igazán rosszak - hajnalig tartóan kielemeztük, kinek miért.
--
találtam kellemesen nyavajgós francia zenét - fekszik a reggelhez. meg kéne tanulnom beszélni.
itt amúgy nyugi van, a többiek is zombik, random kapok munkát - ez jó állapot, ebből tudok örülni minden új feladatnak, annyira nincsen.
--
kicsit üresnek érzem magam. az elmúlt hetekben volt valami, ami most nincsen meg. most olyan... szűk az élet. magamtól nem tennék semmit - jól mutatja ezt az, h szerdán végül nem mentünk el megnézni Komát és Farkast. Volt rá indok, persze, ami logikusan elfogadható - attól még úgy érzem, leginkább fáradt vagyok a semmitől.
Ma este nincs kifogás a premier ellen, muszáj ott lennem. Benne van az is, h illik, a társulat premierjein illik ott lenni. Na ez az, még olyankor is, amikor jobb lenne otthon fázni és aludni. DE, ahogy ezt végiggondoltam, ébred bennem a lelkesedés. Van kihívás az illik dolgokban. Van bennü lehetőség. Emberek, barátok lesznek ott. Színház. Lesz mit megnézni-figyelni, nem először látom a darabot. Kitűnő glamourszerzési lehetőség.
--
Még visszhangzik kornis kérdése a fejemben: mi az, amit szeretünk a színészetben, miért csináljuk? mittomén, ugyebár. mert ez jutott, például. mert más nem jutott. mert a szürke Dunában remegő Parlamentet az októberi novemberben nem tudom... felhasználni máshogy. Mert máshogy ezek a dolok nem normálisak, mert ha nem tudok mit kezdeni a falevelek erezetével, akkor inkább ne is látnék.
Meg persze érdekelnek a szélsőséges szituációk. Érdekelnek a más emberek gondolatai. Szeretek máshol és más lenni, mint aki vagyok.
És ezzel is több vagyok, mint a betonozott pillanatok sora halálig.
Ezek mind, változóan.
Azért nem tudom, ha énekelnék, akkor hiányozna-e ennyire a színpad, mint most az éneklés. De, azt hiszem, igen.
--
találtam kellemesen nyavajgós francia zenét - fekszik a reggelhez. meg kéne tanulnom beszélni.
itt amúgy nyugi van, a többiek is zombik, random kapok munkát - ez jó állapot, ebből tudok örülni minden új feladatnak, annyira nincsen.
--
kicsit üresnek érzem magam. az elmúlt hetekben volt valami, ami most nincsen meg. most olyan... szűk az élet. magamtól nem tennék semmit - jól mutatja ezt az, h szerdán végül nem mentünk el megnézni Komát és Farkast. Volt rá indok, persze, ami logikusan elfogadható - attól még úgy érzem, leginkább fáradt vagyok a semmitől.
Ma este nincs kifogás a premier ellen, muszáj ott lennem. Benne van az is, h illik, a társulat premierjein illik ott lenni. Na ez az, még olyankor is, amikor jobb lenne otthon fázni és aludni. DE, ahogy ezt végiggondoltam, ébred bennem a lelkesedés. Van kihívás az illik dolgokban. Van bennü lehetőség. Emberek, barátok lesznek ott. Színház. Lesz mit megnézni-figyelni, nem először látom a darabot. Kitűnő glamourszerzési lehetőség.
--
Még visszhangzik kornis kérdése a fejemben: mi az, amit szeretünk a színészetben, miért csináljuk? mittomén, ugyebár. mert ez jutott, például. mert más nem jutott. mert a szürke Dunában remegő Parlamentet az októberi novemberben nem tudom... felhasználni máshogy. Mert máshogy ezek a dolok nem normálisak, mert ha nem tudok mit kezdeni a falevelek erezetével, akkor inkább ne is látnék.
Meg persze érdekelnek a szélsőséges szituációk. Érdekelnek a más emberek gondolatai. Szeretek máshol és más lenni, mint aki vagyok.
És ezzel is több vagyok, mint a betonozott pillanatok sora halálig.
Ezek mind, változóan.
Azért nem tudom, ha énekelnék, akkor hiányozna-e ennyire a színpad, mint most az éneklés. De, azt hiszem, igen.
csütörtök, október 15
hideg van.
itt bent is, pedig megy a fűtés, és 24 fokot mutat hőmérő. Hörr.
és lassú az excel, pedig lenne mit dolgoznom.
és.
folyamatosan nekiállok írni, és elfelejtem. ez jobb napokon azt jelentené, h nem írok semmit - most nincs ilyen szerencsénk, úgy tűnik.
a Bázison beindult valami fűtés szerű, persze hideg van, mint atom, remélem, majd a szomszédnéni jól átfűti a falat :D
itt bent is, pedig megy a fűtés, és 24 fokot mutat hőmérő. Hörr.
és lassú az excel, pedig lenne mit dolgoznom.
és.
folyamatosan nekiállok írni, és elfelejtem. ez jobb napokon azt jelentené, h nem írok semmit - most nincs ilyen szerencsénk, úgy tűnik.
a Bázison beindult valami fűtés szerű, persze hideg van, mint atom, remélem, majd a szomszédnéni jól átfűti a falat :D
szerda, október 14
megnéztük a D9-et - nyjajj. A fíling kedvéért. Az előzetesek kedvéért. asszem ennyi elég is. valami sejtette velem, h nem fogja fejbekapni egy véletlen lövés sem a főszereplőket, úgyhogy némiképp tétjét vesztette a történet, de sebaj. megnéztük, tudjuk, miről van szó. hátha lesz jobb.
iszonyatosan unom most magam, árgus szemekkel figyelem a levelezésemet, mikor kapok végre munkát.
a szelet leszámítva szép idő van.aludni szeretnék. meg ilyesmi.
ma este megnézzük Komát és Farkast, kultúra, éljen.
nagyon várom a vasárnapi koncertet. őt balra már nem használhatom fel NPC-nek, mer ő szomszédos Mage mesében került bele. Tudom, h unalmas, de alig történik mostanában valami.
Nincsen próba, tehát minden kreativitásom az rpg-ben merül ki. Emtétés dolgot nem kell kitalálnom, mert külön rendszeres időm nincsen, meg, gondolom, így nincs is rám szükség, h nem mindig érek rá.
olvasnom kellene. vagy nemtom. emberek közé menni, nem öt percre, hanem többre.
iszonyatosan unom most magam, árgus szemekkel figyelem a levelezésemet, mikor kapok végre munkát.
a szelet leszámítva szép idő van.aludni szeretnék. meg ilyesmi.
ma este megnézzük Komát és Farkast, kultúra, éljen.
nagyon várom a vasárnapi koncertet. őt balra már nem használhatom fel NPC-nek, mer ő szomszédos Mage mesében került bele. Tudom, h unalmas, de alig történik mostanában valami.
Nincsen próba, tehát minden kreativitásom az rpg-ben merül ki. Emtétés dolgot nem kell kitalálnom, mert külön rendszeres időm nincsen, meg, gondolom, így nincs is rám szükség, h nem mindig érek rá.
olvasnom kellene. vagy nemtom. emberek közé menni, nem öt percre, hanem többre.
kedd, október 13
Végignézegettem gyorsan az ld50-es beszámolókat, és ezúttal nem a nosztalgia fogott el, hanem szimplán buliba szeretnék menni. Gótdarkakármilyenbe. Sokat adott a szubkultúra, a pózon túl is. Azt hiszem, segít nem elmerülni a banalitásban, amiben egyre több közelebbi-távolabbi ismerősöm kezd. Ez nem értékítélet, abból már azt hiszem, sikerült kinőnöm, h az alapján is ítéljek, ki mennyire "tagozódott be" a többség mellé. Van olyan ember, akinek ez jön be, és csak kis buborékot hagy meg magénak. Nekem az nem lenne elég, a kis buboréknak túl vastag lenne a fala. Jobb ezt a világot megosztani másokkal. Hosszabb távon nyomaszt, amikor nincs olyan beszélgetőpartnerem, akivel közösen látok hasonló dolgokat. Bármely társaságban. A "gótság" számomra mostanság leginkább a zenei és öltözködési ízlést jelenti, az alkalmankénti morbidabb/borongósabb témák természetes tárgyalását, a közös olvasmány és filmélményeket - meg valami halvány közösségérzést idegenekkel. 
Ritkábban ugyan, de az alkotás lehetőségét is. Zeneileg például nem vágyom többre, mint ebben a szubkultúrában az (el)ismertté válást. No persze, jelenleg ez is igen távoli vágykép, de azt hiszem, ez az, amit még elérhetek.
Megvolt tegnap a Turambar megbeszélés, átadtam a rendezést Inszéjnnek, kitaláltuk az első ötletet az új szereposztásra, mer legalább négy ember helyett kellett újakat találni. A karakterek kisakkozása fárasztó, figyelembe venni a képességeket meg a karaktereket meg azt, hogy kivel milyen jellegű munkára lenne szükség. Pláne úgy, ha lelkekkel is kell számolni. De amúgy még mindig látok esélyt rá, h meglegyen.
Ha valaki szeretne segíteni díszletben-jelmezben, akkor keresse meg Ratzhkát.
Kéne zenélni.
Van is ötletem, mi(ke)t lehetne feldolgozni. Gitáros-éneklős, hegedűs izéket.
Ha valaki szeretne segíteni díszletben-jelmezben, akkor keresse meg Ratzhkát.
Kéne zenélni.
Van is ötletem, mi(ke)t lehetne feldolgozni. Gitáros-éneklős, hegedűs izéket.
hétfő, október 12
...tell them I love them I miss them
amíg nem ver le a láz a lábamról, addig nem maradok otthon munkaidőben betegeskedni, ez a terv. Pláne, hogy ilyen gyönyörű az idő, eső kint, lámpafény bent, igazi ősz van.
a pénteki kopaszénekesnővel együtt vasárnapig volt egy szép nyugis íve a hétvégének - mintha pénteken még éjfél előtt hazaértünk volna... olyan jellemző, h minden sikerélményt képes elnyomni az, ha pl megtudom, h egy készülő darabban majdnem minden lány benne van nagyjából azokon kívül, akik nem szoktak ráérni - meg én. Nem kellene jelentőséget tulajdonítanom neki - egyrészt nem éri meg, másrészt simán lehet, h annyival jobban illik a többiekhez a karakter, vagy mittomén.
mindenesetre köszönöm a gratulációkat, vagy kritikákat, jól estek. Egész hamar sikerült karaktert kialakítanom az eddigiekhez képest. És még igazán élveztük is az előadást, sőt volt előtte olyan próba, ami előre vetítette, h sikerülni fog.
Meséltem Rouent szombaton a VilágVégén, én mondjuk nagyon élveztem, de azért érzem a kihívást :D Meg azért a gonosz ötleteket nem árt, ha érzékelik a játékosok is. Onnan vmikor éjszaka kerültünk haza, úgyhogy másnap majdnem délig aludtam - ennyi előnye van annak, h nem szereplek az új darabban :D
Hazalátogattam ebédre, szóbakerítettük Inszéjnt, h majd akár be is mutathatom, bár tulképp, ha az esküvőre hívom meg a családom, az is megoldás (csak nem szép). Ez is letudva.
Délután rettentő fejfájósan dőltem ki pár órára aludni, ó yeah, első olyan délutánomon, amikor egyáltalán nem kellett semmire sem készülnöm.
Épp beestünk az Oidipuszra a Tűzraktérbe - szerintem legalább a nézőtér negyedét betöltöttük ismerősként. Nopersze, h sikerült az első sor közepére ülnünk, köszönhetően FemmeFatalnak és Komának. Nagyon nem volt jó ötlet.
Röviden összefoglalva az előadást: ráébresztett, h a Főnix-szel nagyon jól jártunk.
Hosszabban: már a darab koncepciója sem volt az igazi, a megvalósítás se hozta ki belőle a lehetőségeket. Volt két jópofának szánt narrátor, akik szerencsétlenül tébláboltak a darab körül, és random időpontokban megszakították. Volt benne koncepció persze, értettem nagyjából, csak nem ártott volna meg is mutatni.
Táncoltak meg léteztek a színpadon mindenféle görögjellegű lepedőbe öltöztetett lányok, akik többnyire úgy tettek, mintha nagyon átélnének megminden... Oidipusz kábé olyan volt, mint egy nagy kamasz ebben a megvalósításban, annak mondjuk következetes (ezt elsősorban a rendező hibájának gondolom, igazán szólhatott volna erről Eltársnak). A szándék az érezhető volt, de az nem elég. A mindenféle "öregemberek" meg legalább sminkelhettek volna, h ne egyetemisták legyenek a színpadon (tisztelet a kivételnek). Összeségében olyan volt, mint egy olyan emtététábori előadás, amire sok idő jutott véletlenül. Sőt, ennél láttam megrázóbb előadást is már táborban.
Tegnap semmi energiám nem volt kritikát mondani (FemmeFatale megtette a lényeget úgyis).
most hűvös van, megnézem, lehetne-e fűteni.
a pénteki kopaszénekesnővel együtt vasárnapig volt egy szép nyugis íve a hétvégének - mintha pénteken még éjfél előtt hazaértünk volna... olyan jellemző, h minden sikerélményt képes elnyomni az, ha pl megtudom, h egy készülő darabban majdnem minden lány benne van nagyjából azokon kívül, akik nem szoktak ráérni - meg én. Nem kellene jelentőséget tulajdonítanom neki - egyrészt nem éri meg, másrészt simán lehet, h annyival jobban illik a többiekhez a karakter, vagy mittomén.
mindenesetre köszönöm a gratulációkat, vagy kritikákat, jól estek. Egész hamar sikerült karaktert kialakítanom az eddigiekhez képest. És még igazán élveztük is az előadást, sőt volt előtte olyan próba, ami előre vetítette, h sikerülni fog.
Meséltem Rouent szombaton a VilágVégén, én mondjuk nagyon élveztem, de azért érzem a kihívást :D Meg azért a gonosz ötleteket nem árt, ha érzékelik a játékosok is. Onnan vmikor éjszaka kerültünk haza, úgyhogy másnap majdnem délig aludtam - ennyi előnye van annak, h nem szereplek az új darabban :D
Hazalátogattam ebédre, szóbakerítettük Inszéjnt, h majd akár be is mutathatom, bár tulképp, ha az esküvőre hívom meg a családom, az is megoldás (csak nem szép). Ez is letudva.
Délután rettentő fejfájósan dőltem ki pár órára aludni, ó yeah, első olyan délutánomon, amikor egyáltalán nem kellett semmire sem készülnöm.
Épp beestünk az Oidipuszra a Tűzraktérbe - szerintem legalább a nézőtér negyedét betöltöttük ismerősként. Nopersze, h sikerült az első sor közepére ülnünk, köszönhetően FemmeFatalnak és Komának. Nagyon nem volt jó ötlet.
Röviden összefoglalva az előadást: ráébresztett, h a Főnix-szel nagyon jól jártunk.
Hosszabban: már a darab koncepciója sem volt az igazi, a megvalósítás se hozta ki belőle a lehetőségeket. Volt két jópofának szánt narrátor, akik szerencsétlenül tébláboltak a darab körül, és random időpontokban megszakították. Volt benne koncepció persze, értettem nagyjából, csak nem ártott volna meg is mutatni.
