A takarítás többek között arra is jó, hogy rengeteg ideje van az embernek gondolkodni közben, mert borzasztóan unalmas és monoton dolog - mint az közismert. Most valószínűleg a kezdődő meleg, meg az éhség is közrejátszott abban, hogy a kád súrolása közben felmerült bennem, hogy basszus, tulajdonképpen egyedül lakom egy két és fél szobás lakásban, és lehet, hogy egyszerűbb lenne, ha valóban egyedül laknék egy egy személyesben valahol.
Jelenleg semmi előnyét nem élvezem a társas lakásnak, a hátrányai viszont megvannak.
Estel kb úgy él itt, mintha egy kollégiumban bérelne szobát - ahol van közös konyha és fürdőszoba, amiket valami misztikus takarítószemélyzet takarít, és csak akkor hajlandó bármit tenni, ha kifejezetten megkérjük rá. Oké, most lebeszélt időpontot a vízvezeték-szerelővel, mert fél hete rossz két csap is - és megkértük rá. De olyan szinten külön él, hogy a kajáinak nem hűtőben tartandó hányadát is a szobájában tárolja az edényeivel együtt. Bazmeg, ez nem egy kolesz.
Julcsi meg jelenleg három helyen lakik, a Bázison a cuccait tárolja, meg néha keresztülrohan rajta két munka közben/alatt/előtt/után, belőle kb a szobája ajtaja látszik, és ennyi.
Tök jó volt az a pár hónap, amíg valóban itt élt, mert addig nyilván engem is takarításra motivált (ő a tisztaságigényesebb), meg valahogy a kaját is tudtuk úgy intézni, hogy ne egy emberre kelljen számolni. MErt az különben borzasztó. Basszus, Estellel azt nem sikerült elérni, hogy ne bontson ki saját tejet, amíg van már bontott a hűtőben - így nekem most állandóan ki kell öntenem féllitereket, mert nem iszom meg annyit általában, viszont kib gyorsan megromlanak.
Szóval asszem el kell kezdenem kis albit keresnem, bár attól tartok, nem jönnék ki annyiból, mint itt.
Kiábrándító látni, hogy az emberek ugyanazokat a mintákat követik mindig, és milyen nehéz fenntartani valami jobbat, ami nem a nagy minta része.
péntek, június 29
16:16
Hát nyilván nem egy perces bejegyzés, bár lehetne. Még mindig érzem kicsit a hányingert, kevés alvás és tegnapi alkohol, és kicsit későn esett le, hogy ma fellépés. Táskámban váltóruha és smink, meg nyomtatok mindjárt szöveget megint. A terveim kábé holnap délutánig tartanak, akkor reményeim szerint lesz egy jó Orleans játék. Bár egy alvást ma este, egy olyat talán tudok értékelni.
Volt valami nyárszag megint a levegőben, ahogy eltévedtem a Podmaniczky út mentén, és kerestem a Pótkulcsot cikkcakkban a trolimegállóból. A mélykék alkonyatban a város itt másik dimenzióba lépett, ugyan hozta magával a húgyszagú foltokat - amiket reflexből léptem át gyakorlott városlakóként mintegy -, de minden pillanatban kanyargós ruhákkal és burjánzó végtagokkal rendelkező lakókat vártam kihajolni a nagy ablakokon, magas, elkülönülő kerteket vizionáltam a belső udvarokba liánokkal és buja növényzettel, meg az ehhez feltétlenül szükséges, lámpafényben gomolygó rovarokkal. Odabent biztos mohalepte, törött padlókövek vannak, meg penészes csempék, és halványan pislákoló lámpák fényében csótányok között remekművek születnek éhező írók írógépeinek kopogásában. Itt nem akárkik élnek, itt Budapest kitaszítottjai, akik csak a képzeletbeli-nem létező helyeken maradhatnak meg - csak ilyen helyekre ülhetnek be a szilvás unikumért is.
Nem változott meg a világ, nem sikerült megváltani, vannak távoli csillagok, kirakósjáték pár új darabja, és egyszer talán az ihlet is visszajön.
Volt valami nyárszag megint a levegőben, ahogy eltévedtem a Podmaniczky út mentén, és kerestem a Pótkulcsot cikkcakkban a trolimegállóból. A mélykék alkonyatban a város itt másik dimenzióba lépett, ugyan hozta magával a húgyszagú foltokat - amiket reflexből léptem át gyakorlott városlakóként mintegy -, de minden pillanatban kanyargós ruhákkal és burjánzó végtagokkal rendelkező lakókat vártam kihajolni a nagy ablakokon, magas, elkülönülő kerteket vizionáltam a belső udvarokba liánokkal és buja növényzettel, meg az ehhez feltétlenül szükséges, lámpafényben gomolygó rovarokkal. Odabent biztos mohalepte, törött padlókövek vannak, meg penészes csempék, és halványan pislákoló lámpák fényében csótányok között remekművek születnek éhező írók írógépeinek kopogásában. Itt nem akárkik élnek, itt Budapest kitaszítottjai, akik csak a képzeletbeli-nem létező helyeken maradhatnak meg - csak ilyen helyekre ülhetnek be a szilvás unikumért is.
Nem változott meg a világ, nem sikerült megváltani, vannak távoli csillagok, kirakósjáték pár új darabja, és egyszer talán az ihlet is visszajön.
szerda, június 27
Már megint máshol kezdte
Elkezdtem összeírni, hogy mim van, arra az esetre, ha abban a bizonyos 100 tárgyban szeretném maximalizálni a dolgaimat.
(Nemtommár mi a neve, meghogy milyen mozgalom kereteiben van, több, mint egy éve bukkantam rá, amikor damagetől megvettem az asszem hasonló okból leselejtezett robin hobb köteteit - amiknek a folytatásait még mindig sorra veszem amazonról, ő az oka.)
Szóval, szépen felírtam egy excelbe, hogy ruhák, tisztálkodás, elektronika, bútorok... öizé, egyébhasznosdolgok, ékszerek - most jut eszembe, a konyhát le is felejtettem.
Sminkcuccból pl 27 darab van már. Nem számoltam azokat, amiket ki kéne dobnom, mert kifogyott vagy elromlott. Ruhából eddig 44-et számoltam össze, és ebben még nincsenek benne a fehérneműim meg a felsőim. Elektronika 23 db kábelek, hosszabbítók, és átalakítók nélkül. 15 darab bútor kb, úgy, hogy ezen kívül még elég sok az, ami az albiból nem az enyém, de használom.
És akkor szóba se kerültek a könyvek, az íróeszközök, a rengeteg papírjegyzet, meg a konyhai eszközök. Hm. Talán 300 db alatt azért megúsznám.
Midnegy, majd egyszer alapítunk kommunát, közös könyvtárral és nagy ruhatári átjárással, részben már úgyis ez van, főleg, ami bútorokat és evőeszközöket illeti.
De az első lépés nyilván a takarítás lesz, emg a rendrakás, én már látom, csak még nem tudom, mikor.
kedd, június 26
Felment a hegyre
Tegnap este jót tett, hogy felsétáltam a Gellért-hegyre a lépcsőkön, az eső után alkonyat szép volt, az utcákon egy-egy futó volt csak, és visszakerültem a tizenéves koromba, és tökéletesen értem, miért volt jobb sétálni egyedül, mint emberekkel találkozni. Ó, igen.
Arról most nem beszélek, hogy már érzek kis izomlázat a lábamban, tehét testmozgásnak sem utolsó - jelenleg.
(ach, érzem, front van, beszédültem rendesen az imént)
A közlendőim korántsem meglepő módon kis csomóvá álltak össze a gyomromban, bár lehet, hogy ez a tegnapi kolbász, mert hajnalban borzasztó hányingerem volt, szerencsére az elmúlt már.
Ellenben nyomtattam fasza tasklistát magamnak a melóhelyre,talán izgalmasabb lesz tőle az életem. (nem ettől izgalmas.) Találtam egy halott szitakötőt a szőnyegen. És mindjárt ebéd.
Az ihlettelenségem még mindig bőszen létező dolog, de legalább a szobám megint nagyon tetszik, most az otthonos rendetlenségével, azzal, hogy az ágyam mellett könyvet hagytam a szőmyegen, meg mittomén, azzal, hogy világoban is vagyok időnként otthon, és az erkélyre kiülni jó. Majd át kell rendezni, mindettől függetlenül, majd, ha mindenre jutott időm.
Ez talán az, aminek látszik.
Arról most nem beszélek, hogy már érzek kis izomlázat a lábamban, tehét testmozgásnak sem utolsó - jelenleg.
(ach, érzem, front van, beszédültem rendesen az imént)
A közlendőim korántsem meglepő módon kis csomóvá álltak össze a gyomromban, bár lehet, hogy ez a tegnapi kolbász, mert hajnalban borzasztó hányingerem volt, szerencsére az elmúlt már.
Ellenben nyomtattam fasza tasklistát magamnak a melóhelyre,talán izgalmasabb lesz tőle az életem. (nem ettől izgalmas.) Találtam egy halott szitakötőt a szőnyegen. És mindjárt ebéd.
Az ihlettelenségem még mindig bőszen létező dolog, de legalább a szobám megint nagyon tetszik, most az otthonos rendetlenségével, azzal, hogy az ágyam mellett könyvet hagytam a szőmyegen, meg mittomén, azzal, hogy világoban is vagyok időnként otthon, és az erkélyre kiülni jó. Majd át kell rendezni, mindettől függetlenül, majd, ha mindenre jutott időm.
Ez talán az, aminek látszik.
hétfő, június 25
És a távoli víz dalai
A szombatot átzombultam estig, amikoris elszántam magamat, és megkérdeztem Szozsit, h van-e lázcsillapítója, elzarándokoltam érte, aztán haza, és nekiláttam dolgokat csinálni az erkélyen a notebookomon - azt már nem tudom, hogy este, vagy másnap reggel telepítettem joomla-t, mert jó ötletnek tűnt.
Pénteken elég elbaszott hangulatban mentem játszani, ez talán javult szombatra, de mondjuk mára már biztosan, segített az erkély magányos nyugalma.
Vasárnap menetem a többiekkel Velencefürdőre, azzal a felkiáltással, hogy vízbe nem megyek, de a szabad levegő meg a társaság csak jót tezs nekem, ültem a parton árnyékban, közben írtam a tábori feladatomat, meg olvastam, ettünk dinnyét, és a hekk meg a palacsinta szentségtelen nászban kezdtek a gyomrokban, meg egyebek, forró vonatút, aztán megint nyugalomban és taknyos zsebkendők között öltött órák.
Elkezdtem játszani az Amnesia-val, szigorúan világosban!, tényleg parás cucc.
Ennek igazából semmi értelme, ha jobban belegondolok, de a megszokás nagy úr.
Pénteken elég elbaszott hangulatban mentem játszani, ez talán javult szombatra, de mondjuk mára már biztosan, segített az erkély magányos nyugalma.
Vasárnap menetem a többiekkel Velencefürdőre, azzal a felkiáltással, hogy vízbe nem megyek, de a szabad levegő meg a társaság csak jót tezs nekem, ültem a parton árnyékban, közben írtam a tábori feladatomat, meg olvastam, ettünk dinnyét, és a hekk meg a palacsinta szentségtelen nászban kezdtek a gyomrokban, meg egyebek, forró vonatút, aztán megint nyugalomban és taknyos zsebkendők között öltött órák.
Elkezdtem játszani az Amnesia-val, szigorúan világosban!, tényleg parás cucc.
Ennek igazából semmi értelme, ha jobban belegondolok, de a megszokás nagy úr.
szombat, június 23
Napfény meg meleg
Az van, mindkettő. Reméltem a lehűlést, cserébe a péntek hajnali gyönyörű vihar után kaptam fej- és torokfájós megfázást, és még most is meleg van. Az utcán kellemes, meg a szél, de itt fent még az erkélyen is pár fokkal melegebb van, mint kéne.
De nem panaszkodom, jó az este így a lázcsillapító után, amit Szozsitól szereztem - ilyenkor (is) kifejezetten tudom értékelni a közelben lakó barátokat.
A mai nap heveny nyűglődéssel, a délután alvással telt, meg Zyro főzött, ami jó volt, mert magamtól kb kenyeret tudtam volna megkenni, h ne haljak teljesen éhen.
Tegnap este kiszakadtam az erkély kellemes időjárásából, átmentem játszani, próbűltam a torokfájásomat whiskeyvel kezelni, némi sikerrel, mert ma inkább a fejem fájt.
Közben rámszóltak, hogy lehangoló a blogom, ezen elgondolkodtam, a miérteken is, igen, célok kellenének, csak nem találok olyat, amiben tudok hinni. Kellene egy olyan állás, munka, aminek értelmét látom a pénzszerzésen túl is - amiben tudom használni a képességeimet, amiben látom, h nem vagyok hülye, aki csak az adatrögzítésre jó. és persze az alkotás, mint olyan, hátha lesz hozzá erőm és energiám.
Változtassak. Egy dolgon tudnék hirtelen változtatni, de még mindig nem vagyok róla meggyőződve, hogy megérné, hogy szükség lenne rá.
Na, akkor nézzünk hasznos dolgokat. És ó-ó, hát itt a hűvösebb szelem! És rájöttem, h azért hiányzik a billentyűzet háttérvilágítása :D
De nem panaszkodom, jó az este így a lázcsillapító után, amit Szozsitól szereztem - ilyenkor (is) kifejezetten tudom értékelni a közelben lakó barátokat.
A mai nap heveny nyűglődéssel, a délután alvással telt, meg Zyro főzött, ami jó volt, mert magamtól kb kenyeret tudtam volna megkenni, h ne haljak teljesen éhen.
Tegnap este kiszakadtam az erkély kellemes időjárásából, átmentem játszani, próbűltam a torokfájásomat whiskeyvel kezelni, némi sikerrel, mert ma inkább a fejem fájt.
Közben rámszóltak, hogy lehangoló a blogom, ezen elgondolkodtam, a miérteken is, igen, célok kellenének, csak nem találok olyat, amiben tudok hinni. Kellene egy olyan állás, munka, aminek értelmét látom a pénzszerzésen túl is - amiben tudom használni a képességeimet, amiben látom, h nem vagyok hülye, aki csak az adatrögzítésre jó. és persze az alkotás, mint olyan, hátha lesz hozzá erőm és energiám.
Változtassak. Egy dolgon tudnék hirtelen változtatni, de még mindig nem vagyok róla meggyőződve, hogy megérné, hogy szükség lenne rá.
Na, akkor nézzünk hasznos dolgokat. És ó-ó, hát itt a hűvösebb szelem! És rájöttem, h azért hiányzik a billentyűzet háttérvilágítása :D
péntek, június 22
Még csak nem is fáj
Valahol ez történik.
Most azért kicsit értem a Tom féle gótpozőr sóhajt a "nekem már nem is fáj"-jal, bár persze ne higgyem, hogy megúsztam ezeket a feketelyukakat a hangulatgörbében, de most tényleg kisimult szürkeség ölel körbe. Melankolikusan, ahogy azt kell.
Egy álmos, pszeudo-másnapos péntek délelőtt. Torok és fejfájással, ahogy azt kell, és munkaképtelenséggel. Most nem tudatosan nem csinálok semmit, egyszerűen... elfelejtem.
... Ahogy azt is, h épp blogot írok. Komolyan a torokfájás csökkenti az agykapacitásomat.
Tegnap voltunk a Paraparkban, fun volt, 50 perc alatt oldottuk meg, ami nem rossz, tekintve, hogy néhány dolgot elbambultam, és később fejtettünk meg, mint lehetett volna.
Közben ebédeltem egyet. Jólvan, ez most nem a világmegváltás, hát mért nem az miért nem?!
kedd, június 19
Most
Lehet, hogy ideje már írni, legalább blogot, ha már képtelen vagyok bármi másra rávenni magamat. Most a hőség, máskor a kedv meg az éhség, kifogás az mindig van.
Nem csak a fáradtság teszi, hogy ennyire kiofogytam az ihletből - de tulajdonképpen ez így van már nagyon régen, évtizedek óta, kisebb szünetekkel, miért csodálkozom. Az a különleges állapot, ha képes vagyok alkotni, és be is fejezek bármit. Hát így.
Legalább ezt a postot, nem? Azt nem annyira nehéz.
Mondjuk kimerült is vagyok, bár a hétvége alapvetően pihentető volt. A Cégnél a csapatépítés sikerült, játszottunk, fürödtünk, örvendeztem a szálló olyan dolgainak, mint: törölközők, hajszárító, kis sampon/tusfürdő/csoki a párnán, tollasoztam, megégtem, ittam és ettem. Az alsó pár piramisréteg rendben volt, a tetejét meg nem a Cégnél élem meg, ez nem is elvárás. Talán jó lenne valamikor egy ilyet barátokkal megejteni, talán már nem halnék bele az unalomba, mint évekkel ezelőtt a családdal, egyszerűen nem bírtam ezeket a panziós-szállodás nyaralásokat. Nem volt elég a könyv, nem volt elég az impulzus, nem volt elég semmi, és ugyan tudtam értékelni a hosszú sétákat a Balaton partján, a nyári délután aranyát megminden, de... borzasztóan egyedül voltam és unatkoztam. Talán innen van az eredendő viszolygásom azokra az ötletekre, amikor valaki azt mondja, menjünk el nyaralni tábor helyett, menjünk egy hétvégére semmittenni valami vízpartra.
Pedig, ha viszek könyvet, ha viszek netet, akkor én már elvagyok. A semmivel. Az informatív semmivel.
Meg, ha mondjuk napközben kirándulunk és játszunk, este iszunk vagy egyéb kombinációban minden. Mondjuk annyira soha nem volt igényem az Anyádi mókára, ha jobban belegondolok - bér nem is rémlik, h hívtak volna oda, vagy talán egyszer, de az lehet, hogy a mátrai szilveszterezés volt, ahova megintcsak nem jutottam el soha.
Sok ember menekülési útvonal nélkül. Itt a városban azért jobb egy-egy közös este, mert onnan hazamehetek. Mert ugyan egyesével nagyon kedvelem ezeket az embereket, de tömegben nem feltétlenül találom meg az... összhangot. Az érdekeset. Fasztudja. Általában nem vagyok ennyire mizantróp, most mégis azt érzem, hogy kevéssé vagyok nyitott emberekre. A fáradtság, ugye.
Aztán volt szombaton... ja, igen. Rekkenő hőségben hazautaztunk szombat délelőtt, előző este az egyik IT-sal megbezséltük a szegedi vámpírlájvos emlékeinket meg a M* karakterünket.
Otthon beraktam egy mosást, végigpörgettem az összes feedemet, aztán mentem táboros megbezsélésre a sarkköri burgerkingbe - nyilván rövidgatya-ujjatlan kombóban fagyasztottak le a az indokolatlanul erős légkondival. A táborszervezés halad, optimálisan minimális szervezéssel, már egészen elfelejtettem, h lehet így is. Onnan mentem haza, teregetés helyett aludtam, aztán beéneklés, öltözködés és smink, pakolás, irány Csepel.
Ott tettem egy zavart kört az épületkomplexum körül, mert nem hittem el, h az a lepukkant kocsma az, ahol fellépünk. Pár óra várakozás, közben befutottak vérlepkéék, a szüleim, Zyróék, és lassan hangulatba kerültem némi vilmoskörte segítségével.
A koncertet élveztem, az orrom előtt zombuló szerencsétlenek ellenére is, úgy tűnt, hogy random vendégeknek is sikerült elnyernünk a tetszését.
Vasárnap elnökségi, a punnyadtság jegyében, aztán FQékkal AR játékot terveztünk, aztán este - hogy is van az a szó? devia... dekandencia - kint a teraszon sör és cigi (citromos és rózsaszín, ja), ezt a nyarat így szeretem.
Az MTT 10. évfordulójáról mondjuk így teljesen lemaradtam, de ez már hagyomány, nem tudom, voltam-e valaha mtt szülinapon. Valahogy az mindig az a rendezvény volt, ahol mások vannak. Már az egyévesre se jutottam el, és nem hiányzott. Pedig amúgy az emtété életében folyamatosan benne vagyok, hol hivatalosan, hol nem, sikeres és unalomba punnyadt projektek, életünketbeleinket az emtétéért mozgalom egyik tagjaként nem sikerült átéreznem a szülinapozás lelkességét. Nekem nem az alapító ülés volt a lényeg azt hiszem, hanem a Kőhegyi tábor, a LEP-ek, azok a rendezvényeink, ahol csináltunk valamit, nem évfordulót ünnepeltünk. Talán ez.Talán nem.
Nem csak a fáradtság teszi, hogy ennyire kiofogytam az ihletből - de tulajdonképpen ez így van már nagyon régen, évtizedek óta, kisebb szünetekkel, miért csodálkozom. Az a különleges állapot, ha képes vagyok alkotni, és be is fejezek bármit. Hát így.
Legalább ezt a postot, nem? Azt nem annyira nehéz.
Mondjuk kimerült is vagyok, bár a hétvége alapvetően pihentető volt. A Cégnél a csapatépítés sikerült, játszottunk, fürödtünk, örvendeztem a szálló olyan dolgainak, mint: törölközők, hajszárító, kis sampon/tusfürdő/csoki a párnán, tollasoztam, megégtem, ittam és ettem. Az alsó pár piramisréteg rendben volt, a tetejét meg nem a Cégnél élem meg, ez nem is elvárás. Talán jó lenne valamikor egy ilyet barátokkal megejteni, talán már nem halnék bele az unalomba, mint évekkel ezelőtt a családdal, egyszerűen nem bírtam ezeket a panziós-szállodás nyaralásokat. Nem volt elég a könyv, nem volt elég az impulzus, nem volt elég semmi, és ugyan tudtam értékelni a hosszú sétákat a Balaton partján, a nyári délután aranyát megminden, de... borzasztóan egyedül voltam és unatkoztam. Talán innen van az eredendő viszolygásom azokra az ötletekre, amikor valaki azt mondja, menjünk el nyaralni tábor helyett, menjünk egy hétvégére semmittenni valami vízpartra.
Pedig, ha viszek könyvet, ha viszek netet, akkor én már elvagyok. A semmivel. Az informatív semmivel.
Meg, ha mondjuk napközben kirándulunk és játszunk, este iszunk vagy egyéb kombinációban minden. Mondjuk annyira soha nem volt igényem az Anyádi mókára, ha jobban belegondolok - bér nem is rémlik, h hívtak volna oda, vagy talán egyszer, de az lehet, hogy a mátrai szilveszterezés volt, ahova megintcsak nem jutottam el soha.
Sok ember menekülési útvonal nélkül. Itt a városban azért jobb egy-egy közös este, mert onnan hazamehetek. Mert ugyan egyesével nagyon kedvelem ezeket az embereket, de tömegben nem feltétlenül találom meg az... összhangot. Az érdekeset. Fasztudja. Általában nem vagyok ennyire mizantróp, most mégis azt érzem, hogy kevéssé vagyok nyitott emberekre. A fáradtság, ugye.
Aztán volt szombaton... ja, igen. Rekkenő hőségben hazautaztunk szombat délelőtt, előző este az egyik IT-sal megbezséltük a szegedi vámpírlájvos emlékeinket meg a M* karakterünket.
Otthon beraktam egy mosást, végigpörgettem az összes feedemet, aztán mentem táboros megbezsélésre a sarkköri burgerkingbe - nyilván rövidgatya-ujjatlan kombóban fagyasztottak le a az indokolatlanul erős légkondival. A táborszervezés halad, optimálisan minimális szervezéssel, már egészen elfelejtettem, h lehet így is. Onnan mentem haza, teregetés helyett aludtam, aztán beéneklés, öltözködés és smink, pakolás, irány Csepel.
Ott tettem egy zavart kört az épületkomplexum körül, mert nem hittem el, h az a lepukkant kocsma az, ahol fellépünk. Pár óra várakozás, közben befutottak vérlepkéék, a szüleim, Zyróék, és lassan hangulatba kerültem némi vilmoskörte segítségével.
A koncertet élveztem, az orrom előtt zombuló szerencsétlenek ellenére is, úgy tűnt, hogy random vendégeknek is sikerült elnyernünk a tetszését.
Vasárnap elnökségi, a punnyadtság jegyében, aztán FQékkal AR játékot terveztünk, aztán este - hogy is van az a szó? devia... dekandencia - kint a teraszon sör és cigi (citromos és rózsaszín, ja), ezt a nyarat így szeretem.
Az MTT 10. évfordulójáról mondjuk így teljesen lemaradtam, de ez már hagyomány, nem tudom, voltam-e valaha mtt szülinapon. Valahogy az mindig az a rendezvény volt, ahol mások vannak. Már az egyévesre se jutottam el, és nem hiányzott. Pedig amúgy az emtété életében folyamatosan benne vagyok, hol hivatalosan, hol nem, sikeres és unalomba punnyadt projektek, életünketbeleinket az emtétéért mozgalom egyik tagjaként nem sikerült átéreznem a szülinapozás lelkességét. Nekem nem az alapító ülés volt a lényeg azt hiszem, hanem a Kőhegyi tábor, a LEP-ek, azok a rendezvényeink, ahol csináltunk valamit, nem évfordulót ünnepeltünk. Talán ez.Talán nem.
csütörtök, június 14
Lélegzet
Oké, szükség volt a tegnapra is, bár nem tudtam elaludni sokkal hamarabb, mint a szokásos. Próbálom higgadtan felmérni, hogy mi várható hétfőig: ma este próba, utána vagy krimózás vagy pihenni próbálok még egy kicsit, pénteken szombat délelőttig céges csapatépítés, ami talán az aktív pihenés kategóriájába férhet, de attól tartok, szociálisan pont, hogy kimerítő, mert a közeg... nos, az a céges közeg. Hazaérkezem, bele kellene férnie egy mosásnak/mosogatásnak/takarításnak, aztán mehetek táborszervezős megbeszélésre, utána vissza a Bázisra, összekészülni az esti koncertre. Az MTT szülinapos izére valószínűleg nem megyek, mert hamar el kellene jönnöm, azért meg nem fogok most fizetni, hogy benézzek és zavarjon, h nem tudok a lényegi részre ottmaradni. Koncert, ami remélem, jó lesz.
Vasárnap reggeltől elnökségi, és akkor végre délután lesz, és bekuporodhatok egy csendes zúgba,magam köré képzelhetem a barátaimat, amikor éppen nem szervezkedünk, és majd játszom, és megvárom míg elmúlik ez a kibaszott gótság a fejemből, meg a görcs a gyomromból.
Valamikorra még be kell iktatnom egy zuhanyzórózsa plusz cső beszerzését, az csak nem lehet probléma, dehogynem, a fasznak van kedve meló után még felkeresni a talánmég nyitva levő szaküzleteket, pláne hétvégén. Miért vagyok úgy is fáradt, hogy tulajdonképpen van szabadidőm? Pár hónapja gyakorlatilag nem hagytam magamnak üres időt, azért merültem ki de most meg igen. Tányérokat és poharakat akarok összetörni, az van.
Mindegy, legyünk hatékonyak, ha már jók nem tudunk lenni.
Vasárnap reggeltől elnökségi, és akkor végre délután lesz, és bekuporodhatok egy csendes zúgba,
Valamikorra még be kell iktatnom egy zuhanyzórózsa plusz cső beszerzését, az csak nem lehet probléma, dehogynem, a fasznak van kedve meló után még felkeresni a talánmég nyitva levő szaküzleteket, pláne hétvégén. Miért vagyok úgy is fáradt, hogy tulajdonképpen van szabadidőm? Pár hónapja gyakorlatilag nem hagytam magamnak üres időt, azért merültem ki de most meg igen. Tányérokat és poharakat akarok összetörni, az van.
Mindegy, legyünk hatékonyak, ha már jók nem tudunk lenni.
kedd, június 12
Felhők
Az, hogy végre nem felejtettem otthon afülhallgatómat, nagyságrendeket javított az amúgy csapnivaló közérzetemen. Nem szánom panaszkodásnak, egyszerűen a tények és a levegő nem tesznek nekem jót most.
Viszont tegnap este jó volt, gyakoroltam éneket - ezt a talán spanyol söveget marha nehéz mejegyeznem, pláne, h fogalmam sincs miről szól, mert ez a gtranslate korában nyilván megoldhatatlan feladat - talán attól tartok, h nem tudom elénekelni, ha értem?
Játszottam a Psyochonauts-sal tovább, tündéri játék, szinte szó szerint, amennyiben a tündérek álomtermészetét veszem alapul. Meg a gyerekeket.
Alapvetően ügyesség-ugrálós játék, lehet benne leütni dolgokat meg ütni, de egyx csomót kell bűvészkedni aze gérrel meg a nyilakkal, és nehéz. Legalábbis nekem - valahogy elszoktam tőle, hogy ennyiszer újra kelljen próbálnom egy-egy pályát azért, mert nem a megfelelő helyre ugrottam, meg ilyenek. Oké, a Mirror's Edge az ez volt. De azon kívül.
Aztán elkezdtem szerelni egy wordpress oldalt Rouennek, egyelőre maradok valami kész és jól kidolgozott témánál, illetve a wiki plugint megnézem, h megéri-e, vagy elég csak a wp saját oldalait használni kimerülésig.Nekem elméletileg jobban tetszik egy olyan módszer amivel rengetegsok oldalakat szoktak gyártani, de ki tudja melyik a praktikusabb.a wiki-s oldalakhoz tartoznak olyan funkciók, amiket viszont tuti nem használok. Mindegy, innen bentről csak korlátozottan tudok próbálkozni úgyis.
Mondjuk aludni, azt keveset aludtam, zavaros álmokkal házakról és épületekről, ahol lakom, emberekről, akiket keresztülviszek rajtuk, elszállásolok és megmentek, és próbálom összetartani a falakat.
Az meg borzasztó*, hogy most nagyon hiányzik a napi rendszerességű találkozás a barátaimmal, de akkor emg hamar elfáradok, ha mégis sűrű a beosztás. Nem értem. Ezt a felét. A folyamatosan épüő feszültségemet is csak részben,
*borzasztó egy frászt, kellemetlen, nohiszen.
Viszont tegnap este jó volt, gyakoroltam éneket - ezt a talán spanyol söveget marha nehéz mejegyeznem, pláne, h fogalmam sincs miről szól, mert ez a gtranslate korában nyilván megoldhatatlan feladat - talán attól tartok, h nem tudom elénekelni, ha értem?
Játszottam a Psyochonauts-sal tovább, tündéri játék, szinte szó szerint, amennyiben a tündérek álomtermészetét veszem alapul. Meg a gyerekeket.
Alapvetően ügyesség-ugrálós játék, lehet benne leütni dolgokat meg ütni, de egyx csomót kell bűvészkedni aze gérrel meg a nyilakkal, és nehéz. Legalábbis nekem - valahogy elszoktam tőle, hogy ennyiszer újra kelljen próbálnom egy-egy pályát azért, mert nem a megfelelő helyre ugrottam, meg ilyenek. Oké, a Mirror's Edge az ez volt. De azon kívül.
Aztán elkezdtem szerelni egy wordpress oldalt Rouennek, egyelőre maradok valami kész és jól kidolgozott témánál, illetve a wiki plugint megnézem, h megéri-e, vagy elég csak a wp saját oldalait használni kimerülésig.Nekem elméletileg jobban tetszik egy olyan módszer amivel rengetegsok oldalakat szoktak gyártani, de ki tudja melyik a praktikusabb.a wiki-s oldalakhoz tartoznak olyan funkciók, amiket viszont tuti nem használok. Mindegy, innen bentről csak korlátozottan tudok próbálkozni úgyis.
Mondjuk aludni, azt keveset aludtam, zavaros álmokkal házakról és épületekről, ahol lakom, emberekről, akiket keresztülviszek rajtuk, elszállásolok és megmentek, és próbálom összetartani a falakat.
Az meg borzasztó*, hogy most nagyon hiányzik a napi rendszerességű találkozás a barátaimmal, de akkor emg hamar elfáradok, ha mégis sűrű a beosztás. Nem értem. Ezt a felét. A folyamatosan épüő feszültségemet is csak részben,
*borzasztó egy frászt, kellemetlen, nohiszen.
hétfő, június 11
szombat, június 9
Szabadnap
Már tegnap este is elmondtam Szozsiéknak, hogy mennyire olyan érzésem van, hogy ma, szombaton szabadságon leszek. Nem kell menni sehova, csak abszolút opcionális programlehetőségeim vannak. Van időm takarítani, mosni, meg egyéb fenntartó műveletekre, illetve játszani,amíg csak akarok. Meg készülni a holnapi mesére.
Szokatlan.
Az meg durva, hogy ezt így érzem, mert azt jelenti, hogy marha régen nem pihentem rendesen. És tényleg visszagondolva minden hétvégémen volt olyan program, ami miatt fel kellett kelnem, dolgozni, elnökségi, félig kötelező buli, minden nap játék, vagy csak szimplán nem itthon aludtam. Ahogy megállapítottam, h heti minimum egy szabad estém kell hogy legyen, ugyanígy szükségem van a szabadnapra is, jéééjjj.
No, vissza a semmitevéshez, a játékíráshoz.
Hm. Lassan össze kellene raknom már rendesen azokat a honlapokat. De nem ma, ma nyugi van.
Szokatlan.
Az meg durva, hogy ezt így érzem, mert azt jelenti, hogy marha régen nem pihentem rendesen. És tényleg visszagondolva minden hétvégémen volt olyan program, ami miatt fel kellett kelnem, dolgozni, elnökségi, félig kötelező buli, minden nap játék, vagy csak szimplán nem itthon aludtam. Ahogy megállapítottam, h heti minimum egy szabad estém kell hogy legyen, ugyanígy szükségem van a szabadnapra is, jéééjjj.
No, vissza a semmitevéshez, a játékíráshoz.
Hm. Lassan össze kellene raknom már rendesen azokat a honlapokat. De nem ma, ma nyugi van.
péntek, június 8
Nem elemzem ki hangosan a tarot lapjaimat, azért a gondolataim eléggé predesztinálják. Nem az igazi, de eléggé nyomasztanak az értelmezéseim ahhoz, hogy ... mihez is? Pro és kontra érvek.
Állítólag evés után jobb lesz a kedvem. Remélem. Felhősnek látom a hétvégémet, és alaptalanul, nem értem, végre lesz időm mosni, játszani, takarítani, meg talán még kreatívkodni is valamit. Meg talán mesélni vasárnap. Mégis.
Néztünk tegnap Avengerst, bemásolom a mikroblogomra írt beszámolót, mert eltévedtem reggel:
Állítólag evés után jobb lesz a kedvem. Remélem. Felhősnek látom a hétvégémet, és alaptalanul, nem értem, végre lesz időm mosni, játszani, takarítani, meg talán még kreatívkodni is valamit. Meg talán mesélni vasárnap. Mégis.
Néztünk tegnap Avengerst, bemásolom a mikroblogomra írt beszámolót, mert eltévedtem reggel:
végül megnéztem az Avengerst - ill. a Bosszúállókat, hamár csak magyarul adták :S
még jó, h “láttam az egészet a tumblren”, mert így odaképzeltem angolul azt apár vicces mondatot, és úgy még viccesek is voltak azok a jelenetek. Amúgy semmi különös, szuperhősöket a Planetaryr óta különösen csípem, meg azért a Watchmen is jó volt (képregény és könyv is), sőt, KickAss. Sőt, X-men. Sőt.
azt mondjuk nem értettem, h ez az egész móka Lokinak mire volt jó - hacsak nem volt mé egy csavar az eészben. amit csak a következő részből tudunk meg, mert ez a világra uszítok egy adag izét dolog elég… fantáziátlan. Lehet, h a magyar szinkron az oka, de nem volt meggyőző, csak a szándékot éreztem a megfélemlítésre, meg a lélekbenvájkálásra, de nem jött át.
Mondjuk az is segített volna, ha ezt az erőszakköteget minimálisan hitelesebben mutatják be - faszom a korhatárba már, mutatóba pár vércsepp és kész?
A hősök karakterei pont megvoltak, ez a fele teljesen jó volt, bár én ezt nem mozifilmben, hanem sorozatban nézném persze, de hősös sorozatok úgyis vannak, meg a képregényt talán?
Mai tarot
2. A helyzetet gátló befolyások. Botok Ötös - Küzdelem
3. A helyzetet illető tudatos gondolataim. Kelyhek Kettes - Szerelem
4. A helyzetet illető tudattalan megérzéseim. Korongok Hercege
5. Múltbeli befolyások. Kelyhek Nyolcas - Tunyaság
6. Jövőbeli befolyások. Botok Hármas: Erény
7. Amivel Én járulok a helyzethez. Kardok Ásza
8. A külvilág hatása rám. XXI. Az Univerzum
9. Reményeim és félelmeim. Kelyhek Ásza
10. Eredmény, kulcs a megoldáshoz. Botok Lovagja
szerda, június 6
Könyvek
Befejeztem a Tawny Man trilógiát Robin Hobb-tól. Őt magyarul az Orgyilkos trilógiából ismerhetjük - gyerekkori könyvtárlátogatásaim misztériuma, ahogy véletlenszerű sorrendben találtam meg a részeit, és ennek segítségével a történet bonyolultsága egy fokozattal feljebb lépett. Akkor nagyon tetszett, hogy sokkal realistábban fogta meg a fantasy-t, mint a vele párhuzamosan olvasott rpg irodalom,meg az is, hogy sokkal személyesebben. Később rájöttem, hogy nő az író, és ez akkor mindent megmagyarázott, többek között azt, hogy miért lelkizik annyit a főhős.
A Tawny Man nem lett annyira erős, mint a megelőzőek, ettől függetlenül mindenképpen megérte elolvasnom - attól tartok, a királylányos-fantasy sztorira is lesz kihatása, (bár még nem tuom pontosan, hol fog ez megjelenni. Vagy mikor. Elvégre nem érünk rá játszani.)
Jólvan, szeretem a féltéglaregényeket, szeretek angolul olvasni, szeretem a fantasyt, ez így együtt jó.
Most két könyvnek kezdtem neki - eredetileg A felhúzhatós lány-nak, azt hurcibálom magammal táskában metróra. A váltás éles a két regény között, így hirtelen fejbecsapott az a régen érzett sci-fi íz, amit jelenleg leginkább azzal az enyhe gyomorgörccsel tudok leírni, amikor hirtelen az ember elkezd természeti katasztrófáktól, járványoktól és és úgy általában a világ embertelen egykedvűségétől szorongani. Számomra a jó sci-fi mindig azt jelentette, hogy tudatára ébredtem olyan általános problémáknak, amikkel hétköznaponta nem foglalkozom, mert úgyse tudok velük mit kezdeni, és mindezt egy kifejezetten gondolkodásra inspiráló, alternatív valóságban. Azt hiszem, a sci-fi lényege az általam ismert valóság és a regény valósága között húzódik.
Szóval, a regény nem szelíden tette meg az első lépéseket, azonnal a tárgyra tért, mindenféle bemelegítés nélkül, a világot bekezdésről bekezdésre bontja ki a történettel párhuzamosan, és jelenleg olyan ez, mint egy túra az elképzelt jövő szellemkastélyában. Balra friss járványok okozta népsűrűség-folytonossági hiányok, jobbra genetikai melléktermékek átal okozott, visszafordíthatatlanul kipusztult fajok, felettünk a mindenhol jelen lévő emberi kegyetlenség és korlátoltság, alattunk meg... ja, nincs elektromosság. Mert nincs rá energia. Új, és hihetőposztapokalipszis.
Ráadásul az egészet átszövi az a fajta bizalmatlanság és paranoia, amit csak akkor érzek, ha újságot és közérdekű blogokat olvasok, meg hallgatom ismerőseimet aktuálpolitizálni. Oh, wait.
A másik könyv meg a damagereport, abba tegnap este olvastam bele - először letettem a harmadik bekezdés után, amikor damage leírta, hogy már kurva régen nem álmodik (hogylehetálmodásnélkülélniéneztnembírnám), aztán persze rájöttem, hogy ez nem valószínű, hogy a könyv láynegi része (hacsak nem kibontja, hogy a tudalattitól csúnyán eltávolodik a társadalom, mert akkor persze). Ja, igen. Jó lezs az, tömény információ, meg a mondatok és a szavak, amikor saját magukértis, meg hátha nem, meglátjuk. Azért nem scifi, mert nem alternatív valóságot mutat meg. De a többi stimmel.
A Tawny Man nem lett annyira erős, mint a megelőzőek, ettől függetlenül mindenképpen megérte elolvasnom - attól tartok, a királylányos-fantasy sztorira is lesz kihatása, (bár még nem tuom pontosan, hol fog ez megjelenni. Vagy mikor. Elvégre nem érünk rá játszani.)
Jólvan, szeretem a féltéglaregényeket, szeretek angolul olvasni, szeretem a fantasyt, ez így együtt jó.
Most két könyvnek kezdtem neki - eredetileg A felhúzhatós lány-nak, azt hurcibálom magammal táskában metróra. A váltás éles a két regény között, így hirtelen fejbecsapott az a régen érzett sci-fi íz, amit jelenleg leginkább azzal az enyhe gyomorgörccsel tudok leírni, amikor hirtelen az ember elkezd természeti katasztrófáktól, járványoktól és és úgy általában a világ embertelen egykedvűségétől szorongani. Számomra a jó sci-fi mindig azt jelentette, hogy tudatára ébredtem olyan általános problémáknak, amikkel hétköznaponta nem foglalkozom, mert úgyse tudok velük mit kezdeni, és mindezt egy kifejezetten gondolkodásra inspiráló, alternatív valóságban. Azt hiszem, a sci-fi lényege az általam ismert valóság és a regény valósága között húzódik.
Szóval, a regény nem szelíden tette meg az első lépéseket, azonnal a tárgyra tért, mindenféle bemelegítés nélkül, a világot bekezdésről bekezdésre bontja ki a történettel párhuzamosan, és jelenleg olyan ez, mint egy túra az elképzelt jövő szellemkastélyában. Balra friss járványok okozta népsűrűség-folytonossági hiányok, jobbra genetikai melléktermékek átal okozott, visszafordíthatatlanul kipusztult fajok, felettünk a mindenhol jelen lévő emberi kegyetlenség és korlátoltság, alattunk meg... ja, nincs elektromosság. Mert nincs rá energia. Új, és hihető
Ráadásul az egészet átszövi az a fajta bizalmatlanság és paranoia, amit csak akkor érzek, ha újságot és közérdekű blogokat olvasok, meg hallgatom ismerőseimet aktuálpolitizálni. Oh, wait.
A másik könyv meg a damagereport, abba tegnap este olvastam bele - először letettem a harmadik bekezdés után, amikor damage leírta, hogy már kurva régen nem álmodik (hogylehetálmodásnélkülélniéneztnembírnám), aztán persze rájöttem, hogy ez nem valószínű, hogy a könyv láynegi része (hacsak nem kibontja, hogy a tudalattitól csúnyán eltávolodik a társadalom, mert akkor persze). Ja, igen. Jó lezs az, tömény információ, meg a mondatok és a szavak, amikor saját magukértis, meg hátha nem, meglátjuk. Azért nem scifi, mert nem alternatív valóságot mutat meg. De a többi stimmel.
hétfő, június 4
Piros
Piros hajat kértem a fodrásztól, majdnem sikerült, de még mindig túl sok benne a vörös, ami nem annyira tetszik.
Az időbeosztásom nem volt tökéletes, bár utólag nem kellett megbánnom se a játékokat, se a szombat esti bulit, mégis jó lenne, ha tudnék igazán pihenni. Most valami miatt folyamatosan úgy érzem, elfolyik tőlem az időm és az energiám.
A péntek hajnal tökéletessége után a szombat már nem volt olyan jó, fel kellett kelni, aztán kiderült, h még egy órát alhattam volna. Aztán a játékot hamarabb kellett abbahagyni a buli miatt, ahol meglepően sütött a nap, meg volt pia, meg az emberek viccesek azért, meg kedvelem őket, és tulajdonképpen jól éreztem magam, de jobb lett volna otthon pihennem.Vasárnap délelőtt nehezen vettem magamat rá a készülődésre, inkább bevásároltam és főztem, ami legalább megérte, mert marha jó lett a leves. A játék maga számomra elég frusztráló volt, emrt ráébredtem, hogy nem vagyok ráhangolódva a stratégiai játékokra - viszont derogálna elkezdeni a kapcsolatok és befolyások rendszerét pontokkal és dobásokkal vezetni, úgyhogy erre még ki kell találnom valamit. Legjobb nyilván az lenne, ha tudnám, hogy hogyan lehet elvezetni egy elcserélt közösséget, és abból tudnám elvezetni, hogy az uralkodók meg egyebek ebből milyen százalékon teljesítenek, és nem az én aktuális érdekeltségi állapotomtól függene a háttér összerakottsága. Még a végén meg kell néznem a Lords of Summer kieészítőt, az talán arra jó, hogy tudok rá hivatkozni.
Ez az időjárás furcsa, ahogy az is, hogy mennyire fontos közlendőm ez minden blogbejegyzésemben. Éjszaka elég szarul aludtam a meleg miatt, talán ezért is ébredtem ennyire hirtelen és éberen. Csúsztattunk egy meetinget délutánra, ami megdobta a közérzetemet, és még az estém is szabad, hátha sikerül rászánnom magam egy Rouen-oldal összedobására wordpressen, és akkor végre nekilátok megint tanulni.
Kompromisszumok. Önmagammal, meg a világgal. Még nem tudom, meddig éri meg.
Az időbeosztásom nem volt tökéletes, bár utólag nem kellett megbánnom se a játékokat, se a szombat esti bulit, mégis jó lenne, ha tudnék igazán pihenni. Most valami miatt folyamatosan úgy érzem, elfolyik tőlem az időm és az energiám.
A péntek hajnal tökéletessége után a szombat már nem volt olyan jó, fel kellett kelni, aztán kiderült, h még egy órát alhattam volna. Aztán a játékot hamarabb kellett abbahagyni a buli miatt, ahol meglepően sütött a nap, meg volt pia, meg az emberek viccesek azért, meg kedvelem őket, és tulajdonképpen jól éreztem magam, de jobb lett volna otthon pihennem.Vasárnap délelőtt nehezen vettem magamat rá a készülődésre, inkább bevásároltam és főztem, ami legalább megérte, mert marha jó lett a leves. A játék maga számomra elég frusztráló volt, emrt ráébredtem, hogy nem vagyok ráhangolódva a stratégiai játékokra - viszont derogálna elkezdeni a kapcsolatok és befolyások rendszerét pontokkal és dobásokkal vezetni, úgyhogy erre még ki kell találnom valamit. Legjobb nyilván az lenne, ha tudnám, hogy hogyan lehet elvezetni egy elcserélt közösséget, és abból tudnám elvezetni, hogy az uralkodók meg egyebek ebből milyen százalékon teljesítenek, és nem az én aktuális érdekeltségi állapotomtól függene a háttér összerakottsága. Még a végén meg kell néznem a Lords of Summer kieészítőt, az talán arra jó, hogy tudok rá hivatkozni.
Ez az időjárás furcsa, ahogy az is, hogy mennyire fontos közlendőm ez minden blogbejegyzésemben. Éjszaka elég szarul aludtam a meleg miatt, talán ezért is ébredtem ennyire hirtelen és éberen. Csúsztattunk egy meetinget délutánra, ami megdobta a közérzetemet, és még az estém is szabad, hátha sikerül rászánnom magam egy Rouen-oldal összedobására wordpressen, és akkor végre nekilátok megint tanulni.
Kompromisszumok. Önmagammal, meg a világgal. Még nem tudom, meddig éri meg.
péntek, június 1
ld50 záróbuli
Hajnalban, hazafele a narancssárga remegő éjszakában már megfogalmaztam a bejegyzést, ilyenkor mindig annyival nehezebb leírni bármit, hiszen már feleslegesnek tűnik.
Szóval volt ez a buli, amitaz ld50 lezárásának apropóján szerveztek össze - ennek örömére felbukkant egy csomó ismerős, meg még több olyan ember, akiknek az arca rémlett csak nagyon halványan. Néhány DJ tolta a retrogótipart, Zero szettje például fájdalmasan nosztalgikus emlékeket hozott fel a hajdani MPC-s bulikról - igen, ahova még MTT-sekkel is mentünk -, meg úgy általában megvolt az elmúlt10év (részemről mondjuk inkább 9) zenei keresztmetszete, pedig nem is maradtam végig a bulin.
Ugyan nem vettem nem vettem mindent következetesen végig hajnalban, amikor a gondolatim felkavarodtak, mint pocsolyában sár, de érdekes volt azon gondolkodni, mennyi minden változott ez alatt az idő alatt. Kezdve onnan, hogy többen megjegyezték, én mennyire ugyanaz maradtam. Nyilván arra gondoltak, hogy ... rövid, szőke hajú vagyok, és még nem öregszem láthatóan, szerencsések a génjeim, legalább ebben. A nagy egymásratalálások se maradtak el, HW például roppant vicces módon most ismerkedett meg Case-zel, meg én is bemutatkoztam az egyik csajnak, aki már ősidők óta ott volt. Azt sajnálom, hogy nem volt igazán idő senkivel se beszélgetni, mert muszáj volt táncolni, de a rövid párbeszédekért és odaköszönésekért hálás vagyok az estének.
Nagyon sok mindenben visszahozta a régi bulik hangulatát, a fájó lábbal, a hajnali hazabotorkálással és a ma reggellel. 2004-ben is ugyanezzel a lelkesedéssel táncoltam, és nagyjából ugyanennyire egyedül, talán annyi változott, hogy sokkal több idő volt feloldódni és megszokni. Meg már hozzá tudok és merek szólni az emberekhez, akik érdekelnek.
Voltak, akik hiányoztak, a külföldre szakadtak (Áfi!), meg Míriel, meg Drímőr, meg GP, meg még egyéb emberek az ismeretségi körömből, akiket az ld50-hez is asszociáltam, de ezek a változó dolgok.
Szóval volt ez a buli, amitaz ld50 lezárásának apropóján szerveztek össze - ennek örömére felbukkant egy csomó ismerős, meg még több olyan ember, akiknek az arca rémlett csak nagyon halványan. Néhány DJ tolta a retrogótipart, Zero szettje például fájdalmasan nosztalgikus emlékeket hozott fel a hajdani MPC-s bulikról - igen, ahova még MTT-sekkel is mentünk -, meg úgy általában megvolt az elmúlt10év (részemről mondjuk inkább 9) zenei keresztmetszete, pedig nem is maradtam végig a bulin.
Ugyan nem vettem nem vettem mindent következetesen végig hajnalban, amikor a gondolatim felkavarodtak, mint pocsolyában sár, de érdekes volt azon gondolkodni, mennyi minden változott ez alatt az idő alatt. Kezdve onnan, hogy többen megjegyezték, én mennyire ugyanaz maradtam. Nyilván arra gondoltak, hogy ... rövid, szőke hajú vagyok, és még nem öregszem láthatóan, szerencsések a génjeim, legalább ebben. A nagy egymásratalálások se maradtak el, HW például roppant vicces módon most ismerkedett meg Case-zel, meg én is bemutatkoztam az egyik csajnak, aki már ősidők óta ott volt. Azt sajnálom, hogy nem volt igazán idő senkivel se beszélgetni, mert muszáj volt táncolni, de a rövid párbeszédekért és odaköszönésekért hálás vagyok az estének.
Nagyon sok mindenben visszahozta a régi bulik hangulatát, a fájó lábbal, a hajnali hazabotorkálással és a ma reggellel. 2004-ben is ugyanezzel a lelkesedéssel táncoltam, és nagyjából ugyanennyire egyedül, talán annyi változott, hogy sokkal több idő volt feloldódni és megszokni. Meg már hozzá tudok és merek szólni az emberekhez, akik érdekelnek.
Voltak, akik hiányoztak, a külföldre szakadtak (Áfi!), meg Míriel, meg Drímőr, meg GP, meg még egyéb emberek az ismeretségi körömből, akiket az ld50-hez is asszociáltam, de ezek a változó dolgok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)