péntek, február 12

Lassan megtanulok előadásnapon az előadás gondolatával kelni. Érdekes. Tegnap kb 10 perc alatt összepakoltam a cuccokat, ugen, elraktam a kontaktlencsét,remélem, mást nem felejtettem el. Nem szoktam mást elfelejteni.

Azt álmodtam, h a monológommal elküldtem a vizsgabizottságot a kurvaanyjába.

Tegnap voltam cantaráéknál kölcsönös meghallgatáson, valóban ők voltak azok, akiket a deadcandance esten hallottam. kifejezetten kellemes zene, mi több, tetszik. azt még mindig viccesnek találom, ha hegedűlök valahol, mert amilyen eredményekkel csináltam én a zeneiskolát... namindegy.
ja, tudom, h baromira nem számít a zeneiskola, a gyakorlat számít - áháháháhhehehehehe.

tudomén amúgy miért vagyok bajban, amikor másvalaki szomorú. vannak olyan jellegű tanácsadós-vígasztalós megjegyzései az embereknek, amik még pár lapáttal rá is dobnak a rossz érzésre. És még nekem kell odafigyelnem arra, nehogy megbántsam a jókívánókat. Bváhh.

jahajj, megint angolRA fordítok. nyiiiiiii.

Nincsenek megjegyzések: