Ez a fáradtság inkább az alvás hiánya, úgy döntöttem.

Van némi furcsa eufória a napjaimban - az, amikor könnyen leesik a penge valamelyik oldalán és, öröm van, vagy szomorúság, de egyik sem, mert egyszerre a kettő.Minden fontosság tulajdonítása nélkül.

Lassan elég tapasztalatom van ahhoz, h tudjam, még ha könnyezve is jövök le a színpadról, nem jelent az semmit, attól még lehetett rosszabb, mint bármikor, mégis, jól esett.
Nem tudom, mikor éreztem ennyire egységesnek az előadást a takarásban - hajlamosak vagyunk elfelejteni, mennyire fontos a figyelmünk és koncentrációnk a többiek számára. Jelen kell lenni. Vagy valami ilyesmi. Meg az olyanok, h szeretni érdemes a többieket, meg a levegőt, leginkább olyankor, amikor nem jelenetben vagyunk - olyankor azért nem ez az elsődleges. De segíthet.

Szeretném közvetlenebbül érzékelni a közönséget. Nekik, és nem előttük játszani.Talán igaza volt Tanárúrnak a versmondásos pódium-dologgal. Nem tudom.

Nem tudom.