Álmos vagyok, ez döbbenetes beszélgetést indukált az irodában - amióta itt vagyok, nem sikerült ilyen jó hangulatban szimplán poénkodni. Tegnap amúgy megállapítottuk Lichivel, h embertelen, amit a Cég a könyvelőkkel művel. És mondjuk nem ártana kilépnie egyszerre 20 embernek, h talán észbekapjanak. Miért nem lehet úgy elosztani a munkát, hogy ne kellene éjfélig dolgozni? (az én kiegészítésem annyi, h mondjuk félhatkor hazamehessen mindenki általában, és a félhetes végzés esetéeg húzós időszakban, mindenkinek kifizetve a túlórapénzt.) Ez is olyan dolog, amit nem fogunk megváltoztatni. MErt nem tudunk.

Cue, Kincső: köszi a kommenteket, most már igyekszem abbahagyni a nyavajgást. Mondjuk én hiszek abban, hogy megfelelő visszajelzés esetén az akármilyen erőteljes stílusomból is vissza tudok venni.

Fordítok megint magyarról angolra. Remélem, lesz, aki ellenőrzi, mert... mert.
--

élmény belenézni a tükörbe, és látni ezt a sok feketét, amit hordok ^^. de tényleg. szereznem kell még szövetnadrágot, meg mégegy mellényt szerintem, meg ingeket, amiket hordhatok vele. Corporate-goth, az. Persze, lassan át kéne néznem a ruhatáramat, mert elég régen nem vettem a "mindenképpen-szükséges" ruhák köüzül semmit (ezek azok, amiknek rendesen utána kell nézni, és válogatni, és ritkán jönnek szembe a turikban).
lassan tavasz van, és talán már fogok tudni gyakrabban sminkelni is. mert az jó, mert az kreatív, mert annyira mindegy igazából, hogy miért ne? azon kívül, h nem akarom elmázolni szemdörzsölgetés közben.
a gót-pozőrség kelléktára.

volt más is, amin gondolkodtam, bár már nem tudom, hogy min. a ködök, igen, azok vannak, és jót tesznek a reggeleimnek.
megatokyo überzsírkirály, pont megfelel nekem. lassan utolérem az időt benne.

a képzeletbeli helyen meg akár tarthatnánk szerintem zenélést is, ha van mit, vagy akármit, a múltkori felolvasás indukálta benne az ötletet. Ha ők is, akkor mi is.

tegnap majdnem mentünk alaptáborba, de aztán inkább mesélt Janienek Inszéjn, geekek vagyunk, no.

nah, megkaptuk az értékelést. egy-egy mondat fejenként. Azt mondja a vizsga-bizottság, h illusztrálok. "Játéka illusztratív". Ó, igen. Mindkét darabban, amiben láttak? Mert akkor kurva jó ám, hogy erről kapok visszajelzést úgy általában... és valóban, a furcsapárban a Verát folyamatosan annak érzem. Csak mindig meggyőznek arról mások, hogy ez nem az, ez karakter. Aha.
A Körmagyarra viszont nem érzem, hogy igaz lenne. Nem érzem kevésbé hitelesnek a karakteralkotásomat, mint úgy általában a többiekét.
És most hetekig nem is játszom.

Tegnap voltunk Angwennel a képzeletbeli helyen, ott sikeresen beleszaladtunk verselolvasásos mókába, amir úgy a többség figyelt, aztán inkább leléptünk, mert annyira azért nem volt jó. (Én akkor inkább nem szeretem az irodalmat mégsem.)

Nagyon hiányzik már az, hogy eljussak gótbuliba. Alapvetően a buli hiányzik, de ebből következően nem általában, akármilyen, hanem olyan, ahol a zene is értékelhető. Ezért kifejezetten nyomaszt, hogy a Gyárban megint valami szar van, amikor épp ráérnék. Suttyódizsi, bmeg. Bármelyik este elmennek a Morrisonsba, és ezt kapják. Nem tartom magamat sznobnak, de... de.

azt álmodtam, hogy vérlepkével és Zsuval laktunk egy házban, vagyis csak tervbe volt véve, és mi mind boszorkányok voltunk különböző misztikus képességgel. valami csöveken lehetett bejutni a házba, ami egy szigeten lett volna, vagy másik bolygón, mindenesetre messzebb a többi helytől.

