Nem tudom, hol kezdjem. Talán haladok időrendben,igen, az lesz a legegyszerűbb. Pénteken ugye elkezdődött a hétvége, néztünk egy múltnyáronhirtelen előadást a végzett osztály prezentálásában - a darab még mindig hatásvadászabb sztorivezetésű, mint amilyen hatást végül elérnek. Sok monológ, inkább hangjáték az egész - mi több, szerintem minden további nélkül lehetne hangjáték a darab. Én többet rakatnék bele a mindenféle feszültségből, hogy legyen tétje az egésznek. Most nem volt.
Szombaton is úgy keltem, mintha éjszaka értünk volna haza, pedig nem - ja, persze diplomaosztó. Nohát, meglepett, nem is volt annyira rettenetes. Nem volt feleslegesen hűde öntudatos, sőt, hiányoltam még egy adag pozőrséget is belőle. Elfért volna a bevonulásba pár gongszó, vagy dobolás, meg az, hogy felálljon mindenki, amikor megérkeznek Dumbledo... Pito... dékánék. Kaptam papírokat arról, h ipari termék- és formatervező vagyok, ezennel végeztünk egymással, egyetem és én.
Aztán jöttek hozzák Prágát játszani, hideg volt, mert csak este találtuk meg a hőszabályozót. (most meg itt van hűvös. menjen el Főnök tárgyalrsra, és felnyomom a szabályoót, biza.) Majd Karel elmondja, mi minden történt, mert pörögtek az események.Dráma, izgalom, nyomozás, mi kell még?
Lakótársak még mindig nem (vagy alig láthatóan) takarítanak - valahogy csak nő a kosz, ha mi nem teszünk semmit. Asszem teregetni még senki nem teregetett Inszéjnen kívül (jólvan néha segítek neki :D), a szennyes edény állandóan halmozódik, amíg egyikünk el nem szánja magát, porszívózni szerintem egyedül nekem jutott eszembe eddig, és a mosdókagylót is csak nekem jut eszembe időnként letörölgetni. Gváhh. Ha csak ketten laknánk ott, akkor rendben lenne, mert nem elvégezhetetlen a munkamennyiség - de így kezd nagyon idegesítő lenni.
A hétvégén volt még egy olvasópróba a vasárnap szürke délutánjában - kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Lehet nagyon jó is. Meg bizonyulhat kevésnek az idő. Mindenesetre érdekes lesz együtt dolgozni a rendezővel, mert ő most rendez igazából nekünk először. Teljesen más viszonyban vagyunk vele, mint Tanárúrral vagy a Őszivel, remélem, ez bátorságot ad az igazi közös munkához. Vagy valmi ilyesmi.
Aztán... újrafestettem a hajamat, furcsa, mennyire jobban éreztem magam tőle. A szent formaságok. Furcsa mostanában buliba menni, túl sokszor nem voltam. Koncerten meg pláne.
Némi csendes pánik után megtaláltuk a Dieselklubot (a googlemaps máshol mutatta a Népligetben, mint a hol volt), az első két koncertről már lemaradtunk. A Dope Startsot sajnáltam, rájuk kíváncsi lettem volna. A Lacrimas Profunde..izé aranyos volt, élvezték a figyelmet, a sikítozó tiniket, meg szerintem a saját zenéjüket is, úgyhogy tökéletes előzenekar voltak. A gitáros meg az énekes folyamatosan versengtek a figyelemért (illetve a gitáros inkább, nála nagyjából arról szólt az egész, h ő ott van és imádják). Végigvigyorogtam a koncertet, belopták magukat a szívembe, ha a fülembe nem is. Lehet, h öregszem?
A DoD még mindig iszonyat pozőr. Profin pozőr. Meg érzéssel. Náluk tipikusan nem azt kaptam, amit amúgy hallok - hanem koncertélményt. Adrian Hates jelenség (mutogattam róla képet már, élőben is ilyen), az az ember, aki karizmára rakott, nem megjelenésre. És ezzel tökéletesen tisztában van. Mindemellett látszik, h nem most kezdte az ipart - ez azért segített, h ne érezzem magamat öregnek, mert az első négy sor átlagéletkora szerintem fél évtizeddel alattam volt. Ha nem többel.
Élmény volt, na. Azt ugyan sajnálom, h nem mertem kérni autogramot (meg sem vártuk, míg előbukkan), de valószínűleg nem lett volna jobb, csak akkor, ha merek is pár szót váltani az énekessel. Az meg reménytelennek tűnt. Ha legközelebb jönnek, akkor remélem, már nem leszek nyúl, mert kíváncsi lennék, milyen ember személyesen.
Ja, és szeretnék tőlük egy olyan koncertet, ahol a lassabb számaikat adják elő, nem a bulizósakat.
Na, ennyi volt, vissza munkába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése