Kezembe akadt a céges kulcscsomómra rakott kulcstartó, amit még anno egy Diary of Dreams koncerten vettem, és eszembe jutott, hogy egy időben mennyi erőt szereztem az énekesükből, ha elképzeltem, hogy ott ül az előadásokon, próbákon. Tényleg hatott.
És most azon gondolkodom, mit is jelent ez a "múzsa" fogalom - nem történetileg, hanem abban az értelemben, ahogy már ezerszer hallottam és olvastam. Nyilván a Sandman megfelelő fejezete ugrik be róla, aztán Csokonai, de olyan távoli ez így, mondjatok nekem nőket, akik múzsáikról írtak. Animus/anima művészetre alkalmazva? Valami tök más személy a tudatalattiból? Igen, még akár rá is kereshetnék, jut eszembe, de valahogy fontosabbnak érzem, hogy a kezem alatt kitapintható fémkorong, az énekes és saját világom közötti kapcsolatot megtaláljam magamtól. És aztán beillesszem a többiek világába, ahol a szavaknak próbálunk azonos jelentést adni.
Szóval, a múzsa egy olya személy, aki ihletet ad. Mi a fasz az az "ihlet"? Ötlet történetre, plotra, hangulatra? Vagy megoldási ötlet egy problémára? "Jó" ötlet, vagy bármilyen, vagy olyan, amit jónak érzünk? Ihletett állapot. Hát ez még jobb. Amikor tele van az ember feje dolgokkal, és beszél/rajzol/ír/táncol egy csomó hülyeséget, de legalábbis? Amikor ihletettek vagyunk, akkor tudunk művészetet létrehozni vagy valami ilyesmi, oké, ez kezelhető. De... de erre vannak mindenféle kis rituálék meg technikák, hol jön képbe ez a Múzsa dolog? Nem itt. Inkábbb... talán... valamiféle cél. Talán a valakinek szóló történetről van szó, hogy legyen kinek elmondani, leírni, elénekelni, megmutatni.
Jó, kösz, h meghallgattatok, megtaláltam a megoldást. És valóban. Múzsá(k)ra szükség van, a kommunikáció önmagában nem létezik. És általános közönség sem létezik. Konkrét személyek léteznek.
Ebből a szempontból igen, az az énekes valóban múzsaként tudott funkcionálni - ahogy pl. egy-egy játékosom, vagy akár az az ember, aki meghallgatta és érdeklődött a meséim iránt. Kúl.
4 megjegyzés:
Ihlet=olyan lelki/agyi állapot, amiben természetesen jön egy bizonyos tevékenység, amiért máskor küszködni kell.
(Nekem ideiglenes múzsáim voltak, és jelentősen megdobták a művészi teljesítményemet...)
ezt tökjól levezetted, az ember mindig _valakinek_ alkot (ach, de nem szeretem ezt a szót :P), legyen az múzya, vagy ideális olvasó, vagy Béla a szomszédból, vagy scriptorium, vagy már nem is élő személy, vagy elképzelt valaki, vagy akárki. szóval jól hangzik ez az "én csak magamnak írok"-szöveg, de én nem igazán hiszek benne.
az alkotói folyamat (részemről írás, nyilván) _közben_ persze már nem feltétlenül a múzsának ír az ember, az a folyamat, hacsak az ember nem tök tudatosan, körzővel, vonalzóval, szögmérővel csinálja, más kategória, és asszem nem is nagyon lehet megfejteni, legalábbis én nem akarom. de ihletszerzéshez, befejezéshez, motivációhoz, inspirációhoz tényleg jó ez a múzsa dolog. vagy néha csak ahhoz, hogy az ember megmozduljon végre, és elkezdje azt a kva novellát. :D
Angwen: hm, tehát az ihlet szó az állapotot jelöli, ennek van értelme :D
Abdul: a valaki szót nem szereted? :D
Én olyan szempontból magamnak írok, hogy olyasmit írok, ami nekem tetszik, mert hát kb. csak azt tudom nagyjából, hogy nekem mi tetszik :) aztán persze, nézze meg más is, és örüljenek. (Az ihlet, az valami más. És asszem 1-2 esettől eltekintve ez a múzsa dolog sem működött nálam, legalábbis abban az értelemben, hogy valaki valakinek, valakihez, vagy valakiről írtam volna :) )
Megjegyzés küldése