tegnap megvettük a monitort. büszke vagyok rá, szép, szélesvásznú, és eco-módra átállítva pont elég fényes.
persze a megvételig eljutni több, mint kalandos volt - elfelejtettem felírni a pontos címet, és ez már a munkahelyemen kívül jutott eszembe. a megjegyzett helyszínen nem láttam netcfét, a telefonos segítségkérés meg számomra természetesen még mindig para, de azért üdvözöltem GéPét útközben :D Végül Métely segített,a kinek ezúton is hálás köszönet. A hely a töltés melletti utcában volt, elvadult helyen, alapvetően másra emlékeztetett - olyan kilencvenes évekbeli új volt (mmint, én azokat a dolgokat szoktam meg "újnak" és a fejemben az van, pedig az már régi).
Otthon gyorsan összeraktuk, beüzemeltük, és a Sims2 szépen néz ki rajta (ehehe).

Viszont nem véletlenül tiltottam meg magamnak anno a diplomaírás másfél évére a játékokat. Egészen elfelejtettem, mennyi időt elvesznek. És ezt nem élem meg jól - aludni kéne többet, meg úgy általában olyasmivel foglalkozni, ami... messzebb mutat. Igen, az rpg számomra ilyesmi.
Vagy szövegtanulás. Vagy.. tanulás. Már volt időm kiheverni a diplomázást, és nem nagyon kezdtem azóta semmit az időmmel.
Voltak olyan terveim, h táncolok, meg többet szocializálódom, meg bulizok, megtanulok dolgokat.
nézzük, hétfőn elmehetnék megnézni egy Bakó-órát, mert azt az egyszeűbb, amit mások is csinálnak. Nem akar eljönni velem valaki hétfő este?
Ma nemtom, h lesz-e énekóra, szerintem már nem, mert akkor kaptam volna róla sms-t.
Ehh, utálom, hogy ennyire be vagyok lassulva. More life, please! Egyszerűen neházkesnek érzem azt, hogy bármilyen nem otthoni programra eljussak.
Komolyan mondom, elmegyek és beiratkozom könyvtárba, a közelben is van egy.
Az mondjuk fasza, amilyen nehezen megtalálhatóak a beiratkozásdi díjak... asszem hehz meg kell néznem személyesen, h megéri-e egyáltalán a szomszádba beiratkozni, vagy a központiba inkább. vagy mittomén.