A címek bájosan nem állnak semmiféle kapcsolatban a tartalommal. A dolgok meg elmúlnak, csak meg kell változtatni néhány dolgot, lehet, h ez mindig igaz lesz, a változás mértéke a nem mindegy.
A hétvége ütős volt, szombaton egy jó koncertet sikerült adni, azzal együtt, h párszor majdnem szétestek a számok, meg a dob szó szerint, de a hely, az tetszett. És pont megfelelő volt a hangulatom/lélekállapotom is, én jól éreztem megint magam. Utána hajnalig beszélgettünk Szozsival, és világot váltottunk, meg a létet, meg egszisztenciálisan, meg pletykák, meg barátok lelkét és a magunkét végigvizsgáltuk, ezek a beszélgetések mindig nagyon jók.
Csak így mára ébredve kezdem úgy érezni, hogy basszameg, nem lehet akárkivel akármiről beszélnem. És ez dühít.
Vasárnap másnaposan szerepjáték, a likőrtől nem kellett volna ennyire pocsékul lennem, de mindegy, szórakoztató volt ez is és állítólag én is. A játék újabb fordulóponthotz ért, és most jajj, most nagyon érdekel a folytatás ÉS a világ egyszerre megint, mert új lett minden, és fogalmazom reggel óta Janie meglátásait.
Ja, a mostani arany ösvényem: az élet önmagában izgalmas és kalandos valami, az események és a tevékenységek azok, és lehet izgatottan várni az esté, hogy mit fogok álmodni, a könyvet, hogy mit olvasok, a munkanapot, hogy mi történik. Párnapos aranyösvények.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése