két haboscsoki, egy tejeskávé, egy karamelles-tejes tea után lassan stabilizálódtam, most azért jön még valami kapucsínóizé a gépből, meg a rendes rettenet-tea sem maradhat el. csoportosítgattam egy kicsit a zenéket a stone-on, leginkább azon az elven, h gyorsan válthassak 10 random szám között.

azért álmos vagyok, és már megint a blogban unatkozom, jó látványosan. majd még.



ez sem most volt... még pozőr keringőt, még.
--
és kéne Cranes

Túlélésre játszva

inkább nem is szólok emberekhez, de legalábbis nem nyilvánítok véleményt, mert egyrészt senki nem kíváncsi rá, másrészt meg túlreagálom. azt hiszem.

ezért jó a blog. mert mintha elmondanád, aztán ugye senkit nem érdekel, de nem is baj.

á.á.á.
helyzetjelentésünk a recepciós pultból.
help me, someone... anyone... heeeeelp me please...

--

komolyan mondom rég volt ilyen agy-gyilkos nap. már csetelek, amit rég nem. és és és mindjárt le akarok lépni, akarok, elszökni innen... messzire... nagyon.

és aztán próba lesz, meg elvben megbezséljük a leutazást, bár már elfogyott a lendület, h bármi normális megoldás születhessen. fontos ez nekem? tegnap este annak tűnt. ma délelőtt is. az idő kiszívta az erőt, tulajdonképpen lényegtelen az egész.

csokicsokicsoki

Valami versmondó versenyen voltam. Szurkoltam egy srácnak, hogy nyerje meg, aki határozottan a török-arab (?) srácra emlékeztetett valamelyik felvételimről meg a budaörsi darabból. aztán eszembe jutott, hogy én is mondhatnék verset, hiszen annyit megtanultam a felvételikre - hosszas gondolkodás után az "akarsz-e játszani"jutott eszembe, de az is elég töredékesen. mire eljutottam volna a fellépésig, még a zimzizim is beugrott, és jó eséllyel azt mondtam volna. mert az jó, mert az én vagyok.

aztán anyám kérdezte, h hányra megyek dolgozni, mert nyolc húsz van.

kéne kávét inni, majd valamikor enni valamit, felhívni kapolcsot, ilyesmik. a gyomrom az ürességtől és valami idegességtől is fáj - nem, ez nem nekem való. tegnap este még, kihasználva a lendületet, ímélben (!) leszúrtam Farkast (ahelyett, h mondjuk irl szóltam volna neki, de a problémakerülők ugye inkább megvárják, hátha megoldódik magától). azért remélem, h valami normális megoldást tudunk találni a leutazásra, mert morcosak leszünk, ha minden marad a régiben. néha azért nem ártana megbeszélni legalább a gyakorlati dolgokat.

vagy csak megint túl sokat várok az emberektől? simán lehet. ebben az esetben most iszom egy tejeskávét :)

Integra, D, noise

ha feleennyire. minden anime női karakter közül ő áll hozzám legközelebb. nem, nem jut eszembe más. női karakter volt még a witchhunterrobinban, ő is jó, de én nem vagyok robin. akkor már inkább a meghalós FBI csaj a death note-ból. vagy a vámpírvadász csaj a vampire hunter D -ből, akinek D a sírjára rak egy rózsát (:ohh:).
(jut eszembe, ezt megint meg kéne nézni... pozőrségi faktorja hatalmas, és szvsz van pár ismerősöm, aki nem látta. pontpont. )
nem animéből meg természetesen nikita, a sorozatból. de ezt ki nem tudja :D

na, most kaptam hívást holnap estére, jahajj, próba után, meg fogunk halni, meg fogunk halni.



japánokról jut eszembe. merzbow. néhány perc után egyszer csak átkapcsol az ember agya és élvezi. (hallgattam én egy időben brighter death now-t is, végig teljes albumot egyszerre, tudom, miről beszélek.)
kaotikus poszt lett ebből.

Your result for Which Changeling Are You?...

The Courtless

"We only have ourselves."

My mother killed her little son,
My father smiled when I was gone,
My sister loved me best of all;
She buried the family one and all.

Once there was a girl, who had no father or mother. All alone in a shack at the end of the village dwelt her godmother, a wicked and cruel woman, yet with just an ounce of heart. This woman wasn’t really a woman, but a disturbed Fae who made her keep amongst the living by spinning, weaving and sewing. The old woman took the miserable child in and put her to work on the loom.

So the years went by and the child eventually mastered the spindle, with it she drew fine lines of thread strong as wire. You had to get it right; else old mother Fay would cut off a finger as a lesson. The girl lost many fingers, but her thread was powerful and she fashioned replacements soon enough.

Eventually she also mastered the shuttle even when her fingers were slick with blood. She had to get it right; else old mother Fay would rip her hair out and make her weave a tapestry from it. Many tapestries later, the girl mastered both arts, and fashioned herself the most beautiful head of hair.

Eventually, she mastered the needle, and hardly noticed when she stitched through her finger tips. You had to get it right, or the old mother Fay would leave you with open seams. Many stitches and many cuts later, the pincushion girl was the most beautiful in the land and also the cleverest.

But she didn’t remain a docile creature, and she was slowly becoming her own master. One day, she would need to be rid of the old tyrant of a creature. The old mother Fay had taken to sleeping at all hours of the day, but try as she may the maiden couldn’t bring herself to challenge her.

One day as she was spinning, the solution came to her.

“Spindle, my spindle, haste thee away,And here to my house bring the woodsman I pray.”

The spindle sprang out of her hand, out the door and she saw it dancing merrily in the country, drawing a golden thread behind it. Before long it vanished from sight so she took the weaver’s shuttle in her hand, sat down to her loom and began to weave. Soon she began singing another song.

“Shuttle, my shuttle, weave well this day,

And guide the woodsman to me, I pray.”

Immediately the shuttle sprang away and out the door. Before the threshold, it began to weave a tapestry which was more beautiful than the eyes of man had ever yet beheld. Lilies and roses blossomed on both sides and on the golden ground in the centre, green branches ascended, where all kinds of creatures frolicked. In the leaves, brightly colored birds sat, lacking nothing but song. As she held the needle in hand, she sang another song.

“Needle, my needle, sharp-pointed and fine,Prepare a crime to anger this woodsman of mine.”

The needle leapt out of her fingers and flew everywhere quick as lightning. It threw down the flowers, it turned over the pots, the windows were broken and the door was knocked open. The maiden took herself and began to unstitch the seams that held her together. Very timely were her arts for the woodsman gasped in awe outside, but in dismay when he entered the threshold.

“Who has done this to thee!” She pointed a severed limb at the door to the cellar where the treacherous lazy mother Fay slept.

Old mother Fay, was quite surprised when an axe split her head from her shoulders.

Courtless are a mixture of this and that. They were isolated from the other changelings, so they had to improvise and find what worked for them. Many were abandoned and many more had no choice in their time in the realm of Faerie. They learned incomplete lessons in Pride, Avarice, Wrath and Desire, as such their body reflects this. Many are as incomplete or replaced with parts not entirely human or fae.

Courtless are like mannequin or dolls, covered in stitches. This is alright as each line or scar is a reminder for what happened and how they fixed that problem.

They found it difficult to escape the lands of the Fae because they didn’t know better. They thought the realm of Fae was all there was. To escape they had to dream of normalcy, they had to dream of something besides sick humor and pain. They had to overcome what they thought was their lives, dream of something better. As such, they were born into the impossible; which is why, coming to reality was possible.

Look back on the tale of the wooden boy – who only wanted to be real. He knew no better, he knew not what was evil and not what was good. He was a fool, but a lucky and crafty fool. He knows better now.

Take Which Changeling Are You? at HelloQuizzy

play dead

Thinking hurts and thoughts don't rhyme
To those of us who've never tried
To find a face behind our lipstick smiles
And as our pretty faces die
Our broken hearts will wonder why
The make-up just won't hide the scars of time

Mielőtt túlságosan beleélném magam a panaszkodásba, emlékztetnem kell magamat, h én ezt élvezem. Hogy minden este próba éjszakába nyúlóan lassan, hogy emiatt nem alszom eleget és fáradt vagyok minden nap.
Jó, igazából az a fele már nem olyan bejövős, amikor este 11kor szól az anyám, h ugyan, mosogassak már el, mert nem vagyok egész nap otthon, meg amikor úgy kalkulálnak bele dolgokba, h meg sem kérdeznek róla, de ez... nos, ez csak a szokásos. Még a végén lehet, h hétfőn nem kell hazaérnem reggelre, mert apám ki tud venni egy napot. Még a végén elhiszem, h kedvelnek, és nem csak akkor, amikor épp nincs más. Bár ez utóbbiról azért nem vagyok meggyőződve.

Illúziókat kezdek szőni, h élhetővé tegyem a létezést.

Bakancslista?

Sparrow blogjáról. Kár, h igazából... na mindegy, ezek olyan változó dolgok, kivéve.

1. Szeretnék egy filmet, aminek legalábbis az ötlete tőlem származik, de az lenne a legjobb, ha képes lennék megírni a forgatókönyvet. (ugyan folyamatban, de minél több, annál jobb, hátha egyszer elégedett leszek.)
2. Szeretnék egy, a fentihez hasonló film főszereplője lenni.
3. Szeretnék nyomtatásban megjelenni.
4. Utazni, Oroszország, Csernobil, Tádzsikisztán, Japán, Brazília, Hold és az Antarktisz.
5. Megnézni a kihalt városokat, amikről Alyr blogján olvastam. Esetleg egy ilyenben forgatni filmet.
5. Hegyet mászni, bár sajnos tériszonyos vagyok :P
6. Duettet énekelni Annekével a Gatheringből. Vagy Gatheringen kívülről.
7. Fellépni zenekarral a Gyárban.
8. Fellépni valamelyik külföldi fesztiválon, társulattal vagy zenekarral.
9. Egy világhírűvé váló számítógépes játék készítésében részt venni, akár, mint hang, vagy karakter az átvezető kisfilmekben.
10. Koncerten stagedivingolni, lehetőleg fellépőként.
11. ha már itt tartunk, extrém gót-rock-ipari együtteses performanszot, színpadi sóval, klippel, promóképekkel megminden.
12. Alacsony költségvetésű európai (esetleg ázsiai, amerikai és afrikai) körtúrát többedmagammal.
13. kitalálni, berendezni egy egyetemistabarát dark és rpg-s szórakozóhelyet.
14. legalább egy D10 (?) számot összerakni rendesen :D
15. színpadról lázadást kirobantani (muhaha), de legalábbis beszólni az gonoszoknak, és úgy, h tétje van a adolgonak.
16. színpadon, előadás alatt megcsókolni azt, akit szeretek (a takarás is számít)
17. katasztrófa-helyzetben megfontolt (hehe) cselekvéssel megmenteni pár embert - az összeset, akik körülöttem vannak, lehetőleg.
18. elénekelni a Carmina Buranát kórusban.
19. meg még egy csomó hasonló jellegű hülyeség, de eddig jutottam. máskor mást mondanék,most kimaradt az ügynökösködés és kommandózás, meg az űrhajózás, illetve egy adag olyan dolog, ami nem publikus.

oké, írjatok ilyesmit ti is, ott a túloldalon.

Szép csöndesen. Elalszom itt a pultban.

Kezdem összerakni magamat, bár roppant nehéz volt felkelni, mindig nehezebb a következő napon a reggel, mint a kevés alvás után. Meg néha látom a családomat, ez is furcsa - a tábor óta tényleg elég kevés időt töltöttem otthon, úgyhogy szokatlan (merészség, igaz nem érheti ízlését semmi vád.)
A fáradtságos próbák legviccesebb folyomány az állandóan becsúszó idézetek.

--
naaa, azért a tavalyi rendi koncepció határozottan nem toldozgatás volt. legalábbis részemről nem, én úgy éreztem, egy ötletből dolgoztuk ki a dolgot, nem pedig módosítgattunk egy létező és működő rendszert. az idei volt egy kevéssé sikerült módosítás.
A csapatokra osztott tábori koncepciót meg a cserkészektől loptam, ahogy a keretjátékra és egyéb programokra is onnan veszem a mintát, több-kevesebb sikerrel. (Tábortűz több, a többi kevesebb.)
/önigazolás off.

Rajaton-Butterfly

Patiszon blogja juttatta eszembe, meg a szorospataki tábort. Az emtété az a hely, ahol az emberek táncolni kezdenek, ha olyanjuk van.

I want to stand in the eye of a storm
I want to get struck by lightning
I want our house to be set on fire
For us to walk without shelter

Napok óta esténként ezt és ilyesmit kapok hazafelé menet - most már lassan ideje, h megengedjem magamnak, h valami nagyobb részesének érezzem magam. Még sajnos nem konkrét, és talán sose nem lesz annyira az, mint a magánélet, hiszen, de ugye illúziók kellenek. Valóban építeni szeretnék.

Megint sokat gondolkodtam azon a hazafele vezető félálomban, leginkább azon, és az asszociációs hozadékain annak, amit Rókalány mondott a textilmúzeum ajtajában. Hogy valóban olyan nehéz megtalálni a kellő szeretet-mennyiséget, amivel az ember elél boldogan, vagy csak arról van szó, h az ember megválogatná, kitől és hogyan kapja, és adja.
És még mindig félek, hogy nincs rám ott igazán szükség. Az emtétében az a jó, hogy most spec úgy érzem, tudok emberi és "feladati" szinten fontos lenni, segíteni. Hogy néha jó, ha ott vagyok, és megkrdezem, és meghallgatom, és ezt visszakapom. Főnixben ez olyan esetleges. (Méregeti a köteleket: talán, talán.)

Ami minden depressziótól függetlenül bvégre változás, az az, hogy most okos szeretnék lenni, produktív és kreatív, tanulni és alkotni szeretnék.

Jajanyám, már megint egy lelkizős post. Okát is tudja, miért. Megyek és elbeszélem a kedves családjának.

Szkanarel-t egyszer adtuk elő és húztuk, és jó volt, de jó lenne még, mert kábé csak a karaktert felejtettem ki a dajkából. Utána parti alapvetően jól sikerült, a meglepetés kellő erővel sújtotta a földre Piroskát, a srácok zseniálisak voltak, még táncoltunk is. Csak ugye a háló nem volt elég sűrű ahhoz, h mindig fenntartson. Meg hiányzott az a beszélgetés, ami a magamfajta elcseszett introvertált lényeknek létszükséglet.

No, összekapom magamat, szöveget tanulok, megyek pakolni, ilyesmik.

Vnv Nation. Fearless

I'm not afraid. I'm not afraid.
I am not alone. I am not afraid. I am not unhappy.
These are the words I say to myself everyday.
I am not alone. I am not afraid. I am not unhappy. I'm not afraid.

elmondom párszor és jó lesz. hátha elhiszem.

Méregetem a köteleket meg a teherbírásukat, igen, ezek jó kötelek, csak ne felejtsek belékapaszkodni; ezekkel egy irányba haladok, tehát nem ártana, ha megbíznék bennük, csak már nem megy. Még. Nem egészen. Örülök, hogy a következetesség álcáját is feladtam magammal szemben.

Na, ma mosolyogni kell, mert az jó. És megvárni, amíg elmúlik.

Max Payne

The past is a gaping hole... hádeihajj.
a nagy unalomba ez most azért felvidított.

este próba, addig már csak pár óra. másfél óra múlva indulhatok. addig.
--

megírtam a tábori értékelést. fura. hat perc és lelépek.

No, anyám megint rákérdezett, mikor költözöm el. erre én is kíváncsi vagyok, azonnal, mihelyt va biztos munkám és lakótárs(ak) albérlettel. Egyedül nem mernék lakni, a tegnapi FemmeFatale féle csuklyás sztorinak az említése is azt eredményezte, h nem mertem nyugodtan aludni (VESZTETTEM!).
Nem tudom, mikor írom a meg a diplomámat, nem tudom, mikor államvizsgázom, nem tudom, miből fogok élni és nem tudom, h kivel és hol. Nem tudom, h valaha színész leszek-e és, h valaha bármi magam számára is maradandóan értékeset fogok-e alkotni. Van ugyan célja az életemnek, de mostanában könnyebb azzal vígasztalni magamat, h úgyis meghalok végül, függetlenül a szakaszoktól és pontoktól.
Nem, ez most csak tényszerű megállapítás.

Mert, ha már úgy jövök haza, hogy a szavak csak nem hagyják abba a fejemben, és vérlepke sincsen itthon, akkor csak legyen már meg a mai sokadik bejegyzés. Úgyis elfogy majd a lendület, és találok magamnak értelmes elfoglaltságot (ááááá, VESZTETTEM!!!!!), most a tábor alatti kiesést (istenem hagyjam már abba a magyarázkodást).
Próbát valóban jobban élveztem, mint a tegnapit, lassan visszatérek az időbe meg a térbe. Holnapra viszek próbaruhát is, mert... mert az jót tesz. Mert akkor nem ebben a rettenet-irodai szerelésben vagyok, amitől már kedden rosszul voltam. Pánknak, gótpánknak volna lenni jó, nem corporatenek, legyen ez bármennyire is romantikus.

Jó úton járok. Izé. Úton járok, valahova, megint messze, el tudtam indulni, és ennek örülök. Álmomban mindig jobbra kellett fordulnom, folyton szűkülő (szűkölő) kanyarokban. Sejtem, hogy miket/kiket keresek, egy részük a környezetemben van, egy részük fantom, a többit meg csak remélni tudom. Azt, h éppen mi micsoda... hát... próba-szerencse.
Azt határozottan állítom (ebben az időszakaszban), hogy baromira nem bánom az elmúlt pár hónapot. Ez vagyok és annyi. Nyilván nem fájdalommentes élvezet pofonrúgni önmagunkat, de, ha ez kell ahhoz, h előrébbjussak... meg amúgy is.
Asszem elfelejtettem a tanulságot, de így van ez a pillanatnyi megnyilvánulásokban.

ez a karamel ízű feketetea egész jó, ha kellő mennyiségű cukrot rakunk bele - jelen esetben ez 9 darab barnacukrot jelent, mert ezek kevésbé édesek, mint a fehérek. A tea aljára nagyon jó lett a dolog, némi tej, és most így a laptop előtt jó.
Csak ne lenne ez az agyhalál és dögvész, amit a tétlenkedés okoz, ó, ó.

Ebédnél leült velem szemben egy csaj, beszélgetni (!). Omg. Vajon mi veszi rá ilyenekre az embereket? Vagy ez is olyan, h megmondta neki a Tanárúrja, h menjél, és állj szóba emberekkel kaja közben? Vagy ez nekem szóló égi jel, hogy nézdmár, mások így csinálják, le se szarják, h az emberek agyára mennek a ragaszkodásukkal.

Tulajdonképpen már várom az esti próbát, és ez jó.

Na, ez az a pillanat, amikor elolvastam a Gunnerkrigg Court eddigi részeit, megint elfáradtam Ázsiától (amúgy már Vietnámnál tartok), senki nem blogol a környékemen eleget, és a fórum sem pörög. Csak néha szól a telefon, és képtelen lennék írni, pedig én ott tartok, el kellene jutni addig, hogy leugorjon a nő a párkányról, utolsó mondat legyen, és végre.

A tábor ráébresztett, hogy nem vagyok magányos kreatív, kell a másik oldal, aki legalább meghallgat, de méginkább az, akivel összepörgetjük az ötleteket. Üdítő dolog leszarozni egymás vagy saját magunk ötleteit, és mondani a jobbnak tartott dolgokat szemrebbenés nélkül. Állítom, csak a megvalósítás hiányzott. Mert nem jó ötletemberekre bízni szervezést, még akkor sem, ha a szervezésre is rápörögnek, és kitalálják, mi lenne jó. Mert nem ügyelnek arra, hogy mindez működjön is. Legalábbis én ezt érzem magam részéről hibának: hiába az ötlet, ha arra várok, hogy majd más megvalósítja.

aprpó, ötlet, karaktert kéne kitalálni a kápolna éjére. Alakul egy koncepció, amit kihívás lesz játszani. az meg méginkább, h játszható is legyen, ne csak érdekes. meglátom.

Narcotic

tatta tatta tatta ta
tara ratta tatta ta
tara ratta tatta ta
tara ra tatta tat-ta

I don't mind
I think so
I will let you go

Nem, nem ez volt ma reggel az első szám - annak a ritmusában tegnap este vigyorogtam a ház mögötti udvarban gyökerező fákra (lááááááv brídz szuiszájd) - véletlenül talált el felfelejövet a metróból.
A kirobbanó tánca utolsó nap hajnalban, nulladik napon a leutazásban bontott ritmus Vashölggyel, meg úgy minden, amit magához kötött ez a szám.
Bármilyen is volt a tábor, bármennyire meg sem közelítette az előzetes elvárásaimat és terveimet (amiknek a megvalósításában végül alig segédkeztem, mert a) vártam, h a főszervező hajtsa a tervei szerint az összes projektet, b) fontosabb volt a főnixvizsga, c) egyéb nemkívánt törlendő), utólag (!) jobb élmény volt, mint a tavalyi, bár Szorospatakot még nem közelítette meg. (Jellemző, számomra eddig Szorospatak volt a legmeghatározóbb tábor.)

Viszont nem sikerül felmásznom a gödör falán, néha már majdnem, de nem. Kicsit idegennek érzem most magam a világban (jobban belegondolva, az a fura, h volt időszak, amikor nem voltam ezzel így ^_^). Remélem, a napi rendszerességű próba majd visszakísér, de jelenleg még inkább megyek busszal haza magamban, mint vitetem magamat kocsival.

Ha ma is ilyen eseménydús lesz a nap, akkor továbbszpemmelem ablogomat értelmetlen bejegyzésekkel.

awwwww

http://www.gunnerkrigg.com/archive_page.php?comicID=236

azt hiszem, Kat-tel tudok leginkább azonosulni (sosem a főszereplővel, sosem.) és még ez is annyira jellemző.

jó ez a képregény, vicces, h olvasom.

---

perceken belül lelépek próbálni, nem tudom a szöveget megminden, és amúgyis.
de nagyon nem szeretném vissza a tábor előtti időszakot, mert szép sétálni órákat az alkonyatban meg elszívni az utolsó szálakat a még bankett előtt vett dobozból, de innen nézve marhára depressziósnak tűnik. Eleget romboltam.

Örökké nem eshet

Még a táborban is sütött néha a nap.

Rettenet-teát iszom, ami tényleg rossz, kevés cukor, sok víz-íz. Vagyis, most érzem csak, az aljára maradt a cukor, most már jó. Tényleg. Az alvás még hiánycikk errefelé, bár már fél10kor ágyban voltam - és az mennyire, mennyir. A boldogság kiemelt pillanatai, amikor eltávolodik az a izé, amivel körbeveszem magamat és a piramis alja lép előtérbe. Piramis...
nem véletlenül, én tényleg Rend jellemű vagyok, még akkor is, ha fizikálisan nem jelenik meg ebből semmi.

Azt álmodtam, h buliba belépőként osztottak karakterlapot, és Szetitát kaptam. Ó, igen, rend és vallás, saját értelmezésben. Kell a pihentető szerepjáték. Nikinek mesélnék még, mert a végére kialakult a koncepcióm nekem is, nagy kutyával és bemesélt ismerőssel (ez utóbbi szórakoztató nagyon).

Az utolsó esti ABC-s szappanopera elmesélve is nagyon vicces, teszteltem a kódnevekkel idebent.

Lassan kreatív lehetek talán, csak kár, h azóta új filmötletünk támadt Vashölggyel.

Végignézegettem az eddig felkerült képeket, de mintha ott se lettem volna a táborban, csak egy-két fél darabom szerepel elvétve. Szipp. Úgy tűnik, sem fotogén sem jó nő, sem jó fej nem vagyok :D Pedig kíváncsi lettem volna, hogyan sikerült a szél jelmezem.

update: de, már találtam képet, bár ne tettem volna. erről nem fogok többet írni, de az önképem azért romokban van :nevetgél, mint akinek nincsen:

Szombaton fél8kor fellépünk Veresegyházán. Megpróbálom nem utálni előre.

Még mindig furcsa itthon lenni. De legalább nem kell kimennem a temetőbe ahhoz, h egyedül lehessek - tábori gótság csúcspontja volt utolsó előtti nap, amikor ráébredtem, hogy képtelen vagyok arra a feladatra, h lehallgassak egy dalt és megtanuljam estig, meg szöveget írjak hozzá, és kimentem a tábor mögötti temetőbe Diary of Dreams-et hallgatni. Nem, nem voltam feketében, Nido szoknyája szép szöldes-kékes volt.

