Megint az elviselhetetlen fáradtság és álmosság, front, mondják, (vashiányos vérszegénység, mondják a hangok), nehéz felkelni, és most egy darabig nem veszek ki szabadságot, mert elfogy. Asszem. Vagy nem.
.........
Félbehagyott blogbejegyzések hete, tegnap például elvegőt venni is fáradt voltam, de leginkább felkelni és kimenni folyadékért, ma egész nap szomjas vagyok. Pedig már ittam is.
A "nem" szó még mindig betöltés alatt, néha nem sikerül használnom, néha nem tudom, h szükséges-e. Ja, alapértelmezett kommunikáció és feltételezések. Így utólag úgy gondolom, jobb, ha hagyok menekülési/visszavonulási terepet, és nem kérdezek olyasmit, amitől vagy én vagy más fogja nagyon hülyén érezni magát. Egyszer. Többet nem.
Barátokra persze szívesen fordítok időt, csak időnként rá kéne jönnöm, hogy a barátok/haverok nem feltétlenül látnak bele a fejembe, hogy mikor kell azt mondani, hogy "szerintem menj haza és aludjál". Én meg lúzer vagyok, és nem mondom ("hamár megbeszéltük, hamár nem mondtam le, hamár időt áldoz rám, akkor ezt nekem is illik").
Ma egy kicsit jobb, mint tegnap, nem az a foggal húzom magam előre a szőnyegpadlón érzés, viszont napok óta kerülget az, hogy mennyire nem érnek még mindig semmit eleget a képességeim.
De mindegy, ragaszkodom ahhoz, hogy nekem is jár a mese, ahogy mindenki másnak is, a statisztikai átlag végül ugyanaz lesz, és az u.n. "értékem" pont ugyanaz, mint bármely más emberé, és ezen senki nem változtathat semmit. Innentől kezdve csak az életminőség a más, ami nyilván csak rajtam múlik, legalábbis az átlagot tekintve, heló.
..........
De legalább a hétvégét van miért várnom. Addig már csak táboros megbeszélés, próba, lve-megbeszélés van, bár az utóbbit lehet, h lemondom, tekintve, hogy a szombatot sikeresen bekebelezte a táborszervezés, és az Apokalipszis Postását magára kell hagynom a Végzetes Városban, és még a végén elviszik a sárga, sínen közlekedő gépszörnyek, és meg kell mentenem majd, szmog és ködök és villámok között osonva bőszen. Hm. Ez időrendben nem jön ki, de majdnem.

Volt írórend hétfőn, igen.

Vasárnap megvolt a családi szülinapozás is, van annak előnye, ha ritkán látogatok haza, legalább örülnek nekem, és megkérdezik, hogy milyen ebédet szeretnék, meg ilyenek. És apám készített tortát, ami meglepően szépre siekrült - mármint, a caládi átlaghoz kéeps, emrt pl mi a húgommal mindig "rusztikus" tortát készítünk, meg még a "grunge" szó jutna azokról eszembe, de ez most tortaformájú volt, szabályosan lekenve megminden. 

Tegnap este nyugiban befejeztem a kurzus utolsó feladatát, még értékelések és az utolsó kvíz kitöltése vár rám, és végevégevége lesz (és majd kezdek újat, hát hogyne). A userek tesztelése kifejezetten édekes és izgalmas pontja az egésznek, nem értem, eddig miért nem próbálkoztam ilyenekkel. A szükséges új nézőpontokat borzasztó könnyedén csempészi bele a folyamatba, és segíti a megfelelő távolságtartást is. 

Szombaton benéztünk az emtétés táborreklámozásra, kicsit énekeltem, A pedig kb 60 másodpercen belül felvett egy köpenyt, negyedóra múva ütőfákkal pózolt, emtété, nohiszen. Btw, valamit tennem kell, mert a sötétség nem leng eléggé körbe a visszajelzések alapján. Fog :]

Esik kint az eső, az jó, csak kicsit fázom, az nem annyira. Időbeosztások, prioritások, megoldom okosan.

Jajj, mennyire nem szeretem a körülményes embereket, akik nem ismerik és nem is akarják a kontextust megismerni. Nem, igazából türelmetlen vagyok, és elvárom, hogy mindneki birtokában legyen azoknak az információknak, amikhez én triviálisan hozzájutok, vagy legalábbis tegyen úgy, mintha hiányoznának neki. Például legyen képes elolvasni és értelmezni egy facebookos levélsorozatot, vonja le a következtetéseket, és ne utolsó pillanatban találja ki a ráérését vagy a lehetpőségeit, ha nem szól róla előre, vagy ne minden alkalommal.
/rant over/

Egy névrokonom megfertőzött perzsa dubsteppel, ez ilyen péntek délután. Dolgoznom kéne, nem a monitorozott net előtt zombulni, dehát, dehát, mindjárt vége. Meg amúgyis, mindent megcsináltam, asszem.
Vagy nem. Nem válaszolnak, mért nem válaszolnak senkik az ITról, dühöngeni sem tudok már, csak üresen legyinteni, és időnként mosolyogni. Jó hely ez a hely.

várom, hogy elkezdődjön a hétvége, és aggódom valamennyire a leadandó feladatért mert egy hete nem haladtam vele semmit (najó, múlt szombaton foglalkoztam vele, de azóta se). Pedig izgalmas, megminden. (Nem annyira, mint az egyéb dolgok, ez van.)

A sok dolog között asszem most kell nagyon figyelnem a megfelelő aranyösvényekre.

!

Na, páraknak ígértem tapsi blogjára felkerülő regényétnek a linkjét, helótok: http://nyulontul.blogspot.hu/search/label/a%20r%C3%B3kav%C3%A1r
Olvassátok, jó :D (Én a krédések közül talán a legutolsóra tudom a választ, mert arra a válasz az egyik legutolsó sorban volt benne, de csapnivalkó a névmemóriám, majd az egészet egyben még el kell olvasnom)

Volt szülinapom, hát az nagyon-nagyon meghatott, hogy fekete lufik fogadtak, és tisztaság a konyhában és a ThaneKrios kép, meg aztán a falitáblána  cuccok (igen, Zsuzsi, emlékszem, asszem :D), a másik Thane, meg a dolgok még, kiismerhető geek vagyok, az jó, meg a szonikus csavarhúzó, meg a ... meg... meg a mindent nagyon köszönök. Érzelmi rész letudva.

Napközben megfájdult a derekam, lumbágó, mondják, mert lehajolni nehéz, kurvaéletbe, mondom, 30 évesen hirtelen török el. Még mindig fáj, de hajolni tudok legalább.

Az este igazi házibuli volt, nem mindenki ismert mindenkit, és nagyon enm tudtam mindenkivel beszélgetni, de nyilván nem erről szólt, kell majd külön is. Meg kell majd olyan, amikor nem én szervezek ilyen csapatot össze, és akkor nem akarok majd mindenkivel beszélni.
A másnapos énekóra mindig élmény, az Alleeban nem játszottak elérhető időben megnézhető filmet, és a 11. kerület még mindig szép. Meg kell még királylányosat is mesélnem.

Időhiány mindenütt. Ma este nem szeretnék elázni esőben, oké?

Hajajj, már nagyon várom az estét, és most jutott eszembe, h hátha lesz ott olyan, akivel kitárgyalhatom majd a doctorwho évadzáróját ^^  Meg nyilván idegbaj leszek az előkészítéssel, mert ugyantényleg minden komoly szervezés nélküli bulit tervezek, de ... de... (feketelufis boltokról álmodik napok óta, ésa mosogatás és akkormár  kellenének műanyagpoharak, meg valami kaja sem ártana meg... meg... )

Az esküvő kúlság volt,e gyedül az hiányzott, hogy énekeljünk Ádáméknak, basszus, azért mégis kórus, mégis, és kicsit rosszul is esett, hogy senkinek nem jutott eszébe, hogy ha szerveződik valami, akkor attól függetlenül szívesen részt vettem volna benne, h a lagzin nem vagyok ott. Pl a borzasztó orgona helyett/mellett még hegedűlni is tudtunk volna meg ilyenek.
Utána  beültünk koccintani az ifjúpárra néhányan, aztán meg séta a Feneketlen tónál, és este még asszem játszottam vagy valami hasonló, a vasárnap meg... ja, megvan, csapatplot megbeszélés, jó volt.

Hétfőn meg játszottunk, meg volt lelki életértelme is módjával, jó lenne bölcsnek lenni megminden, demég... still not wise.

Pedig ma már harminc vagyok... ohohó, asszem mostanában pont.

-na, nyilván megint rosszkedvűen kell blogolnom, de elképesztően nincsen kedvem semmihez, és elképesztően sokszor használom ezt az elképesztő szót a saját magamra alkalmazott narratívában.
Már egy kicsit jobb, az Alleeban járkálva  aruhák között elment minden életkedvem - ruha nincs, ami tetszene, és eszembe jutott emgint, h ma még van egy esküvő is, ami messze van, és fel kéne öltözni,  meg minden. A lagzira mondjuk nem vagyok hivatalos, ergo senkinek nem tűnne fel, ha nem mennék, mégis, itt viaskodnak bennem az érvek, hogy de közösségi esemény, hogy kedvelem a párt, hogy ott lesznek barátaim.    
Talán az hiányzik, hogy az eddigiekkel ellentétben nem az van, hogy vagy tökidegenként pl. a pasim kedvéért megyek el esküvőre, se nem az van, hogy egy haver esküvője, ahol számít a még egy geek arc, se nem az, hogy közeli barát és vele együtt készültünk és segítek/éneklek/együttbulizok vele, és tudom, h számít neki az én jelenlétem.
na, remélem, elmúlik, lassan kéne készülni, ja nem, még korán van.

Csodás, olyan dolgokban kezdtem el kételkedni, amiben bízni se mertem, nehogy, de azért a negatívumokat megkapom. Van nekem agyam, csak nem jól használom.
Persze, kialvatlanság és másnap, és amúgyis, túl jól éreztem magam napok óta, szinte megszoktam. Pedig gyönyörű az idő.

Álmomban Angwennel igyekeztünk a Bázisra, a bulimra akartam hazaérni, de roszs irányba fordultunk, és több villamos-megállónyira voltunk, és egyszerűen nem bírtam haladni, mert csúszott a föld, és, ha gyorsítani próbáltam a lépteimen, akkor visszacsúsztam. Iszonyatosan idegesítő és nyomasztó volt. Valamit beszéltem a fekete lufikról is, mire Angwen megjegyezte, hogy hát azokat már nem lesz idő felfújni. Villamosok és közlekedés.

Pedig tegnap este nagy megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, hogy egy héttel több időm van a feladatra (at nyilván annyival nehezebb is, nem baj),ügyesnek és okosnak éreztem magama, egészene stig, amikor azért a Szozsival való beszélgetés rádöbbentett, hogy még mindig elképzelésem sincsen arról, mi az az asztalra tehető dolog, és hogyan lennék én képes olyan minőséget előállítani, aminek értelme lenne. Agyilag úgy gondolom, hogy amit most csinálok, az olyasmi - de nem érzem annak. A fröccs jól a fejembe szállt, az vicces volt.

Átrendeztem dolgokat a Cégnél, tőlem jobbra van a faliábla, ami használható ezért, rákerltek a postitek seregei, meg ilyenek, viszont kevesebb kép fér el rajta. Kint van a 29 kreatívtásos lista, mindig mást festenék át neonnarancssárgával. Nyomasztó az is.

Gyerünk már. Ez így most olyan vízalatti iszapos Balaton, nem jó.

Kicsi vagyok, fáradt vagyok, és fázom, és még csak reggel van. Tegnap az énekórán össze-vissza röhögtem Zoltán legnagyobb derültségére, aztán otthon kínkeservesen végeztem el a majdnem elfelejtett peer assignment részét a kurzusnak, jó arc voltam megint, de agyam csak az első kettő elemzendőre jutott, hozzájuk még írtam pár mondatot, a többieket inkább felpontoztam. MEg kellett állapítanom, hogy bármennyire is nem lett kész a saját prototípusom, attól még sokkal teljesebbnek tűnik mint a többiek nagyrésze. Lehet, hogy nem szép, mert baromira pont elég volt az interakciókkal, a mikor mire kattintok mi történik vonallal törődni - ha még színeket kell választanom, esetleg valamilyen grafikát meg ikonokat, én ott halok meg. Nyilván nem, akkor nem adom le, oszt csá. Most az utolsó hajrá van, még azért nem ártana befejeznem a dolgot meg javítatnom, aztán user tesztek, aztán azt dokumentálni a hétvégén. Asszem ezt most elkezdem már ma, mert ... idő. És utána pedig kell találnom vaami sajátabb dolgot a gyakorlásra, emrt ez jó, emrt ez tudás. Pl a to.hu-ra készíthetnék tervet, az úgyis régi álmom, hogy eyszer valami értelmes legyen az oldal helyén, olyan hely, ahol észrevenni a (ritka) tartalmat, és logikusan vannak elhelyezve azok, meg csak az van, amit tényleg használunk, és nem 2002-3 a dizájn.
Vagy akár a Szvforgácsnak is csinálhatnék új oldalt, amibe nem engedem beleszólni a dobosunkat,illetve beleszólhat, de én javítom ki, dohh.
Vagy... vagy... összegömbölyödök egy sarokban és dúdolgatok halkan.

De legalább kivettem egy napot jövő szerdára, az jó lesz ott a hét közepén, kialhatom a másnaposságot legalább. MEg kivettema  táborra is szabit, az még izgalmas lesz, emrt a főnököm megjegyezte, h neki is akkor kellene mennie, ebből még lehet az, hogy pl telefonon el kell érniük, vagy céges laptop és VPN, aminek nyilván nem örülnék, mert ugye táborszervezés az egy kicsit... khm... energiaigényes dolog. Pláne ott helyben.

A táborszervezés most még egy kicsit lassan csorog, ami nem baj, mert kell mihez képest felpörögni, vagy hogy mondjam, szóval inkább most legyen nihil, mint akkor, amikor már hajrá van. Ha befejeztem a kurzust, akkor lesz időm rengeteg, most ezt érzem. (Háháh. HÁháháh.)

Még mindig csak csütörtök. Reggel a kinyomtatott novellámat piros tollal javítgattam a buszon és metrón, ez kellemesen semmilyen tevékenység, és leginkább különbözik a többitől, amit szoktam.

Ja, Hanna kétszer is kérte, h írjak valami wishlistet, öööö, írok, ez nekem is jó lesz későbbre:
- hordok fülbevalókat, egyre több a lyuk a fülemben. Pl szeretem az ilyen láncos-karikás dolgokat. Épp elszakadt az egyik :D
- speciel gyűrűt és karkötőt is hordok időnként :D
- bögréből ugyan van már csomó, de geekmintás/gótmintás bögre bármikor elfér.
- geek kitűző. komolyan hordanám, ahogy a zombis is rajta van azon a zakón, amit ma vettem fel.
- bármilyen masseffectes izé :D (vagy portalos, vagy dragonages vagy egyéb játékos, gamer-girl vagyok, heló :D. ha futurisztikus képkeretben kapok egy szép thanekrios képet mécsessel, azon meghatódnék, de hű, azért, szóval, szerintem geeklánynak vicces és találó ajándékot adni nem olyan nehéz, mondjuk a félmeztelen Geraltról nyomtatott plakátot félve raknám ki a szobám falára :D)
- pia. az azért jó, mert valószínűleg az ajándékozó is kap belőle, ahogy a csokiból/egyéb édességből is.
- az N7-es pulcsi nyilván nem opció, de ha véletlenül :DDDDD
- amúgy kéne nekem egy keverő, én most olyat nézek, amin van már effekt is, mert az jó. (vagy a mackie keverőmhöz való táp :S)
- mikrofonállványt kell szereznem jövő hétig
- új hegedűhúrkészlet majd lassanként.
- meg megfelelő kábelek a keverőhöz. (és elvileg a multieffektnek is van számítógéppel összeköthető része, azt még nem figyeltem ki eléggé)
- olvasok könyveket. mostmár az e-book is játszik. pl. kéne lassan valami "szépirodalmat is", lehetőleg kortársabbat, mint nem.
- Szakkönyveket is olvasok, játéktervezésről, ux-ről pl. (bár ezeknek soha nem jutok a végére)
- steamen van wishlistem, de az nem annyira fontos, emrt úgysincs időm játszani.
- szeretem a szépen fogó tollakat, meg a szép füzeteket.

na mára ennyi

megyek is

Fáradt vagyok, hajajj, megyek lőni dolgokat mindjárt, és elegem van, elegem, ebből a céges izéből, hogy figyelik a netet, nem érdekel, basszanak le érte, hogy már igazából nem tudoks zépíteni statisztikákon úgysem.

Eöhh, kínos-e hogy elbőgtem magam a Chris Hadfield féle Space Oddity-n? (Sziasztok mind, akik űrhajósok akartatok lenni kiskorotokban.) Meg a Space Oddity amúgy is olyan szám, amúgy.

Hétvégén, a heves feladatkészítés közben olyan igényem támadt az írásra, hogy még ma munka végére is jutott belőle. akartam mesélni kicsit a tündérekről, akik nem találják az utakat, egy kicsit meséltem. ezek a történetek valahol mind ugyanazok, rá kell jönnöm minden alkalommal. Meg arra is, hogy időnként vannak emberek, akik gyorsan helyet találnak a mesék között. Még nem tudom, ez mit jelent.(Az univerzum megint nem üzen semmit, tudom, tudom.)

Inkább megyek és lövök szét dolgokat.

iljú haramia

hahó punnyadékok, megvolt a koncert, szerintem az eddigi legjobb, legalábbis ezen voltam a legfelszabadultabb, köszönhetően a két pálinkának, amire idegenek meghívtak.
egy kicsit még szokott fájni (valahol, mélyen), hogy úgy nem igazán értékelik a művészetünket a barátaim (oké, van, aki igen, annak örülök ám :D)de ez az otthon prófétaság, ugye. meg ilyenek.

asszem aludnom kéne. de még nem egészen. vagy nemtom. Juli a szomszédban még mindig fordít, legalábbis gépel, a hét eleje óta a koncertre készülődés közben futottunk először össze, vicces ez, tekintve a szomszédságot, de azért annyira nem durva, mint amikor Julcsival kerültük el egymást, de akkor annyira, hogy lényegében felváltva aludtunk itthon, azért most nem ez a szitu. csend, nyugalom, csak az agyam zajos. nagyon. annyi minden mesélnivalóm volt koncert közben, persze, szóban semmit nem mondtam, mert azért még mindig nem feltétlenül értenék, meg amúgyse, de közben rájöttem újabb és újabb értelmezésekre. A Haramiában pl. egyértelműen visszaköszönt a novellám, de legalábbis kicsit, és most esze,be jutott, hogy egy darabig pár ének a Doktornak szólt, meg a Tardisnak, meg ilyenek, azt se értette volna nézőm akkoriban.

Most még színek is voltak, bár leginkább a lámpában ami a szemembe jött. meg beszóltam a dobosnak közben, hogy és akkor most kell belépni :D

kontraszthatások: a kocsmának azért a közönsége nagyon jellegzetes volt  jellegzetesen idegen, a punkgyerekkel meg a 40-es 50-es régi rokkertanárral, akik mind be voltak rúgva, és meglepett, h a mezonokról akar magyarázni, de ennél én sokkal jobban zavarban voltam.  Aztán a 4-6-os villamosmegállójában hirtelen 20 évvel fiatalabbak, más ruhákban, más stílusban részegek, meg a sznobfejű srác a "music matters" aranyszínű kitűzőben fintorog, én meg enyhén dülöngélek még, és mindig.

Most egy kicsit jó.

Estét

Emlékeztetnem kellene rá magamat, hogy nem feltétlenül a nagy gép bekapcsolása kell legyen az első mozdulatomnak hazaérkezés után. Ott van pl. a laptop, az is kitűnő erre, amit most csinálok, és kevésbé fenyeget annak a veszélye, hogy mégis nekikezdek valami játéknak, amikor inkább aludnom, vagy olvasnom kellene. Oké, a másik opció agyzsibbasztó fanfictionök olvasása hajnalig, az meg laptopos téma márennyire most nem vagyok fáradt, vagy mégis?

Egyrészt ott van a röpke nyomasztó tudat, hogy monitorozzák a munkahelyemen a netforgalmat, tesztfázis, dehát nyilván engem néz meg a főnököm maj delőször. És valószínűleg szűrés lesz meg internetek blokkolása. Heló cset, heló tumblr.

Aztán meg, Nem aludtam ki a hosszú hétvégémet, és halmozom a fáradt-álmosságot ügyesen, Szociális élet, ami jó, de kellene... aludni. ALUDNI.

Mondjuk a tegnap este kifejezetten kellemes meglepetésnek bizonyult a live-os megbeszéléssel - nem igazán szémítottam rá, hogy másokkal is találkozom. Nyilván logikus, és felmerült, de elvetette az agyam. Úgyhogy most nagyon elszántam magam rá, hogy bátor játékos leszek, és valóban megpróbálom jól érezni magamat a játékban, és élvezni a többiek játékát és társaságát, nem várni dolgokat a plottól meg ilyenek. Nem emlékszem, mikor voltam utoljára szimpla játékos, talán a tolkien live-on, nna, annál felszabadultabb játékot akarok végre, ahol nyugodtan lehetek béna és lúzer, nem veszít az élményem semmit. Belőlem. Vagy fordítva.
És a ghoul live kifejezetten... kúl. Jók ezek az emberek, na.

Aranyló napsütéses délutánok, és esték, várlak titeket, szeretnék ülni valahol víz mellett vagy erdő szélén, vagy mezőn, vagy háztetőn vagy hídtetőn vagy izé, értitek, nyugodt helyen, ahol van ég, meg lehetőleg valami szép látvány, és kevés ember. Csak az, aki.

Holnap este koncert.
:a bárénekesnő nekilátott összeszedni a fellépő-ruháját, de félúton elfelejtette, mit is akart igazából. úgy se lesznek sokan. :

Hű, mostanában lusta vagyok kábé mindenhez, ami nem otthon van és játék vagy alvás, de valahogy jól sülnek el mégis. Egy beszélgetés, amihez utazni kellett, mennyit nyűglődtem a kései induláson, aztán nyilván megérte, egészében, az utazással együtt. A tegnapi próba, ahol marahajól éreztem magam, énekeltem és elégedett voltam magammal, ritka ez. Persze, attól még örülök, h elmarad az énekóra, vagyis, ugye, pont az előzőek miatt.

Áá, fasza, százig kell elszámolnom megint, főnököm levelet írt valami közös levelezésre, ésmost energiába telt úgy értelmezni, hogy nem, nem engem néz hülyének, hanem alternatívan értelmezni a harmadik fél által intézett kérdést. Én a kérdésre válaszoltam, nem a kiterjesztett, nem leírt elméletre, azt előbb fogalmazzák meg. Pont. (Igen, még mindig számolok.)
Álmos és fáradt vagyok ehhez.
Pedig.
--
kivártam, jobb lett, ötletelnek, csak ezt a felét elfelejtették közölni.

szülinap

Még a múlt héten beszélgettem Szozsival arról, h kéne szerveznem magamnak szülinapi bulit, mára a lelkesedésem alábbhagyott, mert az keddre esik, inkább gyertek és igyatok velem, anélkül, hogy bonyolult módon emailt kelljen írnom. Elküldtem azért egy mailt, aki nem kapott, ellenben ezt itt olvassa, az is érezze magát meghívva, vagy jellemzően figyelmetlen módon lemaradt az ezer meghívott közül, vagy nem mertem meghívni, mert úgyse jönne, de rámcáfolhat :D (akkor írjon kommentben és jólesz). 21, kedd este, igen, hétköznap teljesen.

Újra a Cégnél egy kimerítő szabadság után, egész jó, szépek a falak, de még nem pakoltam ki a dobozokból a szekrényekbe, meg ilyenek, az várhat addig, amíg eszem. Nagyjából a végére érek nemsokára a dolgoknak, a többi az IT balfaszkodása.

Zseniálisan megoldottam, hogy mindig kelljen valamit csinálnom, és nem jutottam a dolgaim végére - a táborral pl. semmit nem tudtam még foglalkozni,hiába volt zsinórban vagy 5 napom. De legalább elkészült a koncertplakát, a novella, az ismertető, a kurzussal egész hétvégém elment, és még szociális életet is éltem, meg hajat festettem, és napokon keresztül szenvedtem a félébrenléttel, amit nem egészen értek, mindegy. Szép színűek voltak az esték, és azért a befejezett munka elégedettségének a szele már megcsapott, bár még mindig nem tudok eléggé örülni neki. Lépések, kicsik. Jók.

Lekaparom az éhségtől a monitort, úgyhogy inkább majd máskor mesélek még, ha lesz mit.

Ez így elviselhetetlen, jajj. Lassan haladok, csigalassan, közben mindenhol máshol jár az agya, ez így nem jó, de a kib időjárás se támogat, hé, ez a fülledt nyári este a viharral NYÁRIBAZDMEGNYÁRI

huhh. Szóval. Festettem hajat, likeoltátok szerintem mindannyian, vagy legalábbis láttátok. Aztán szenvedtem dolgokon, talán plakát, talán még máson is, két-három sor a novellához, aztán, mire elaludtam volna, Szozsi megjelent, és kitárgyaltuk a (ex)munkahelyeinket, meg fagyit ettünk és sokszor körbejártuk a Feneketlen tavat, az egy jó feature a környéken. Tegnap Marvinnal néztük a szúnyogokat ott, és esténként is jó dolog elsétálni mellette, bár, most, hogy NYÁR... ehh. Sok az ember.

Határozottan nem kellett volna ez a kávé.

Türelmesnek kéne lennem, de nem vagyok az, és minden sorral, és bejegyzéssel kevésbé. Mintha a sivatagból ki lehetne merni a homokot.
Na, vissza, vissza, most kell jönnie megint a drámának, egy furcsa csavarnak, és utána meg egyenesen a befejező csavarnak. Ha ez ennyi lenne. Hát nem ennyi, miért nem ennyi? (Gillz, nem akarsz mondjuk mosogatni írás helyett, vagy legalább valami hasznosat tenni, futni menni vagy ilyenek, hamér épp halogatod?)

Mérsékelten vagyok boldog a ténytől, hogy hétkor teljesen kipihenten ébredtem, mert tegnap este 10kor lefeküdtem aludni. még azért egy órát sikerült aludnom, de ez a lényegen nem változtat. Már aludnék vissza amúgy, némi kávé, reggeli és zuhanyzás után, de kipakoltam magam mellé a taskokat a szünetre, ebből az ismertetőnek a végére kéne járnom még ma, hogy esetleg még megkritizáltathassam barátokkal. Hm, az lehet, h segítene, ha elolvasnám az eddig megjelent kritikákat a regényről, legalább magyarul*. Van ugye a Határidő (kitolva péntekre), illetve két grafikaibb cucc (plakát és valami cucc FB-re), ja, meg a keretjátékhoz mindent össze kéne dokumentálnom egybe megint.
Meg a kurzus és a kurzus 2, ami a héten indult, és lelövöm magam, nem lehet többbet csinálni egyszerre, dehaegyszer most indult, és zenés... és olvasni is kéne, meg tegnap elalvás előtt angolul beszélgettem magammal a ME fanfictionről, amit kéne, mert elvileg gyakorlásnak jó lenne, de... de...
Illetve van a quest a TeamFortress2-ben, és illene játszanom még játékokkal, és olvasnom, és pár sorozatrészt pótolni. Meg már iszonyúan vágyom táncos bulira, az valami elképesztő, de tegnap este ugye inkább aludtam.

Bazi nagy darazsat láttam az erkélyen, asszem mostantól nem tartok kaját a szobában. (És 11-3 között meg nem megyek ki az erkélyre :D)

Közben befejeztem az ismertető első verzióját, jéééjjj.Mielőtt teljesen elvesztené a kohézióját a blogbejegyzés, publikálom, szasztok.

*elolvastam egyet, az most pont elég is, én már le nem írom a történetét asszem :D

u.i.: ha netán valakik szeretnénk ajándékot adni, és nem tudják mit vagy ilyesmi, akkor tudom ajánlani a bioware store-t, ott vannak szép N7 pulcsik ^^  mmint tudom, ez ilyen önző dolog megminden, de ne az információ hiánya okozzon gondot, ha már felmerült valami :D