Táncoltak meg léteztek a színpadon mindenféle görögjellegű lepedőbe öltöztetett lányok, akik többnyire úgy tettek, mintha nagyon átélnének megminden... Oidipusz kábé olyan volt, mint egy nagy kamasz ebben a megvalósításban, annak mondjuk következetes (ezt elsősorban a rendező hibájának gondolom, igazán szólhatott volna erről Eltársnak). A szándék az érezhető volt, de az nem elég. A mindenféle "öregemberek" meg legalább sminkelhettek volna, h ne egyetemisták legyenek a színpadon (tisztelet a kivételnek). Összeségében olyan volt, mint egy olyan emtététábori előadás, amire sok idő jutott véletlenül. Sőt, ennél láttam megrázóbb előadást is már táborban.
Tegnap semmi energiám nem volt kritikát mondani (FemmeFatale megtette a lényeget úgyis).
most hűvös van, megnézem, lehetne-e fűteni.
péntek, október 9
Szép az ősz végre. Azaz felhős meg esőre áll, meg ilyesmi.
Ha minden igaz, holnap este mesélek téli Rouent, ma este Kopasz Énekesnő előadás, remélem, jó lesz, és még esély is van rá. Hogy jó legyen.
--
Rouen hangulatát asszem erősen befolyásolja, h Katatonia-t, Paradise Lostot, VNV Nationt meg egyéb... borongós dalokat hallgatok.
--
írtam Rouent a blogra.
Ha minden igaz, holnap este mesélek téli Rouent, ma este Kopasz Énekesnő előadás, remélem, jó lesz, és még esély is van rá. Hogy jó legyen.
--
Rouen hangulatát asszem erősen befolyásolja, h Katatonia-t, Paradise Lostot, VNV Nationt meg egyéb... borongós dalokat hallgatok.
--
írtam Rouent a blogra.
Come by you have come far
All I had I lost in the flood
Come sit with me at the bar
Tell me of progress strengthen my blood
No one here knows my name
I have traded my memories for things
But I remember you clearly
Do you remember that I used to sing
Why have you waited so long
Come by you have come far
Long since I saw you so how have you been
Come sit with me at the bar
How long since they told you that they had found him
No one here knows my name
I gave up my worries for one good thing
But I remember you clearly
Do you remember that I used to sing
Was it because I never told you
I was going away
That you waited so long
Was it because your fucking dreams
Meant nothing to me
That you waited so long
It runs from the top of my fingers
Into my hands
What is it I have been drinking
I do not understand
I thought I'd lost you my brother
I'm so glad you came
My regards to the ones that I love I miss them
Tell them I love them I miss them
All I had I lost in the flood
Come sit with me at the bar
Tell me of progress strengthen my blood
No one here knows my name
I have traded my memories for things
But I remember you clearly
Do you remember that I used to sing
Why have you waited so long
Come by you have come far
Long since I saw you so how have you been
Come sit with me at the bar
How long since they told you that they had found him
No one here knows my name
I gave up my worries for one good thing
But I remember you clearly
Do you remember that I used to sing
Was it because I never told you
I was going away
That you waited so long
Was it because your fucking dreams
Meant nothing to me
That you waited so long
It runs from the top of my fingers
Into my hands
What is it I have been drinking
I do not understand
I thought I'd lost you my brother
I'm so glad you came
My regards to the ones that I love I miss them
Tell them I love them I miss them
csütörtök, október 8
ez műár borzalmas, másodszor száll el az excel vagy nemtomm a gépen... öeee.
rengeteg teát ittam ma, szerintem gyógyulófélben vagyok, döntésem alapján. Kéne írni önéletrajzot, beszerezni szerződéseket. Na, ma megkérdem a többieket, ők mit írnak. Alapvetően rühellem a bürokráciát, és már megint vizsgára kell jelentkeznem nyjajj.
rengeteg teát ittam ma, szerintem gyógyulófélben vagyok, döntésem alapján. Kéne írni önéletrajzot, beszerezni szerződéseket. Na, ma megkérdem a többieket, ők mit írnak. Alapvetően rühellem a bürokráciát, és már megint vizsgára kell jelentkeznem nyjajj.
csak annyit akartam írni, h tegnap meglátogatta az előadás utolsó két jelenetét az előadás írója, és minden fáradtság ellenére érdekes dolgokat mondott. Hasznosakat és tanulságosokat.
állítólag jó volt az előadás (Tanárúr és Inszéjn szerint), én a változatosság kedvéért depressziósan jöttem ki a jelenetemből, mert persze mindig rosszul érzem, hheh.
jellemző a tegnap éj és a ma kapcsolatára, hogy a fájóstorkom és köhögésem mellett az rsben hagytam a szemüvegemet, és otthon a pénztárcámat. ma kettőig kéne az rsbe mennem, de nincs nálam bérlet. ergo metró kilőve (ma reggel csak azért tudtam lemenni, mert még nem vettem észre, h nem csak nem találom, de nincs is nálam a pénztárcám). még esetleg megpróbálok kölcsönkérni bérletet, metróba annak is jónak kéne lennie...
a hétvégén szigorúan pihenni kell, ergo beszédtechnikára megyek, készülök mesélésre, bulizunk, és asszem kiporszívózom a szobánkat. oké, ha még mindig köhögök szombaton, akkor a bulit kihagyom.
Gonosz terveim vannak Rouenbe, szal remélem, tudunk játszani.
állítólag jó volt az előadás (Tanárúr és Inszéjn szerint), én a változatosság kedvéért depressziósan jöttem ki a jelenetemből, mert persze mindig rosszul érzem, hheh.
jellemző a tegnap éj és a ma kapcsolatára, hogy a fájóstorkom és köhögésem mellett az rsben hagytam a szemüvegemet, és otthon a pénztárcámat. ma kettőig kéne az rsbe mennem, de nincs nálam bérlet. ergo metró kilőve (ma reggel csak azért tudtam lemenni, mert még nem vettem észre, h nem csak nem találom, de nincs is nálam a pénztárcám). még esetleg megpróbálok kölcsönkérni bérletet, metróba annak is jónak kéne lennie...
a hétvégén szigorúan pihenni kell, ergo beszédtechnikára megyek, készülök mesélésre, bulizunk, és asszem kiporszívózom a szobánkat. oké, ha még mindig köhögök szombaton, akkor a bulit kihagyom.
Gonosz terveim vannak Rouenbe, szal remélem, tudunk játszani.
kedd, október 6
Return
Now my time has come--
Return into the sun
Cause I've always been
Searching for you
If I win, if I loose
No charge, no excuse
All my wandering made sure:
"My aims are true!"
Of course, there's nothing in my life that matches this song, but nevertheless I felt an unexpicable urge to put it here. Strange, I'm feeling a mixture of waiting and long lost sadness - have nostalgic waves of course, but those are known well.
Maybe my wanderings are really true. Maybe not, and I'm walking in the Void, on the edge between my imagination and yours. At least our imagination has an edge.
I don't want another world (at the moment). I must know this world, I must percieve this as a whole, and there's something between what they say what I think and what everyone dreams and sings and writes and paints. As if there was something different, at least in the perception. In the mirror.
I have to know. And if my eye is not enough... well, then I have to see with other eyes. This is easy, is it?
Matching the world with words.
I know what I want. To live I have to forget it.
--
A kopasz énekesnő
Gyertek péntek este Kopasz énekesnő előadásra az RS9-be (Rumbach Sebestyén u. 9.)
Hogy miért?
A jegy azt hiszem, 1500 szokott lenni az RS9-ben, szóval annyi. Lehet a helyszínen is venni, vagy akár jelezhetitek is előre, akkor szólok, h mindenképpen rakjanak félre.
Hogy miért?