Második napja van szép idő. Ez a felhős, fél-árnyékos időjárás kifejezetten bejön. Pláne a tél után jön jól - nekem semmi bajom a hóval, de az esőt jobban szeretem. És igazából a hőmérsékelt szélső-értékeit sem nagyon bírom, se a meleget, se a hideget, az átmeneti évszakok időjárása az igazi.

Szombaton az előadás után Színésznő is koccintásra kapható volt - mert végre megoldotta, hogy ne kelljen vezetnie hazafelé -, ezért hajnalban értem haza két feles, meg némi beszélgetések után. Ilyen az, amikor nem zavar minket a másnap hajnalban kezdődő próba. Csak szóban.
És nem voltam másnapos, azt hiszem, eddig egyedül az a konyak zavart be nagyon.
Világmegváltás, helyzetelemzés, magy gesztusokkal magyarázom azt, hogy mit gondolok egy-egy szerepről, ehhez innom kell, különben nem gondolom magamat ilyen okosnak.

Azért a várakozás az előadásra, azis megérne egy bejegyzést. vagy töredéket. Ott vagyunk korábban, mondjunk hetes kezdéshez négykor. a színpad összerakása a részünkről maximum fél óra, de ehhez sem kell ám 15 ember, 5-6 fér a munkához. A fények beállítása részünkről 30 másodperc, illetve jó, van az 2 perc is, amíg néhányan bejelölik szigetelőszalaggal a díszlet helyét.
Sminkhez, átöltözéshez elég fél óra. Bemelegítéshez, ráhangolódó kávézáshoz, egymásrataláláshoz újabb fél óra.
Tehát az idő fele az holtidő, várakozás, semmi-tevés. Minél többen vagyunk annál valószínűbb, hogy random csoportokba szerveződött emberek cigiznek, beszélgetnek, esznek és baromkodnak. Ezért én hétköznap nem vennék ki fél nap szabadságot.

Vasárnapi próbán szinten tartottam az ébrenlétemet, a délutáni játék alatt már voltak problémáim, de szerencsére Karel nem feltétlenül van ott mindenhol, ahol épp a játék fókusza.

A mostani héte kíváncsi vagyok nagyon.

A nagy összeesküvés

Keresem épp a következő témámat, amivel foglalkozni szeretnék, most, hogy... ööö... tudok neten olvasgatni, megnéztük tegnap a Sherlock Holmest (ami kúl film), úgyhogy most konteo-t és szabadkőműveseket olvasok.
Még mindig foglalkoztat a világ megértésének az igénye, és ugye már az ltászik, hogy egy szegletében lehet valaki kurvajó, de akkor arra rámegy az élete. Engem meg min... ha nem is minden, de majdnem minden érdekel. Szóval semmit se fogok eléggé ismerni, rémlik, hogy ezt az ikrekre mondják.

Viszont azon gondolkodtam el, hogy egyrészt valóban reális valamiféle elvi tömörülés az "okos és kiválasztott és elhivatott" emberek között, és folytatódhatnak a hagyományok is régebbről, és a valóban, az NWO kib hatékony lehetne - de nem az. Az emberek nem hatékonyak nagy csoportban. Még válogatva sem. Időnként azok, bizonyos körülmények és összetétel mellett, de hosszú távon megbuknak a cégek és a birodalmak. Tehát Nem tartom valószínűnek, hogy egy ultratitkos társaság irányítaná a világot. Vagy lenne akkora befolyása a világ történéseire évszázadok óta.

Az viszont valószínű, hogy mindig van több ilyen társaság is, és időnként hatékonyan működnek.

látom az emtété működését, láttam live-okat, cserkészetet, kórusvezetést, kicsit belelátok a Cég működésébe is... nem, nem hiszem, hogy lenne Nagy Testvér szerevezet. Sok kistestvér van. Vannak maffiák, vannak családok, vannak vérszövetséget meg miegymást kötő emberek.

Különben is, és a Fátyol őrzői?

Ideje lenne egy RPG témájú bejegyzésnek is lassan...

De ez inkább kérdés lesz. Milyen karaktereitektől vettetek már át valamilyen jellegzetességet? Úgy értem, volt e hatással már az életviteletekre, hozzáállásotokra, problémamegoldási metódusaitokra, motivációtokra saját karakter?

Bennem pl. mindenféle továbbképzési és XP osztási igényt ébreszt Janie - bár mondjuk a simek is azzal, hogy folyamatosan festenek és tanulnak. Meg némileg tudatosabban érzem a szociális kontaktusok igényét és fontosságát.
X-től időnként kölcsönöztem a dühét, és a szélsőséges reagálásait, néha jól jöttek. Janie miatt gyakran csöndben, de hatalmas érdeklődéssel figyelek másokra, és nem gondolkodom azon, hogy mit mondhatnék. Adriantől néha pozőrebb vagyok, és hatásvadászabb.
Ja, és az érdeklődési körök is átmentődnek néha.

Hogy Jolánról ne is beszéljek, meg a színpadi karaktereimről, mert onnan beszédstílus és mozgáskultúra szokott bekeveredni a valóságba.

Nos?

fázom. nem egészen értem azt, hogy ha 25 fokot mutat a kijelző a falon, akkor miért fázom, de tanultam anno, hogy a fázás- érzet függ például a légmozgástól és a páratartalomtól is. Asszem. Gondolom, az ajtó közelében valamennyire áramlik a levegő, és ezért. Meg álmos lehetek, meg egyhelyben ülök, meg ilyenek. Teával próbálkozom, ilyenkor eszembe jut, hogy hoznom kéne megint finom teát, emrt a gyümölcsök még csak-csak elmennek, de a többi... és amúgyis, mindig elfogy. Elviszik.

A monitorom még mindig gyönyörű, mondjuk szokatlan széles a weblapokhoz, de ez legyen a legnagyobb bajom. Lassan ki fogom próbálni rajzolásra is, és nem érdekel annyira, hogy az LCD-knek a színhelyessége vagy milye nem az ideális erre (mmint annak a fajtának, amilyen nekem van), a néha színhőmérékletben ide-oda csúszkáló régi crt-mhez képest biztos jobb lesz. Annál azért hamar rá kellett ébrednem, hogy feleslegesen próbálok színt beállítani, az úgysem olyan, mint mondjuk nyomtatásban. Sőt, 5 perc múlva már máshogy názett ki , az időnként felvibráló piros csíkokról nem is beszélve.

Tegnap olvastam érdekes bejegyzést, eltűnődtem, hogy kommenteljek-e, de igazából minek. A blogot azért olvasom, mert érdekes más ember fejében lenni egy kicsit, és ez nagyon más fej. Node, ami reakcióra késztet, az az a furaság, amilyennek leírja a "magyar nőket". ... Jobban átolvasva, ez már a kommentekből tűnik elő, azok is roppant tanulságosak, sőt.
Node, ilyenkor érzem azt, hogy másik világban élek. Mert azoknak a lányoknak/nőknek, akiket látok, nyilván vannak hibái (ahogy nekem is), meg akár párkapcsolatra is kiható problémáik, de azok nincsenek köszönőviszonyban azokkal a dolgokkal, amiket itt egyesek a "magyar nők" hibáiként sorolnak fel. Strange. Ennyire más világban élek?
Jólvanna, unatkozom.
Ami legkonkrétabban megragadott, az a meghívásos dolog (komentből persze). Azon sír a kommentelő, hogy a csajoknak természetes, h mindig a pasik fizetnek. Aha. Nekem évekbe telt, hogy el tudjam lelkiismeretfurdalás nélkül fogadni azt, hogy a férfiak alkalomadtán fizetik az italomat, esetleg a kaját. Még haveroknál is kínosan éreztem magam... de azt hallottam és olvastam, hogy az ilyen udvariasságoktól a másik fél jól érzi magát, férfinak vagy nagyvonalúnak vagy vatevör.
És ez az egyenlőség-para... mindig is el akartam magamat tartani, egyedül, nem segítséggel, és szerintem sikerült is úgy összehozni az életemet. Egyelőre. És az is kurvasok energiámba került, hogy ne akarjak mindent egyedül elintézni - valóban, azokat a dolgokat szívesen hagyom a másikra, amiktől szinte pánikszerű félelem fog el (igen a telefonálás még mindig az, az idegenekkel való beszéd olyan ügyben, amiben nem vagyok teljesen biztos, az az, stb.).
Az más kérdés, hogyha már van valaki, aki megcsinál bizonyos nemszeretem dolgokat helyettem, akkor könnyen hozzászokom, és innentől kezdve nehezebben végzem el ezeket a feladatokat, és ráadásul, amikor erre rájövök, onnantól kezdve frusztrál. Mert nekem képesnek kell lennem mindenre egyedül, és nem jelenthetek terhet senk számára.
Igen, ettől nem leszek kellemesebb társ, mint a "magyarnők" a bejegyzésből, de... furcsa.

