csütörtök, október 22

Sleeper, what did you see?

fura, h "mindenki" megy kömtre. fura, h, ha nem megyek emtétés találkozóra, nem vagyok emtétés szervezésben, akkor véletlenszerűen találkozom bárkivel. Tudom, h erről beszélgettünk, most akkor is érzékelhetőbb.

...you used to be like my twin...
And all that's been
Was it all for nothing?...


Úgy érzem, semmi értelmeset nem teszek mostanában. Nem, az nem számít, h dolgozom, az szükséges értelmetlenség. Ennél még egyetemre járni is értelmesebb volt.

Játszani jó - olyankor, amikor épp megy a darab. Ahhoz nem kapok elég visszajelzést, h tudjam, milyen irányba haladjak a karakterekkel, hogy min gondolkodjak, mit dolgozzak ki jobban. Majd mostantól megint. Megint el leszek foglalva. :mantrázik:

--
Néha nézőpontot kell váltani. Gyakran kell nézőpontot váltani.
--
A legrosszabb a passzív szomorúság. Színpadon is, életben is. A többi elmúlik, a többi intenzív. De a kimerevített pillanat, amibe belefagyott az unalom, a hiány, a máshol és máskor jobb lenne érzés - az nem visz ki sehova.
Bár, ennek is vannak szép fraktálhatárai, ahol minden különböző. És olyankor még ez is szép.
--
You live your life between these worlds
Color twists around your body
You and I got lost in rainbows
Our dreams were never made to last


A múltnyáronhirtelen számomra legmegrázóbb mondata az, amikor a csaj azt mondja: harmadik személyben kezdtem el írni a naplómat.
--
már alig van hátra  anapból.
ma nem ebédeltem, helyette nyomtattam és fénymásoltam.

Nincsenek megjegyzések: