gyász.

nem sikerült a vizsga.

ettől természetesen igazolást nyert az, h ényegében az, amivel az elmúlt 5 évemet töltöttem, nem ér eleget - a diplomavédés kegyelemkettese, meg ez az elégtelen vizsga együtt szép jelzés.
Attól nem lett jobb, h Tanárúrnak még így is "szüksége van rám a társulatban". El is várom, hogy képes legyen önállóan megállapítani, hogy a képességeim elegek-e, mindenféle külsős vizsga nélkül. Ha nem felelek meg, akkor korábban megmondta volna.

Remélem, kapok részletes értékelést, mert a "nem volt elégséges a színészi eszköztár"-t vagy miatoszt kikérem magamnak. Egy szóval se mondta senki, hogy többet kéne csinálnom a szerepben. És nem, nem érzem úgy, hogy "eszköztár" szintjén kevesebbet tudok a többieknél. Ha azt mondják, h görcsös vagyok, hogy nem adom át eléggé a dolgokat vagy valami, akkor azt könnyebben elfogadom, mint ezt.
Az igaz, h Veraként nagyjából ugyanazt csinálom az egész darab alatt, de az meg rendezői koncepció, legalábbis, amikor még próbán mást próbáltam csinálni, az vissza lett fordítva a régibe. So what?

Nem baj, miért is kéne értékesnek éreznem magam.
És nem, a társulatban nem akarok másodvonalbeli színész lenni. Nem ez a maximum, amire képes vagyok (ha ez, akkor tényleg semmi értelme az egésznek).