hm?

Tegnap hirtelen idő szakadt a nyakamba (persze, írhattam volna a táboros izéket is, de olyan agyam nem volt, a mai fejfájás tegnap is emgvolt), úgyhogy leszedtem és telepítettem a RedKitet a Witcher2-höz. Most már tudok földfelszínt rajzolni, meg rápakolni dolgokat (ergo igazából a világmodellezés kiskörnyezetben része megvan, ha valaha veszem a fáradtságot, és készítek 3d modelleket cuccokhoz, akkor bepakolhatom).
Igazából elégedetten vettem észre, hogy nem volt hiába a 3dsmax tanulás meg a CAD, meg még a Zbrush-sal való rövid ismeretségem se - egyik tool sem volt különösebben újszerű számomra a programban. Most már csak tudnom kéne, h mit szeretnék ebből kihozni. Az ugye eleve egy akadály, h itt Geralt a főszereplő, ergo nem írhatom át a királylányos fantasy egyes száljait, mert Geralttal hülyén venné ki magát :D Pedig... valami jó kis szociális kavarós-dialógusos szint érdekes lehetne...

felhők

Huhh, már megint reggel, ma nem aludtam el, de nem is aludtam el hamar sajnos, a kávé talán meg a sör? Ma lelkesen keltem fel (nem), hogy lehet harisnyával-szoknyában menni munkába, egy kicsit mozgat az is előre, hogy pénteken szabi, meg, hogy a benti feszültségeknek egy részét kezdem ledolgozni, kezdem utolérni magamat. Most a  fejem körül mozognak különböző címkefelhők, van a játékfejlesztés felhője (csak jelezzenek már vissza!), tegnap megnéztem Miki pályázatát és rögtön én is akarok oylat összeszedni,í rni, komolyan, terméktervezős melók jutottak róla eszembe, és ez lelkesít, és akarok feladatot, okosnak lenni, ilyenek. Van a  tábor felhője, ami pepitában ugyanez, csak itt mások a vektorok, itt a felelősség is létező dolog. Csak a rá fordítható idő nagyon kevés, pedig sok még vele a meló.
Majd, majd.

Aztán meg ott repkednek a történetek és szavak, aztán még a karakterek és plotszálak és még zenét is kéne csinálni és... és...

aludni kéne.

nyugodt

Amúgy ma gyorsan keltem, kb 10 percen belül ébredéstől számítva úton voltam, egy órás késéssel értem be, és nem vett észre senki. Ez jó. Hatékony voltam délelőtt, az is, délután a szokásos, de haladok a dolgokkal. Nem mindennel, persze, de mindegy is.

Az időjárás tetszik, a fronthatást leszámítva - gyanítom, az is ludas az elalvásomban -, és kifejezetten bejön a felhős ég meg az esőillat.

Hétvégén lelátogatok Postapokaliptiába, ahol nem lesz wifi (the HORrOR!), de hátha offline módban tudom majd hegeszteni a táboros cuccokat, miközben a Férfi halászik, vadászik és húst süt, aztán majd rablók tetemeiről fosztjuk le a fegyvereket és töltényeket, és ritkítjuk a mutáns vadállatokat a radioaktív holdfényben. Ez a terv.

Tegnap este volt egy mélyenszántó keretjátékmegbeszélés, megbeszéltük a mentálhigiéniás projektet, meg a szürke árnyalatait is (avagy hogyan legyen logikus gonoszunk) a fejfájás erős volt utána, de megérte.

És ma mindjárt vége a munkanapnak.

dühöng

Megütöm, komolyan mondom. Vérével a falra festek, egyenletes, szép mozdulatokkal. A főnököm megkérdezi, hogy képesek-e megcsinálni az 5 gépet, a válasza erre nem az, hogy sajnálja, de nem, mert így is sok a feladatuk. Hanem "elvileg igen, gyakorlatilag nem tudom biztosra mondani". Igen vagy nem, bazmeg. Arról a csúsztatott nyavajgásról nem beszélve, ami szerint tőlem folyamatosan kapják a betervezetlen munkát, a folyamatosan kapják, az egy drab volt, ráadásul olyan, amit pont a főnököm kért, te fasz,a rra sem vagy képes, hogy egyenesen mondd meg, ha szerinted irreálisak az elvárások veletek szemben? És bmeg, ha én nem írok a témában 5+ e-mailt, akkor neked eszembe sem jut előre tervezni és csak hápognál, hogy de már kaptunk ennyi és ennyi feladatot, ez már problémás lesz, jajajj, ja, mindegy, most is ezt csinálod, úgy teszel, mint aki meglepődik, amikor a megbeszélt dolgokat kérik rajtad számon.

Az előző srác csak balfasz volt, de legalább nem teljesen hülye, te már nem balfasz vagy, hanem alkalmatlan, emrt képtelen vagy megbírkózni azzal a stresszel, amit a saját hülyeséged okoz. Kár, h nem mondhatom, h teljesen hülye vagy, mert meglepő módon bizonyos körülmények között képes vagy dolgozni, csak ne kellene koordinálni és feladatütemezéssel foglalkozni, ami a fő feladatod.

Elképesztő hőségek után nagyon jól esik a szürke ég, élhető világegyetemet, kérem.

A hétvégén láttam a Trance-ot, Postással megállapítottuk, hogy Vincent Cassel jó, nagyon jó, a fil is jó, nagyon jó, a légkondi is.

Ma visszatértem az emberek közé a munkahelyre, bár ne kéne, nem jó.

Hú, ez a nyár. Ez meleg. És párás meleg, teszem hozzá csöndesen nyüszítve, és gyenge hőemelkedéssel kombinálva különleges érzés. Tegnap este főszervezőin vándoroltunk a Pótkulcs és egy Török Étterem között, a fejfájás, a meleg és a szédülés hangulatos kombinációjában.

Ehh, képtelen vagyok egyhuzamban fél mondatnál többet írni megint, pedig kéne valami pozitívat is, például mennyire jó, hogy a hétvégéket még jobban várom, mint eddig, a táborszervezés izgalmas, elolvastam a The City ana the City-t Miéville-től, meg a zombis könyvet is, és hátha elsz időm hamrosan megírni az ismertetőt, meg átlagban 7 órákat alszom, meg .... meg... öööö.

jelentés

Hanna szemrehányta, hogy alig blogolok, ezért nem tudja, hogy élek-e, (meg, hogy a férjével többet találkozom, mint ő, bizonyos táborszervezések kapcsán), ez most így a reggeli légkondi-hűvösben elég .... ööö... fonálvesztett mondat ez, dolgozni kellett megint, minő borzalom.

Például van ugye ez a munka dolog. Elképesztően alulmotivált vagyok, telepítettem még pár hete játéktervező programot a gépre, de még arra sincs időm vagy energiám, h azt tologassam, a netfigyelős parát rég feladtam, és csak úgy nagyjából tartom szinten a teljesítményemet (aminek gyorsa  következménye, azt megcsinálom, a többit csak úgy... alkalomadtán). Azt szokták mondani, ilyenkor váltani kell. Ugye én már vagy két éve szeretnék váltani, régi sirámom, hogy valahogy sosem én vagyok az alkalmas valamire, hanem egészen véletlenszerűen más. Jó lenne kitörni ebből a körből. Most például én is jelentkezem oda, ahova sokan mások, arról meg vagyok győződve, hogy legalábbis egy próbálkozást megérek, mint potenciális munkaerő (mind tapasztalat, mind tudás alapján), dehát ki tudja, hogy miért nem működnek ezek a dolgok. Persze, ne sírjak, kapok fizetést bejelentet munkahelyen és egész nap netezhetek, és vannak, akik ennek is örülnének, és időnként tényleg úgy érzem, hogy túl nagyok az elvárásaim - csak a világ közömbös igazságtalanságát folyamatosan érzem ebben és mindenben. Mert ilyenkor az jut eszembe, hogy tulajdonképpen rényleg csak és kizárólag azt szabadna tennem, amit élvezek és szeretek, ha az előretervezésnek, az áldozatnak és erőfeszítésnek nincsen kiszámítható eredménye. Aztán eszembe jut, hogy de, van, ha nem tenném, akkor negatív eredménye lenne, rosszabb mindig lehet és lesz is, csak jobb nem várható.
Pffffff. Ez így nem jó, megint ugyanazok a panaszok, kedvem lenne kitörölni, de minek a gondolatok maradnak. Az ugyan kicsit aggaszt, hogy kb egy hónapot tudnék kihúzni abban az esetben, ha mondjuk köv. hónaptól nem dolgoznék, naj jó, kettőt is talán, mert egy fizetésemből okosan azért el tudok lenni két hónapig, ha nem veszek semmi feleslegeset. Viszont pl. pénzügyileg sikerült elcsúsznom, és nem tudom, hogy min, nem emlékszem egyszerűen, hogy mire költöttem. Már azokon túl, amikre emlékszem, nyilván a keverő, az tétel volt, de azon kívül... könyvekre és játékra ment még pénz, ezen kívül... ettem, és ittam alkalmanként. Duhaj egy életet élek, ha ezt megérzem, illetve, az "ez neked nem jár, mert rosszat dobtál kockával" gondolatmenet merülhet még fel.

Ja, leszakadt reggel a redőny fele, szerintem estére elenged a másik fele is. Nem tesz boldoggá, érthető módon, így nyár közepén, és gyűlölök szerelőt hívni bármihez, de ezt nem úszom meg, csak akkor, ha Nyüfiéknek nem kell redőny. Bár a villanyszerelőt se úszom meg, max majd Estel nyeri meg az otthonlevést és beengedést, igazából simán, tudtommal még mindig ő szokott otthon lenni napközben, bár ki tudja.

Asszem majd máskor folytatom, egész délelőtt írtam a bejegyzést a munka megszakításaival :D

Jé, megint eltelt egy hét, és Nyüfinek már tényleg kéne albit fizetnem, mertmár ideje lenne eléggé. Ezen kívül van olyan, hogy itt a nyár, és péntek este is már nyári fülledtség volt a levegőben, az Apokalipszis Postásával véletlenül valami borkostolós tömegbe ütköztünk, és megállapítottuk, hogy kéne menni olyan helyekre, ahol vidám emberek vannak.
Szombaton valami sok könyves-kiadós pultot involváló rendezvényen voltunk, Postás meglepetésszerűen aláíratott könyvet, aztán megmutattam neki a NagymamaPalacsintázója helyet a közelben (rögtön a folyóvíz és az internet után a következő vívmány), találkoztunk geekekkel, bájos kombinációkban, söröztünk velük, azután házibuliztunk velük, nem lettem másnapos.

Tegnap impróztam egy epiknek szánt levadászást, bírnám, ha előre tudnám kitalálni ezeket, akkor hátha.... hm... tervezettebb lenne az élmény.

A héten előtte nagyüzemi plotmegbeszélésekre került sor, meglepően kreatív volt midnenki és sok energiát adott, nem erre számítottam (mmint nem a kreativitás oldalán, hanem az energi-háztarts oldalán), tábortábortábor. Jó lesz.

Kéne valami mást is alkotni. Most kicsit mozognak a platformok körülöttem.

HHHH

Új hétfő, új remények, lassan utolérem magam (nem), de legalább az ébredés utáni kómát leszámítva nem vagyok annyira fáradt, mint voltam pl. pénteken. Vagy csütörtökön. Szükségem van pihenésre hétvégenként legalább, bármennyire is görcsölök azon, hogy mennyi mindenben nem haladok sehová, vagy nem eléggé, ilyenek, de azért... azért talán megoldható. Arra kell figyelnem, hogy hetente minimum egy hétköznap este legyen teljesen üres, hogy akkor tudjak a saját dolgokon dolgozni. Vagy bármi mást. Még akkor is, mint ami most van, hogy hétfő-szerda-csütörtök táborozós móka, pénteken... meg már a hétvége kezdődik, oké, annyira nem vészes mégsem.

A múlt hetet túlélésre játszottam a kezdetétől fogva, sikeres volt, jelentem. Csütörtökön egy rövid próba a hosszú szünet előtt, utána meg már pont lecsúsztam az aktuális megbeszélésről, úgyhogy egyenesen mehettem a Távoli Földek Vendégeinek egészségére inni. Pénteken utazás-logisztikai bravúrokat akartam elérni, ebből az utazás maradt, az Apokalipszis Hírvivőjével összefutottam, hogy együnk, emg hogy kulcsot kapjon, én onnan mentem tovább sznoblive-os megbeszélésre, és végül, amikor 9kor pont elment előlem a 11-es busz, és le kellett sétálnom a dombról, akkor döntöttem úgy, hogy ki kell hagyni Dodie buliját, bármennyire is szerettem volna elmenni, és kibesélni az évadzárót. Ejj, ejj. Szombaton táboros megbeszélés (ohh, minő meglepetés), a Postás is csatlakozott egy időre, és most még az is lehet, hogy lenéz a táborba, ami kúlság lenne, nyilván.
Maga a megbeszélés jól esett, volt mindenféle hasznossága, direkten és mellékhatásban is, tábortábortáborpara, gyertek, mert eddig kevés az ember, pedig ez a tábor is jó lesz. Mi több.

A vasárnap a semmittevés kvintesszenciája volt, persze nem egészen, mert pl. végigmutogattam Abdulnak az összes játékot kb, ami a gépemen van, ennek következtében befejeztem az ALan Wake-t, éskedvem támadt a a STALKER-hez, csak akkor majd a legkönnyebb szinten kezdem újra, és megtanulom kezelni. Bénáztam egy kicsit a Garry's Mod nevű cuccal, ahol kötelekkel hálóztam be a földet és lufikat eregettem meg ilyenek. Egyelőre nem nagyon ltáom értelmét az in-game építésnek, rajzolnék térképet inkáb, de még majd szöszölök vele.

A kurzusnak mindjrát vége, holnap lesznek eredméynek, addig görcsölhetek, hogy a legutóbb elfelejtett kvíz nélkül is meg lesz-e a minimum pontszámom a teljesítéshez. De már kezdődik is a következő :DDD

Na, dolgozom tovább, effektív napot mindenkinek!

Megint az elviselhetetlen fáradtság és álmosság, front, mondják, (vashiányos vérszegénység, mondják a hangok), nehéz felkelni, és most egy darabig nem veszek ki szabadságot, mert elfogy. Asszem. Vagy nem.
.........
Félbehagyott blogbejegyzések hete, tegnap például elvegőt venni is fáradt voltam, de leginkább felkelni és kimenni folyadékért, ma egész nap szomjas vagyok. Pedig már ittam is.
A "nem" szó még mindig betöltés alatt, néha nem sikerül használnom, néha nem tudom, h szükséges-e. Ja, alapértelmezett kommunikáció és feltételezések. Így utólag úgy gondolom, jobb, ha hagyok menekülési/visszavonulási terepet, és nem kérdezek olyasmit, amitől vagy én vagy más fogja nagyon hülyén érezni magát. Egyszer. Többet nem.
Barátokra persze szívesen fordítok időt, csak időnként rá kéne jönnöm, hogy a barátok/haverok nem feltétlenül látnak bele a fejembe, hogy mikor kell azt mondani, hogy "szerintem menj haza és aludjál". Én meg lúzer vagyok, és nem mondom ("hamár megbeszéltük, hamár nem mondtam le, hamár időt áldoz rám, akkor ezt nekem is illik").
Ma egy kicsit jobb, mint tegnap, nem az a foggal húzom magam előre a szőnyegpadlón érzés, viszont napok óta kerülget az, hogy mennyire nem érnek még mindig semmit eleget a képességeim.
De mindegy, ragaszkodom ahhoz, hogy nekem is jár a mese, ahogy mindenki másnak is, a statisztikai átlag végül ugyanaz lesz, és az u.n. "értékem" pont ugyanaz, mint bármely más emberé, és ezen senki nem változtathat semmit. Innentől kezdve csak az életminőség a más, ami nyilván csak rajtam múlik, legalábbis az átlagot tekintve, heló.
..........
De legalább a hétvégét van miért várnom. Addig már csak táboros megbeszélés, próba, lve-megbeszélés van, bár az utóbbit lehet, h lemondom, tekintve, hogy a szombatot sikeresen bekebelezte a táborszervezés, és az Apokalipszis Postását magára kell hagynom a Végzetes Városban, és még a végén elviszik a sárga, sínen közlekedő gépszörnyek, és meg kell mentenem majd, szmog és ködök és villámok között osonva bőszen. Hm. Ez időrendben nem jön ki, de majdnem.

Volt írórend hétfőn, igen.

Vasárnap megvolt a családi szülinapozás is, van annak előnye, ha ritkán látogatok haza, legalább örülnek nekem, és megkérdezik, hogy milyen ebédet szeretnék, meg ilyenek. És apám készített tortát, ami meglepően szépre siekrült - mármint, a caládi átlaghoz kéeps, emrt pl mi a húgommal mindig "rusztikus" tortát készítünk, meg még a "grunge" szó jutna azokról eszembe, de ez most tortaformájú volt, szabályosan lekenve megminden. 

Tegnap este nyugiban befejeztem a kurzus utolsó feladatát, még értékelések és az utolsó kvíz kitöltése vár rám, és végevégevége lesz (és majd kezdek újat, hát hogyne). A userek tesztelése kifejezetten édekes és izgalmas pontja az egésznek, nem értem, eddig miért nem próbálkoztam ilyenekkel. A szükséges új nézőpontokat borzasztó könnyedén csempészi bele a folyamatba, és segíti a megfelelő távolságtartást is. 

Szombaton benéztünk az emtétés táborreklámozásra, kicsit énekeltem, A pedig kb 60 másodpercen belül felvett egy köpenyt, negyedóra múva ütőfákkal pózolt, emtété, nohiszen. Btw, valamit tennem kell, mert a sötétség nem leng eléggé körbe a visszajelzések alapján. Fog :]

Esik kint az eső, az jó, csak kicsit fázom, az nem annyira. Időbeosztások, prioritások, megoldom okosan.

Jajj, mennyire nem szeretem a körülményes embereket, akik nem ismerik és nem is akarják a kontextust megismerni. Nem, igazából türelmetlen vagyok, és elvárom, hogy mindneki birtokában legyen azoknak az információknak, amikhez én triviálisan hozzájutok, vagy legalábbis tegyen úgy, mintha hiányoznának neki. Például legyen képes elolvasni és értelmezni egy facebookos levélsorozatot, vonja le a következtetéseket, és ne utolsó pillanatban találja ki a ráérését vagy a lehetpőségeit, ha nem szól róla előre, vagy ne minden alkalommal.
/rant over/

Egy névrokonom megfertőzött perzsa dubsteppel, ez ilyen péntek délután. Dolgoznom kéne, nem a monitorozott net előtt zombulni, dehát, dehát, mindjárt vége. Meg amúgyis, mindent megcsináltam, asszem.
Vagy nem. Nem válaszolnak, mért nem válaszolnak senkik az ITról, dühöngeni sem tudok már, csak üresen legyinteni, és időnként mosolyogni. Jó hely ez a hely.

várom, hogy elkezdődjön a hétvége, és aggódom valamennyire a leadandó feladatért mert egy hete nem haladtam vele semmit (najó, múlt szombaton foglalkoztam vele, de azóta se). Pedig izgalmas, megminden. (Nem annyira, mint az egyéb dolgok, ez van.)

A sok dolog között asszem most kell nagyon figyelnem a megfelelő aranyösvényekre.

!

Na, páraknak ígértem tapsi blogjára felkerülő regényétnek a linkjét, helótok: http://nyulontul.blogspot.hu/search/label/a%20r%C3%B3kav%C3%A1r
Olvassátok, jó :D (Én a krédések közül talán a legutolsóra tudom a választ, mert arra a válasz az egyik legutolsó sorban volt benne, de csapnivalkó a névmemóriám, majd az egészet egyben még el kell olvasnom)

Volt szülinapom, hát az nagyon-nagyon meghatott, hogy fekete lufik fogadtak, és tisztaság a konyhában és a ThaneKrios kép, meg aztán a falitáblána  cuccok (igen, Zsuzsi, emlékszem, asszem :D), a másik Thane, meg a dolgok még, kiismerhető geek vagyok, az jó, meg a szonikus csavarhúzó, meg a ... meg... meg a mindent nagyon köszönök. Érzelmi rész letudva.

Napközben megfájdult a derekam, lumbágó, mondják, mert lehajolni nehéz, kurvaéletbe, mondom, 30 évesen hirtelen török el. Még mindig fáj, de hajolni tudok legalább.

Az este igazi házibuli volt, nem mindenki ismert mindenkit, és nagyon enm tudtam mindenkivel beszélgetni, de nyilván nem erről szólt, kell majd külön is. Meg kell majd olyan, amikor nem én szervezek ilyen csapatot össze, és akkor nem akarok majd mindenkivel beszélni.
A másnapos énekóra mindig élmény, az Alleeban nem játszottak elérhető időben megnézhető filmet, és a 11. kerület még mindig szép. Meg kell még királylányosat is mesélnem.

Időhiány mindenütt. Ma este nem szeretnék elázni esőben, oké?

Hajajj, már nagyon várom az estét, és most jutott eszembe, h hátha lesz ott olyan, akivel kitárgyalhatom majd a doctorwho évadzáróját ^^  Meg nyilván idegbaj leszek az előkészítéssel, mert ugyantényleg minden komoly szervezés nélküli bulit tervezek, de ... de... (feketelufis boltokról álmodik napok óta, ésa mosogatás és akkormár  kellenének műanyagpoharak, meg valami kaja sem ártana meg... meg... )

Az esküvő kúlság volt,e gyedül az hiányzott, hogy énekeljünk Ádáméknak, basszus, azért mégis kórus, mégis, és kicsit rosszul is esett, hogy senkinek nem jutott eszébe, hogy ha szerveződik valami, akkor attól függetlenül szívesen részt vettem volna benne, h a lagzin nem vagyok ott. Pl a borzasztó orgona helyett/mellett még hegedűlni is tudtunk volna meg ilyenek.
Utána  beültünk koccintani az ifjúpárra néhányan, aztán meg séta a Feneketlen tónál, és este még asszem játszottam vagy valami hasonló, a vasárnap meg... ja, megvan, csapatplot megbeszélés, jó volt.

Hétfőn meg játszottunk, meg volt lelki életértelme is módjával, jó lenne bölcsnek lenni megminden, demég... still not wise.

Pedig ma már harminc vagyok... ohohó, asszem mostanában pont.

-na, nyilván megint rosszkedvűen kell blogolnom, de elképesztően nincsen kedvem semmihez, és elképesztően sokszor használom ezt az elképesztő szót a saját magamra alkalmazott narratívában.
Már egy kicsit jobb, az Alleeban járkálva  aruhák között elment minden életkedvem - ruha nincs, ami tetszene, és eszembe jutott emgint, h ma még van egy esküvő is, ami messze van, és fel kéne öltözni,  meg minden. A lagzira mondjuk nem vagyok hivatalos, ergo senkinek nem tűnne fel, ha nem mennék, mégis, itt viaskodnak bennem az érvek, hogy de közösségi esemény, hogy kedvelem a párt, hogy ott lesznek barátaim.    
Talán az hiányzik, hogy az eddigiekkel ellentétben nem az van, hogy vagy tökidegenként pl. a pasim kedvéért megyek el esküvőre, se nem az van, hogy egy haver esküvője, ahol számít a még egy geek arc, se nem az, hogy közeli barát és vele együtt készültünk és segítek/éneklek/együttbulizok vele, és tudom, h számít neki az én jelenlétem.
na, remélem, elmúlik, lassan kéne készülni, ja nem, még korán van.

Csodás, olyan dolgokban kezdtem el kételkedni, amiben bízni se mertem, nehogy, de azért a negatívumokat megkapom. Van nekem agyam, csak nem jól használom.
Persze, kialvatlanság és másnap, és amúgyis, túl jól éreztem magam napok óta, szinte megszoktam. Pedig gyönyörű az idő.

Álmomban Angwennel igyekeztünk a Bázisra, a bulimra akartam hazaérni, de roszs irányba fordultunk, és több villamos-megállónyira voltunk, és egyszerűen nem bírtam haladni, mert csúszott a föld, és, ha gyorsítani próbáltam a lépteimen, akkor visszacsúsztam. Iszonyatosan idegesítő és nyomasztó volt. Valamit beszéltem a fekete lufikról is, mire Angwen megjegyezte, hogy hát azokat már nem lesz idő felfújni. Villamosok és közlekedés.

Pedig tegnap este nagy megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, hogy egy héttel több időm van a feladatra (at nyilván annyival nehezebb is, nem baj),ügyesnek és okosnak éreztem magama, egészene stig, amikor azért a Szozsival való beszélgetés rádöbbentett, hogy még mindig elképzelésem sincsen arról, mi az az asztalra tehető dolog, és hogyan lennék én képes olyan minőséget előállítani, aminek értelme lenne. Agyilag úgy gondolom, hogy amit most csinálok, az olyasmi - de nem érzem annak. A fröccs jól a fejembe szállt, az vicces volt.

Átrendeztem dolgokat a Cégnél, tőlem jobbra van a faliábla, ami használható ezért, rákerltek a postitek seregei, meg ilyenek, viszont kevesebb kép fér el rajta. Kint van a 29 kreatívtásos lista, mindig mást festenék át neonnarancssárgával. Nyomasztó az is.

Gyerünk már. Ez így most olyan vízalatti iszapos Balaton, nem jó.

Kicsi vagyok, fáradt vagyok, és fázom, és még csak reggel van. Tegnap az énekórán össze-vissza röhögtem Zoltán legnagyobb derültségére, aztán otthon kínkeservesen végeztem el a majdnem elfelejtett peer assignment részét a kurzusnak, jó arc voltam megint, de agyam csak az első kettő elemzendőre jutott, hozzájuk még írtam pár mondatot, a többieket inkább felpontoztam. MEg kellett állapítanom, hogy bármennyire is nem lett kész a saját prototípusom, attól még sokkal teljesebbnek tűnik mint a többiek nagyrésze. Lehet, hogy nem szép, mert baromira pont elég volt az interakciókkal, a mikor mire kattintok mi történik vonallal törődni - ha még színeket kell választanom, esetleg valamilyen grafikát meg ikonokat, én ott halok meg. Nyilván nem, akkor nem adom le, oszt csá. Most az utolsó hajrá van, még azért nem ártana befejeznem a dolgot meg javítatnom, aztán user tesztek, aztán azt dokumentálni a hétvégén. Asszem ezt most elkezdem már ma, mert ... idő. És utána pedig kell találnom vaami sajátabb dolgot a gyakorlásra, emrt ez jó, emrt ez tudás. Pl a to.hu-ra készíthetnék tervet, az úgyis régi álmom, hogy eyszer valami értelmes legyen az oldal helyén, olyan hely, ahol észrevenni a (ritka) tartalmat, és logikusan vannak elhelyezve azok, meg csak az van, amit tényleg használunk, és nem 2002-3 a dizájn.
Vagy akár a Szvforgácsnak is csinálhatnék új oldalt, amibe nem engedem beleszólni a dobosunkat,illetve beleszólhat, de én javítom ki, dohh.
Vagy... vagy... összegömbölyödök egy sarokban és dúdolgatok halkan.

De legalább kivettem egy napot jövő szerdára, az jó lesz ott a hét közepén, kialhatom a másnaposságot legalább. MEg kivettema  táborra is szabit, az még izgalmas lesz, emrt a főnököm megjegyezte, h neki is akkor kellene mennie, ebből még lehet az, hogy pl telefonon el kell érniük, vagy céges laptop és VPN, aminek nyilván nem örülnék, mert ugye táborszervezés az egy kicsit... khm... energiaigényes dolog. Pláne ott helyben.

A táborszervezés most még egy kicsit lassan csorog, ami nem baj, mert kell mihez képest felpörögni, vagy hogy mondjam, szóval inkább most legyen nihil, mint akkor, amikor már hajrá van. Ha befejeztem a kurzust, akkor lesz időm rengeteg, most ezt érzem. (Háháh. HÁháháh.)

Még mindig csak csütörtök. Reggel a kinyomtatott novellámat piros tollal javítgattam a buszon és metrón, ez kellemesen semmilyen tevékenység, és leginkább különbözik a többitől, amit szoktam.

Ja, Hanna kétszer is kérte, h írjak valami wishlistet, öööö, írok, ez nekem is jó lesz későbbre:
- hordok fülbevalókat, egyre több a lyuk a fülemben. Pl szeretem az ilyen láncos-karikás dolgokat. Épp elszakadt az egyik :D
- speciel gyűrűt és karkötőt is hordok időnként :D
- bögréből ugyan van már csomó, de geekmintás/gótmintás bögre bármikor elfér.
- geek kitűző. komolyan hordanám, ahogy a zombis is rajta van azon a zakón, amit ma vettem fel.
- bármilyen masseffectes izé :D (vagy portalos, vagy dragonages vagy egyéb játékos, gamer-girl vagyok, heló :D. ha futurisztikus képkeretben kapok egy szép thanekrios képet mécsessel, azon meghatódnék, de hű, azért, szóval, szerintem geeklánynak vicces és találó ajándékot adni nem olyan nehéz, mondjuk a félmeztelen Geraltról nyomtatott plakátot félve raknám ki a szobám falára :D)
- pia. az azért jó, mert valószínűleg az ajándékozó is kap belőle, ahogy a csokiból/egyéb édességből is.
- az N7-es pulcsi nyilván nem opció, de ha véletlenül :DDDDD
- amúgy kéne nekem egy keverő, én most olyat nézek, amin van már effekt is, mert az jó. (vagy a mackie keverőmhöz való táp :S)
- mikrofonállványt kell szereznem jövő hétig
- új hegedűhúrkészlet majd lassanként.
- meg megfelelő kábelek a keverőhöz. (és elvileg a multieffektnek is van számítógéppel összeköthető része, azt még nem figyeltem ki eléggé)
- olvasok könyveket. mostmár az e-book is játszik. pl. kéne lassan valami "szépirodalmat is", lehetőleg kortársabbat, mint nem.
- Szakkönyveket is olvasok, játéktervezésről, ux-ről pl. (bár ezeknek soha nem jutok a végére)
- steamen van wishlistem, de az nem annyira fontos, emrt úgysincs időm játszani.
- szeretem a szépen fogó tollakat, meg a szép füzeteket.

na mára ennyi

megyek is

Fáradt vagyok, hajajj, megyek lőni dolgokat mindjárt, és elegem van, elegem, ebből a céges izéből, hogy figyelik a netet, nem érdekel, basszanak le érte, hogy már igazából nem tudoks zépíteni statisztikákon úgysem.

Eöhh, kínos-e hogy elbőgtem magam a Chris Hadfield féle Space Oddity-n? (Sziasztok mind, akik űrhajósok akartatok lenni kiskorotokban.) Meg a Space Oddity amúgy is olyan szám, amúgy.

Hétvégén, a heves feladatkészítés közben olyan igényem támadt az írásra, hogy még ma munka végére is jutott belőle. akartam mesélni kicsit a tündérekről, akik nem találják az utakat, egy kicsit meséltem. ezek a történetek valahol mind ugyanazok, rá kell jönnöm minden alkalommal. Meg arra is, hogy időnként vannak emberek, akik gyorsan helyet találnak a mesék között. Még nem tudom, ez mit jelent.(Az univerzum megint nem üzen semmit, tudom, tudom.)

Inkább megyek és lövök szét dolgokat.

iljú haramia

hahó punnyadékok, megvolt a koncert, szerintem az eddigi legjobb, legalábbis ezen voltam a legfelszabadultabb, köszönhetően a két pálinkának, amire idegenek meghívtak.
egy kicsit még szokott fájni (valahol, mélyen), hogy úgy nem igazán értékelik a művészetünket a barátaim (oké, van, aki igen, annak örülök ám :D)de ez az otthon prófétaság, ugye. meg ilyenek.

asszem aludnom kéne. de még nem egészen. vagy nemtom. Juli a szomszédban még mindig fordít, legalábbis gépel, a hét eleje óta a koncertre készülődés közben futottunk először össze, vicces ez, tekintve a szomszédságot, de azért annyira nem durva, mint amikor Julcsival kerültük el egymást, de akkor annyira, hogy lényegében felváltva aludtunk itthon, azért most nem ez a szitu. csend, nyugalom, csak az agyam zajos. nagyon. annyi minden mesélnivalóm volt koncert közben, persze, szóban semmit nem mondtam, mert azért még mindig nem feltétlenül értenék, meg amúgyse, de közben rájöttem újabb és újabb értelmezésekre. A Haramiában pl. egyértelműen visszaköszönt a novellám, de legalábbis kicsit, és most esze,be jutott, hogy egy darabig pár ének a Doktornak szólt, meg a Tardisnak, meg ilyenek, azt se értette volna nézőm akkoriban.

Most még színek is voltak, bár leginkább a lámpában ami a szemembe jött. meg beszóltam a dobosnak közben, hogy és akkor most kell belépni :D

kontraszthatások: a kocsmának azért a közönsége nagyon jellegzetes volt  jellegzetesen idegen, a punkgyerekkel meg a 40-es 50-es régi rokkertanárral, akik mind be voltak rúgva, és meglepett, h a mezonokról akar magyarázni, de ennél én sokkal jobban zavarban voltam.  Aztán a 4-6-os villamosmegállójában hirtelen 20 évvel fiatalabbak, más ruhákban, más stílusban részegek, meg a sznobfejű srác a "music matters" aranyszínű kitűzőben fintorog, én meg enyhén dülöngélek még, és mindig.

Most egy kicsit jó.

Estét

Emlékeztetnem kellene rá magamat, hogy nem feltétlenül a nagy gép bekapcsolása kell legyen az első mozdulatomnak hazaérkezés után. Ott van pl. a laptop, az is kitűnő erre, amit most csinálok, és kevésbé fenyeget annak a veszélye, hogy mégis nekikezdek valami játéknak, amikor inkább aludnom, vagy olvasnom kellene. Oké, a másik opció agyzsibbasztó fanfictionök olvasása hajnalig, az meg laptopos téma márennyire most nem vagyok fáradt, vagy mégis?

Egyrészt ott van a röpke nyomasztó tudat, hogy monitorozzák a munkahelyemen a netforgalmat, tesztfázis, dehát nyilván engem néz meg a főnököm maj delőször. És valószínűleg szűrés lesz meg internetek blokkolása. Heló cset, heló tumblr.

Aztán meg, Nem aludtam ki a hosszú hétvégémet, és halmozom a fáradt-álmosságot ügyesen, Szociális élet, ami jó, de kellene... aludni. ALUDNI.

Mondjuk a tegnap este kifejezetten kellemes meglepetésnek bizonyult a live-os megbeszéléssel - nem igazán szémítottam rá, hogy másokkal is találkozom. Nyilván logikus, és felmerült, de elvetette az agyam. Úgyhogy most nagyon elszántam magam rá, hogy bátor játékos leszek, és valóban megpróbálom jól érezni magamat a játékban, és élvezni a többiek játékát és társaságát, nem várni dolgokat a plottól meg ilyenek. Nem emlékszem, mikor voltam utoljára szimpla játékos, talán a tolkien live-on, nna, annál felszabadultabb játékot akarok végre, ahol nyugodtan lehetek béna és lúzer, nem veszít az élményem semmit. Belőlem. Vagy fordítva.
És a ghoul live kifejezetten... kúl. Jók ezek az emberek, na.

Aranyló napsütéses délutánok, és esték, várlak titeket, szeretnék ülni valahol víz mellett vagy erdő szélén, vagy mezőn, vagy háztetőn vagy hídtetőn vagy izé, értitek, nyugodt helyen, ahol van ég, meg lehetőleg valami szép látvány, és kevés ember. Csak az, aki.

Holnap este koncert.
:a bárénekesnő nekilátott összeszedni a fellépő-ruháját, de félúton elfelejtette, mit is akart igazából. úgy se lesznek sokan. :