Jólvan, ennyi mára elég lesz, hozzák már a gyógyszerem :D

tegnap megvettük a monitort. büszke vagyok rá, szép, szélesvásznú, és eco-módra átállítva pont elég fényes.
persze a megvételig eljutni több, mint kalandos volt - elfelejtettem felírni a pontos címet, és ez már a munkahelyemen kívül jutott eszembe. a megjegyzett helyszínen nem láttam netcfét, a telefonos segítségkérés meg számomra természetesen még mindig para, de azért üdvözöltem GéPét útközben :D Végül Métely segített,a kinek ezúton is hálás köszönet. A hely a töltés melletti utcában volt, elvadult helyen, alapvetően másra emlékeztetett - olyan kilencvenes évekbeli új volt (mmint, én azokat a dolgokat szoktam meg "újnak" és a fejemben az van, pedig az már régi).
Otthon gyorsan összeraktuk, beüzemeltük, és a Sims2 szépen néz ki rajta (ehehe).

Viszont nem véletlenül tiltottam meg magamnak anno a diplomaírás másfél évére a játékokat. Egészen elfelejtettem, mennyi időt elvesznek. És ezt nem élem meg jól - aludni kéne többet, meg úgy általában olyasmivel foglalkozni, ami... messzebb mutat. Igen, az rpg számomra ilyesmi.
Vagy szövegtanulás. Vagy.. tanulás. Már volt időm kiheverni a diplomázást, és nem nagyon kezdtem azóta semmit az időmmel.
Voltak olyan terveim, h táncolok, meg többet szocializálódom, meg bulizok, megtanulok dolgokat.
nézzük, hétfőn elmehetnék megnézni egy Bakó-órát, mert azt az egyszeűbb, amit mások is csinálnak. Nem akar eljönni velem valaki hétfő este?
Ma nemtom, h lesz-e énekóra, szerintem már nem, mert akkor kaptam volna róla sms-t.
Ehh, utálom, hogy ennyire be vagyok lassulva. More life, please! Egyszerűen neházkesnek érzem azt, hogy bármilyen nem otthoni programra eljussak.
Komolyan mondom, elmegyek és beiratkozom könyvtárba, a közelben is van egy.
Az mondjuk fasza, amilyen nehezen megtalálhatóak a beiratkozásdi díjak... asszem hehz meg kell néznem személyesen, h megéri-e egyáltalán a szomszádba beiratkozni, vagy a központiba inkább. vagy mittomén.

aú, a könyökömnél a karom, kissé fáj.
azon gondolkoodm, hogy vajon az álmomban voltak-e vámpírok megint, mert tegnap ugye igen, de szerintem nem, csak a félálomlét ma délelőtt kicsit összekeverte a síkokat (idefele azon gondolkodtam, hogy Lucia karakterem, aki nem megy szombaton Elíziumba, mert nem érek rá, hogyan is élt).

Az előbb még... ja, megvan. Szóval már lassan egy hete érezni a tavasz közeledtét. Hideg van, d emár nem annyira, hó van még, és felhők is, de ez már kezd más lenni.

:vállatvon: tulajdonképpen nem baj, h végül visszasírta magát az előző hegedűs az együtteshez, és nem kell átmásznom a havon ma este. de azért az a fele nem tetszik, hogy még indoklásként hozzácsapta a rutin hiányát - amit valóban abból szűrt le, hogy hallás után megtanultam és lejátszottam azt a dalt a próbán, minden előzetes készülés nélkül, ellenben nem kezdtem el azonnal ontani magamból a zenetémákat meg hasonlók?
oké, elfelejtettem mondani, h próbáltunk már ír zenekart alakítani, ahol azért kb egy éven keresztül elvoltunk, meg a másik zenekar is tartott fél évig :D a különböző random izék az emtétével meg pláne.
de nem haragszom. én is a régi, ismert és bevált tagot választanám, amennyiben meggyőzött arról, h most aztán jobb lesz. de felesleges ilyen esetben a feltételezéseket tényként mondani, mert attól rosszabb lesz.
--

szóval nem akarunk zenélni valakivel? :)
--
egy csomót simseztem a hétvégén, addiktív.
--
a vasárnap délelőtti próba hasznos volt.

Lassan megtanulok előadásnapon az előadás gondolatával kelni. Érdekes. Tegnap kb 10 perc alatt összepakoltam a cuccokat, ugen, elraktam a kontaktlencsét,remélem, mást nem felejtettem el. Nem szoktam mást elfelejteni.

Azt álmodtam, h a monológommal elküldtem a vizsgabizottságot a kurvaanyjába.

Tegnap voltam cantaráéknál kölcsönös meghallgatáson, valóban ők voltak azok, akiket a deadcandance esten hallottam. kifejezetten kellemes zene, mi több, tetszik. azt még mindig viccesnek találom, ha hegedűlök valahol, mert amilyen eredményekkel csináltam én a zeneiskolát... namindegy.
ja, tudom, h baromira nem számít a zeneiskola, a gyakorlat számít - áháháháhhehehehehe.

tudomén amúgy miért vagyok bajban, amikor másvalaki szomorú. vannak olyan jellegű tanácsadós-vígasztalós megjegyzései az embereknek, amik még pár lapáttal rá is dobnak a rossz érzésre. És még nekem kell odafigyelnem arra, nehogy megbántsam a jókívánókat. Bváhh.

jahajj, megint angolRA fordítok. nyiiiiiii.

kezdem úgy érezni, hogyha kis izéket rajzolgatnék papírlapokra, máris előréblépnék a fejlődés útján.

pedig ma dolgoztam. kerestem és meg is rendeltem dolgot az irodáb, mi több, kollégával ebédeltem és mosolyogtam a takarítónőre. A recepciózásban az volt a legjobb, hogy mindenkivel találkoztam, aki bejött az irodába, és nem itt dolgozott. És az emberek többsége visszamosolyog, ha mosolyognak rá. Most csak igyekszem kedves és mosolygó hangon beszélni az ITval a telefonba, mert alapvetően velük kell együtt dolgozni. És legalább két srác közülük kedves és aranyos (az egyiknek ráadásul kurvajó a beszédhangja), és legyen egy csaj az irodából aki mosolyog rájuk. Najó, asszem nem vetekszem az ottmaradt recepciósokkal, kétharmaduk tökéletes választás a pozícióra.

ma munka után megyek, megnézzük egymást egy zenekarral (hegedűs pozícióban). a sturmastos fellépés óta úgy érzem, jó ez a zenélés dolog, még nem énekelve is.

viszont... viszont...
majd holnap is lesz nap. és fel kéne rakni a simset a gépemre :nos:

ja, amúgy meg megtetszett a sims:D ehhez persze kellett az, hogy Inszéjn berendezze Adrian lakását, aztán segítsen Janie lakásánál is. Nincs nekem türelmem ezekhez, és mostanában agyam sem akad elég.

a novellám első négy oldala meg tiszta piros, remélem, mostmár aztán tényleg készen leszek, miután kijavítottam meg átírtam a dolgokat.

este megyek félév után először énekre, holnap hegedűs meghallgatásra, bár mondjuk fogalmam sincsen, hogy milyen állapotban van a hegedű és a gyakorlatom, és ez holnap derül ki, aztán meg... időm nem tengernyi.

gyász.

nem sikerült a vizsga.

ettől természetesen igazolást nyert az, h ényegében az, amivel az elmúlt 5 évemet töltöttem, nem ér eleget - a diplomavédés kegyelemkettese, meg ez az elégtelen vizsga együtt szép jelzés.
Attól nem lett jobb, h Tanárúrnak még így is "szüksége van rám a társulatban". El is várom, hogy képes legyen önállóan megállapítani, hogy a képességeim elegek-e, mindenféle külsős vizsga nélkül. Ha nem felelek meg, akkor korábban megmondta volna.

