álmodtam.

vidéken voltunk előadás volt, de szerintem inkább emtétés jellegű volt az egész. volt valami mizéria persze a szövegtanulással is, mint az szokott lenni, és színpadra is készültünk talán. a legerősebben a hazautazásra emlékszem, mert biciklivel indultunk, vérlepkével és talán Brandirral - felidéződtek bennem a régi bicajtúrák az úton, és persze para volt este sötétben elindulni, de voltak lámpáink, hogy megláthassanak minket a kocsik.

mostanában olyan... tél van. olyan nagyon tél. az a havas, csendes fajta. szeretek kinézni itt a cégnél az ablakon, havas háztetők, mintha ... egy másik világ lenne.
--
nem tudom, miért ijesztő a sok információ, de néha tényleg megijedek, amikor azt látom, hogy nm tudom rendszerezni a dolgokat. furcsa.
--
végighallgatom a human equationt. ey idő után nem annyira köt le mgésem a progmetál, bár tetszik a hangok változatossága.
--
délután.
kezdek várni valami mást.
mittomén, a csendes izgalmát annak, h hamarabb kell lelépnem az előadás miatt.
Előadás lesz, érted? Igazi, színpaddal, meg nézőkkel meg minden. És gázsival, és tapssal, és... és... a kontaktlencsémet otthon felejtettem, úgyhogy utolsó pillanatig izgulhatok, h Inszéjn odaérjen :P kész.