Egy kicsit vagyok csak kipihentebb a múlt hétnél, de nem elég, nem elég, szóismétlés  igen.
ismétlődik a minta, hogy egészen vasárnap estig rendesen tudok aludni és pihenni, aztán hétfőre hirtelen már nem. Egész kicsit nyomasztó csak, tényleg (nem), hogy vasárnap egész napot gyakorlatilag kóvályogva otthon töltöttem, nem mentem sehova, dolgoztam olyan 4 órát a táboron, aztán utána leginkább olvastam, főztem, meg kicsit játszottam, de igazából azt se sokat. És 10 után valamivel már felkészülten vártam az alvást - ami nem jött, úgyhogy félegyig kellett olvasnom,h azt érezzem, a folyamatos fáradtságból talán már lehet alvás. Mert persze fél10-kor ki kellett kapcsolnom a gépet, mert nézni se tudtam (volna) a képernyőt. Ez nem tesz boldoggá.
És nem, nem voltam éjszakába nyúlóan bulizni, egyik nap se, komolyan azt érzem, hogyjha lettem volna, akkor jobban viselek bármit.

Amúgymeg, volt királylányos mese pénteken, szombaton steampunk bál, elolvastam a sense and sensibilityt, ami tetszett, olvasom a Végjátékot, amitől agyzsibbadást kapok, de mostmár érdekel az egész könyv, hogy mit hoz ki legalább tanulságnak, hátha attól vannak oda az emberek, mert egyelőre annak a kritikának tudok igazat adni, ami szerint érthetetlen a regény népszerűsége.

Ami először feltűnt és fájt, az maga a stílusa (ez persze a fordító hibája is lehet... ööö...nem hiszem). Lehetne letisztultnak vagy szikárnak vagy mittoménminek hívni, de nekem egyszerűen nem esik jól olvasni, nem élvezem a szavakat, a mondatokat, a képeket és a kifejezéseket, annyira jellegtelen, mint nagyjából a fél sci-fi irodalom, amit régebben olvastam. Emberek dolgokat csinálnak, aztán bekezdésnyi szövegekben beszélgetnek. Meg magvas(nak tűnő) gondolataik vannak közben. Persze, ez megbocsátható olyankor, ha az egésznek van valami belső formája, gondolata vagy lendülete, ami túlmutat rajta, hát, én keresem ezt. Meg elviselhető, ha a történet érdekes, elvégre ponyvától vagy mitől it várnék, ha nem azt, hogy olvasható mondatok legyenek leírva izgalmas történet köré.

A történettel is vannak problémáim, még nem tudom, hogy mi a fókusza, mit kellene valóban izgalmasnak találni benne. Mert gye van a suli-sztori, az alapvetően lekötött, csak ne lett volna ilyen szájbarágós, meg ugye a közösségekről szóló történetek fókuszában a karakterek állnak, a regényben megírt karalkterek kidolgozottsága meg nem ez a kategória. Most attól eltekintenék, hogy a gyerekek benne leginkább késő-kamaszos gondolkodással bírnak, ha kivesszük abból a hormontúltengést, ez a 8-12 korosztályválasztás tökéletesen érthetetlen, még úgy is, hogy ők "nem normális gyerekek" (oké, kényelmesen jön a sztori számára, de ettől a hitelesség, az csorbul). Nem teljesen rosszak, mert úgy általában megállják a helyüket a karakterek, és komolyan, egy tizenévesek számára írt sztoriban még okésak. Csak emellett komolytalanná válik minden morális dilemma.
A felnőtt karakterek nyilván szándékosan elnagyoltak, és szinte csak a tanmesei párbeszédekben jelennek meg, ott azért igazán kihasználhatta olna, hogy párbeszédekkel is lehet jellemet rajzolni, és az alapetően elég kúl dolog. Lenne, ha nem kezdenék el folyamatosan idegesen zizegni, hogy megint papírmasé-figurákkal eljátszott jelenetről van szó? Ahol a szereplő megmondja a gyerekeknek, hogy "JAJJ! VAN ÁM MORÁLIS DILEMMÁM! PEDIG MINDENKI - KÖZTÜK MAGAM IS - CINIKUSNAK GONDOL! PEDIG A NAGYOBB JÓ! EMBERISÉG! IZÉ!"

Hm, vehetjük fejlődésregénynek is,leginkább az, de abban muszáj lenne életkori hitelességet belevinni, meg emberről beszélni, vagy... hát nem tudom, .... de, emberről kell szólnia azt hiszem, mindig, még akkor is, ha kimondottan nem. A főszereplő idegesítően hibátlan. Mármint a elgelső érzékelés szintjén, zseni, és nem hibázik. Ha kezdene az író azzak, hogy ezalapvetően megint a hitelességet és nemtom, az együttérzőképességet rombolja, ha kihasználná, h hé, kedves olvasó, nem tűnik fel, hogy itt valami nem stimmel? (Igen, még mindig kihasználhatja, még indig jöhet olyan fordulat, ami visszamenőleg mindent megértet. Ezért olvasom végig.) Nemhogy a főszereplő zseni, mindenki más szinte kötelező érvényűen veszít mellette. Egyszerűen nincs miért szurkolni. Basszus, még Harry Potternek se sikerült minden... de legalább mellérakhatnának valaki olyan karaktert, aki kihívás, aki szembeszállhatnak vele.
Mert azért az iskolában töltött rész nem elhanyagolható, és ahhoz meg nem elég meggyőző az írás, hogy a majdnem-hibátlan karakter sikereit élvezhetővé tegye. Számomra, oké. De ugyanez a motívum a testvéreiben is irritál, gondolom, onnan lesz majd az Ellenség, bár remélni tudom csak, hogy ennyi szájbarágós antihősözés után a nővér lesz a fő boss, nem a báty, mert az triviális lenne, és unalmas.

A mondanivalóról meg még nem tudom, h mi az, amit állít, mi az amit cáfol, és mi az, amit majd nyitva hagy az író, mert állítólag van a késő-gimis, kora-egyetemista filozófiánál mélyebb rétege is, ha ennyien védték, hogy hűde. Ajánlom neki. A háborúval, erőszakkal, és a célszentesítiazeszköz gondolatokkal való játszadozás izgalmas téma, és már olvastam ilyenből meggyőzőt. Sőt, olyat is, ahol nem értettem egyet a következtetéssel, ellenben elfogadtam, hogy az író világában ez az igazság.

Az alapötlet tök hálás lenne, és ijesztő is, btw. De egyelőre kiábrándító, amit olvasok.