- Mert ezzel a szereposztással, amiben benne vagyok, egyszer adjuk elő.
- Mert Tanárúr szórakoztatónak találta némely részét a tegnap esti próbának, tehát valószínűleg szórakoztató is a darab - ráadásul mi is baromira élveztük a próbát.
- Mert maga a darab is jó.
A jegy azt hiszem, 1500 szokott lenni az RS9-ben, szóval annyi. Lehet a helyszínen is venni, vagy akár jelezhetitek is előre, akkor szólok, h mindenképpen rakjanak félre.
hétfő, október 5
még egy óra. szerzek inni, aztán folytatom.
Szóval volt szombaton egy Funtineli boszorkány előadásunk, (és lőn, nem találok neten FemmeFatale-os képet belőle, ez snassz) - kaptunk nagy adag lecseszést, fél-érthetően, aztán beültünk sörözni a Blahába, mert kellett már ilyen, a másnapi hajnali próba tudatában is.
A pénteki kopaszénekesnő előadás egyelőre az izgalom kategória, vajon mi sül ki belőle-e, mert össze még nem állt. de hátha addig megteszi nekünk ezt a szívességet.
aztán vasárnap este, egy jól sikerült furcsapár volt - jaja, amikor Tanárúr a szünetben úgy jön be, hogy jól van, így tovább, akkor az valóban jót jelent.
Újszerű kérdések merültek fel bennem, és ez jó, mert ezeket tudom tesztelni.
Szóval volt szombaton egy Funtineli boszorkány előadásunk, (és lőn, nem találok neten FemmeFatale-os képet belőle, ez snassz) - kaptunk nagy adag lecseszést, fél-érthetően, aztán beültünk sörözni a Blahába, mert kellett már ilyen, a másnapi hajnali próba tudatában is.
A pénteki kopaszénekesnő előadás egyelőre az izgalom kategória, vajon mi sül ki belőle-e, mert össze még nem állt. de hátha addig megteszi nekünk ezt a szívességet.
aztán vasárnap este, egy jól sikerült furcsapár volt - jaja, amikor Tanárúr a szünetben úgy jön be, hogy jól van, így tovább, akkor az valóban jót jelent.
Újszerű kérdések merültek fel bennem, és ez jó, mert ezeket tudom tesztelni.
ó, csodálatos.
amúgy rettentő mód várom az esti próbát, jólesz az, még akkor is, ha megint sokáig tart. sokkal jobb lesz, mint itt bent ülni. 8 perc múlva egy HRsel mindenféle dolgokat beszélni, közben még nem kezdett el a fájdalomcsillapítani a gyógyszer, viszont már álmosít.
volt előadás, jó is, rosszabb is, majd megírom, majd egyszer, meg talán Farkas rossz viccét is (külön kérte, h írjak róla, hát tessék).
amúgy rettentő mód várom az esti próbát, jólesz az, még akkor is, ha megint sokáig tart. sokkal jobb lesz, mint itt bent ülni. 8 perc múlva egy HRsel mindenféle dolgokat beszélni, közben még nem kezdett el a fájdalomcsillapítani a gyógyszer, viszont már álmosít.
volt előadás, jó is, rosszabb is, majd megírom, majd egyszer, meg talán Farkas rossz viccét is (külön kérte, h írjak róla, hát tessék).
péntek, október 2
A többi csak zavaros adalék. Asszem, "mezei táborozóként" 40 közelebbi barátban definiálnám a tábor méretét. Azért elég sok dolgot pótol a szervezői lét, úgy látom...
Azt kellene megoldani, hogy az emberek ne érezzék tehernek a másik 119-et. Vagy másik 23-at, ha a nagycsapatot nézzük.
Jó lenne egészen új alapról indítani a táborkoncepciót idén. Aztán mejd lehetnek a programok ugyanazok - csak valami más kéne ahelyett, h kiegyensúlyozottnak szándékozott csapatokba pakolják az embereket, ahol eddig kb 50%os sikerrel alakultak valóban jó csapatok. Mi lenne, ha nem lennének teljesen összemérhetőek a csapatok? Mi lenne, ha máshogy működnének mind? Ha azokat a tevékenységeket végezhetik együtt, amiket szeretnek, és olyan szinten, ahogy szeretnék, akkor felesleges rendeket indítani. Akkor lehetne megint végig a csapat az elsődleges. Vagy lehetne "csak" rend, tehát nem "random" csapatokkal operálni, hanem érdeklődés szerint beosztani őket.
Vagy bármely, de fontos szempont szerint szétválogatni a csapatokat, úgy, hogy ne az egyenlő elosztás elve teljesüljön. Ha a csoportot ugyanaz a tevékenység érdekli, akkor nagyobb valószínűséggel fognak saját maguk számára megfelelő eredmányt elérni, mint, ha másokhoz hasonlítják csak magukat, azon fanyalognak, h passzív (érdektelen) emberekkel nem lehet kreatívnak lenni és így tovább.
Namindegy, a lényeg az, h megütött ez a kép ott felül, és valóban, minden jó emlékem a barátaimról szól elsősorban, nem az úgynevezett "közösségi" élményekről (nem az új emberek megismeréséről).
Az nem annyira számít, h szervező vagyok már sokadik éve, mert ez a kezdetek óta így van.
Szeretnék egy jó tábort jövőre, akárhogy is alakul a részvételem.
No, hétfőtől rendes Cégtag leszek (próbaidőn), számolhatom szabadságnapjaimat. Ami kb 5 darab (remélem, annyi meglesz). hármat ki kell vennem októberben - még egy van novemberben. Viszont délutáni beállásra nem lesz szabadságom több. Azt valószínűleg ki tudom sakkozni, h mondjuk félötkor lelépek, és akkor ötre előadás előtt ott tudok lenni. Talán.
Az a kitétel mindenesetre vicces, h elvben nem fogadhatok el díjazást (meg másik fizetést) a Cég mellett. Monnyuk nem érdekel.
Kihívás az élet, muhaha.
Az a kitétel mindenesetre vicces, h elvben nem fogadhatok el díjazást (meg másik fizetést) a Cég mellett. Monnyuk nem érdekel.
Kihívás az élet, muhaha.
csütörtök, október 1
Szép az idő, és a falak is függőlegesek. A főnök még nincs bent - furcsa, h se a kollégám, sem én nem tudunk róla semmit. Majd találok magamnak feladatot, elkezdtem már tegnap csinosítgatni és javítgatni azt a táblázatot, amit még a recin kaptam feladatnak.
Hm. Talán meg kéne tanulnom mondjuk Access-t. Ha lenne telepítve. Ó, de van, csodálatos.
A keddi próba megint ráébresztett, milyen kib fontos a bemelegítés. Akár a mozgásos is jó lenne, de a lelki sem ártana. Nem jó élmény szituációban hallani először magamat aznap, pláne olyankor, amikor még keresem a karakteremet.
A mozgásos darab előtt legalább mindenki tudta, h be kell melegíteni, és szántak erre időt.
--
Aztán ott van az, hogy végig kell gondolnom még a darabot, és rögzítenem a szöveget sokszor.
No igen. igen.
Hm. Talán meg kéne tanulnom mondjuk Access-t. Ha lenne telepítve. Ó, de van, csodálatos.
A keddi próba megint ráébresztett, milyen kib fontos a bemelegítés. Akár a mozgásos is jó lenne, de a lelki sem ártana. Nem jó élmény szituációban hallani először magamat aznap, pláne olyankor, amikor még keresem a karakteremet.
A mozgásos darab előtt legalább mindenki tudta, h be kell melegíteni, és szántak erre időt.
--
Aztán ott van az, hogy végig kell gondolnom még a darabot, és rögzítenem a szöveget sokszor.
No igen. igen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)