Tegnap este olyan volt az idő, ami a legszebb, ami lehetséges - ködös sötét az őszi levelek felett, épp nincs nagyon hideg, szemben integet a Prepegyit, és jön a buszom, és azon olyan furcsa minden ember.
Kicsit félek.

Megvolt a premier, furcsán érzem magam. Megint őgy érzem valami vékony kötélen járok a nemtudommik között, de valamira nagyon figyelnem kell, hogy ne zuhanjak le.
Úgy érzem, mintha eddig megpróbáltam volna másvalaki lenni, mint aki vagyok. (Annak ellenére, ugye, hogy pont azon ügyködtem eddig, h az legyek, aki... nos.) Alszom és leszarom-tabletta.

Holnap félötkor találkozunk, tehát félnégykor kelek, h tuti belerakjam a kontaktlencsét is a szemembe, és legyen időm üvegesen bámulni ki a fejemből. Megyünk Piroskázni.

Fáradt vagyok. Fáradt. Fáradt. De jön a Kömt, és az már két éve feltöltődési pont.

Jajajj, vár a szokásos nihil.
jajajj, pedig mostmár csaaaak, csak ezt a kib szakdogát kéne megcsinálnom, és nyugodtabb lennék, és csak azzal foglalkoznék, amit fontosnak tartok.

Pénteken Körmagyar az RS9-ben. Szóljatok, és foglalok helyet, mert ez nem túl nagy hely ^^.