nem csak aludni szeretnlék, álmodni is. de aludni nagyon.
...give my heart, give my soul...
Eső a képenyőn, éjszaka, sötét utcák és 3D-s terekben mozgó vámpír, ugrik be, aztán X sétál már a képzelt Párizsban, netán ások fiktív valóságában vagyok mégképzeletbelibben.

A valóságban nekem ott vannak a szempárok, egy egészen világoskékesizés, egy sötét meg egy zöldeskékes. Ma estéről ez maradt meg. Világító narancssárga, a levelek az erkély sarkában (istenem, megszólal a randomból a Chrysalis), aludni volna jó. (De annyira hiányzik a zene. Kezdek haragudni a napomat elvevő munkára. Ez így nem jó, összeszzesze)