Remélem, kapok részletes értékelést, mert a "nem volt elégséges a színészi eszköztár"-t vagy miatoszt kikérem magamnak. Egy szóval se mondta senki, hogy többet kéne csinálnom a szerepben. És nem, nem érzem úgy, hogy "eszköztár" szintjén kevesebbet tudok a többieknél. Ha azt mondják, h görcsös vagyok, hogy nem adom át eléggé a dolgokat vagy valami, akkor azt könnyebben elfogadom, mint ezt.
Az igaz, h Veraként nagyjából ugyanazt csinálom az egész darab alatt, de az meg rendezői koncepció, legalábbis, amikor még próbán mást próbáltam csinálni, az vissza lett fordítva a régibe. So what?

Nem baj, miért is kéne értékesnek éreznem magam.
És nem, a társulatban nem akarok másodvonalbeli színész lenni. Nem ez a maximum, amire képes vagyok (ha ez, akkor tényleg semmi értelme az egésznek).

Farsang

Furcsa volt.

A szokásos társastáncos problémakör - nem annyit táncolok, amennyit szeretnék. Persze, örülök neki, hogy van pár olyan ismerősöm, akinek számítok annyit, hogy felkérjen egy körre - ez még mindig jóval több ember, mint a régi bálokon. Ilyenkor mindig elgondolkodom azon, hogy vajon mi lehet velem a baj: csúnya vagyok, idegesítő beszélgetőpartner (mittomén, borzasztóan buta és felületes, és sokat beszélek)? Vagy? Persze, a válasz egyszerű: attól még, hogy valakit kedvelek, az nem jelenti azt, hogy ez kölcsönös. És valószínűleg több embert szeretek mondjuk az emtétéből, mint amennyi ezt viszonozza. Amúgy ez nem érdekelne, ha nem érezném néha igényét a társaságuknak.
Node, mindig is kívülálló voltam.

Ez persze elrontotta a hangulatomat rögtön a bál elején. Csak azért nem akartam hazamenni, mert olyankor nem szabad abbahagyni a bulizást, amikor nagyon szar. Olyankor kell, amikor már jó, (amennyiben a vége előtt kell hazamenni, pl. azért, hogy aludjak valamit a másnap hajnali próba előtt), mert legalább nem fog teljesen kidobott időnek tűnni.
Szal unatkoztunk egy sort, aztán végre sikerült megtalálni a chillout termet, ahol legalább nem volt tömeg, ellenben közös punnyadás volt. Meg sikerült pár szót váltanom elég emberrel ahhoz, hogy megerősítsem a saját létezésemet, mielőtt hazamentünk volna. Ja, meg végre buli is volt, de iszonyat sokára indult el - minek ennyi program? Nem lehetne ezt külön teremben intézni, amíg a nem érdeklődők buliznak? :D

És többet nem szeretnék éles hangú "menjetek már be a terembe, ne menjetek ki, mér áll itt ilyen sok ember" felkiáltásokat hallani. Embertömeget így nem lehet mozgatni. Nem iskola, ahol a tanárnénik kettős sorokba állítják az embereket.

A bál maga, a szubjektív izéktől eltekintve jó volt, az embrek körülöttem többnyire jól érezték magukat. Csúszni nyilván gáz, de ez a szokásos vis major kategória, ezen nem is akadok fent :D
A buli elején táncolható zenék voltak, az embereket még úgy is szeretem, ahogy, a büfépult jó volt, a programok meg nem kötelezőek, meg amúgyis, a műsor nem volt rossz.

éhenhalok.
--

az viszont jó volt, hogy voltak emberek, akiknek tetszett a műsorszám. ugyan a welcomdrink-pálinkát az egész műsor alatt ittam meg, de nem ettem előtte, csak még délben, amúgy is kevés ital elég nekem, és aztán az... izgalom felnyomta a fejembe a műsor végéna maradéka lkoholt, úgyogy alig tudtam magamról a színpadon. Ez egy jobb nemtudás volt,a szövegre ésdallamra bírtam koncentrálni. Nagyjából.

álmodtam.

vidéken voltunk előadás volt, de szerintem inkább emtétés jellegű volt az egész. volt valami mizéria persze a szövegtanulással is, mint az szokott lenni, és színpadra is készültünk talán. a legerősebben a hazautazásra emlékszem, mert biciklivel indultunk, vérlepkével és talán Brandirral - felidéződtek bennem a régi bicajtúrák az úton, és persze para volt este sötétben elindulni, de voltak lámpáink, hogy megláthassanak minket a kocsik.

mostanában olyan... tél van. olyan nagyon tél. az a havas, csendes fajta. szeretek kinézni itt a cégnél az ablakon, havas háztetők, mintha ... egy másik világ lenne.
--
nem tudom, miért ijesztő a sok információ, de néha tényleg megijedek, amikor azt látom, hogy nm tudom rendszerezni a dolgokat. furcsa.
--
végighallgatom a human equationt. ey idő után nem annyira köt le mgésem a progmetál, bár tetszik a hangok változatossága.
--
délután.
kezdek várni valami mást.
mittomén, a csendes izgalmát annak, h hamarabb kell lelépnem az előadás miatt.
Előadás lesz, érted? Igazi, színpaddal, meg nézőkkel meg minden. És gázsival, és tapssal, és... és... a kontaktlencsémet otthon felejtettem, úgyhogy utolsó pillanatig izgulhatok, h Inszéjn odaérjen :P kész.

sajnáljatok, unatkozom.
iszonyú, megint nincs mit csinálnom, és még kéne egy órát maradnom. ledumálom a főnökkel. majd, ha visszajött, egész délután beszélt a szomszéd szobában.

haza szeretnék menni. nem jó itt unatkozni, bár ezt az egy órát már kibírnám, de ... minek? inkább hétfőn, mert akkor még munkám is lehet. akkor van dolgom.

holnap furcsapár, programozom rá az magamat, ma még másik szöveget is kell tanulni, és összeszedni a jelmezemet.
---
ááá.
---

hehh, tegnap Szozsival elmentünk jelentkezni vampire live-ra. mert miért ne. Érdekes volt, kapásból kezdeni azzal, hogy régi wod karakter, ó, igen.
aztán kaptunk fura kérdéseket, amiket általában nem a koncepionáli fázisban szoktam feszegetni, de nem baj, így legalább konkretizálódtak a dolgok.
nem tudom, mi lettem volna még szívesen... első ötletem egy Brujah akárki volt, de az asszem a szokásos intrikálós live-on nem lett volna praktikus. Max, ha vannak többen anarchok, mert úgy fun - emlékezzünk csak az évekkel ezelőtti "alternatív" Bp live-ra. Anarch malkavita, aki sikoltófrászban tör ki, amikor beszélget velünk a Herceg. Ó, a régi szép idők.
Tremere már voltam eleget, nosfaretuból is, malkavitából nem, de tulajdonképpen kattant karakter bármelyik klánban lehet. Most ugye... toreador. Ja, megvan, katona gangrel volt még, mint ötlet. Vagy katona ventrue. Hát, majdnem :D Mondjuk, egy ... hopp van egy ötletem színesítésnek.:muhaha:

Azt nemtom, fogok-e tudni játszani, mert az első bál egy időben van fellépésemmel. DE max alliance pontot fogok jelenteni Szozs karakterének.

És még mindig erőstél van, és elúszok az időben.
Ma társulati toszogás, zen leszek és nyugodt, az álláspontom egyszerű, mint a faék, nem akarok agytépést az este. Elvállaltam, csinálom. Ráérek vasárnap reggelenként. Szerintme jobban tudtam a szöveget, mint eddig bármikor a harmadik próbára. Gondolkodom a karakteren és figyelek. Ennél többet nem tehetek.
Nincs igényem lelkizésre, álmos leszek, ha megint meg kell hallgatni ugyanazt, amit eddig.

Szombaton farsang, lassan gondolkodni kéne ruhán, hogy ne az utolsó pillanatban.

update: most látoma kiírásban, anarchban is gondolkodhattam volna :D így jár az, aki enm náz utána a dolgoknak.

Hoztam magamnak teát. Reggel még azon gondolkodtam, hogy, nyavajgok egy sort a közelgő meetingről, de végül lemaradtam róla. Mármint a blogolási lehetőségről, mert inkább készültem a meetingre. Így múlik el a világ dicsősége, mármint az én dicsőségem, hogy malig van munkám. Hát, most van egy csomó.

Pihenni kell a hétvége után. Szombat, Funtineli, vasárnap, próba után mesélés - fárasztó ez.