Aludni akarok, de most nem szabad, mert azt este kell, és addig sok idő van még hátra.

Fáj a szívem és csak sejtem, h miért.

Mielőtt bármit

1. Vesztettem. De ti is. :Muhaha:

2. Rettenetesen fáradt vagyok, és nem tudom kipihenni magamat Kapolcsig.

3. Maga mindig ilyen búvalb*szott? Nem. Akkor bipoláris (nem pontos idézet).

A fáradtságtól kissé a sírógörcs kerülget, vagy nem is tudom, de azért most jó. Itthon lenni, ülni a gép és blogfelület előtt, mint rengetegszer eddig, és leírni azt, amit eddig fogalmazgattam.

Bármilyen kimerítő és agyzsibbasztó volt a tábor, a textilgyárban rögtön éreztem, h nekem ez jó volt. Jobb volt.
Szar volt látni Rókalányt ilyen kimerülten, amint kábé azt teszi, mint én a táborban (pakol mások helyett szívességből, miközben a többség magasról tesz rá), és nem esett jól az a feszültség sem, ami sugárzik a helyzetből és az emberekből. És nem is értettem semmit, ami folyik körülöttem.
Komának meg FemmeFatalenak örültem, h elrángattak, mert aklimatizálódás meg minden, csak épp a tempót meg az életérzést aludtám át. Meg majdnem elbőgtem magam a filmen, ami roppant gáz. Nyjajj.

Táborról: csak egyszer üvöltöttünk egymással majdnem a tábor közepén, ez pozitív, nagyon jó volt, hogy felváltva omlottunk össze és tartottuk egymásban a lelket, hogy nem minden este bőgtem a táboron kívül, hogy végre beszéltem pár emberrel, akivel eddig keveset, hogy bemartinizve nevettünk a szappanoperán, ami utolsó este ment, mert a világ is nevet rajtunk (és annak, hogy nem setem pánikba, amikor Nyüfi el akart rohanni, amikor megmozdult a bokor.)

No, elolvasom az íméleket, aztán majd csak.

Mert a következetességet következetesen felrgom.
Jelentem, leszedtem a sufniból a kissátrat, úgyhogy tuti lez, de még az is lehet, h kettő lesz. És már igazán be kéne fejeznem a pakolást.

Mielőtt végleg elmegyek... kapsz egy postot tőlem...
uhh.
Naszóval. Mert már minek azon aggódni, hogy kicsúszom az időből, minek aggódni, minek. Minek. Minek.

Talán mégsem vagyok olyan jól, mint szeretném. Valami iszonyatosan tüskés vagyok, mint aki most ért vissza a Sövényből. Kíváncsi vagyok, mi lesz a táborban. (És, persze, rettegek kellőképpen, csak nem gondolok rá.)

A Kapolcsos megbeszélés a kellő belső zökkenőkkel rendben lement, .... öööö... kellő zökkenők? Már nem tudom, az számít e zökkenőnek, amikor rettenet cinikusnak próbálok hatni (legalább valóban sikerülne, könyörgöm.), vagy amikor valóban megindul kommunikáció két ember között. Ez igazából szép dolog, mert érzem az áramlatot meg minden, aztán egyszer csak falak vannak (és most már én is emelek, haha), amikor az ember szemén belül ereszkedik le a vasfüggöny. A kimondatlan "mindent tudunk" érzés, a csajok között meg zseniális.
Jajj, de nagyon jó is annak lenni, aki nem az előadóra figyel a hátsó sorban. Azt hiszem, visszaállt a világ rendje, teszteltem, működött. Nem is bnagyon lehet máshogy reagálni, mint hárítással. Mint nevetéssel. (röhigcsél?)

Farkas meg még mindig nem találta meg a blogomat, pedig saját állítása szerint még rá is keresett - ehe. Mert az iwiw, mint olyan, nem elég? Vagy az ímélcímem? (Csekkolom a keresőszavait :D ) Eh, lúzer... (azér' majd integessen virtuálisan, ha sikerült, mert akkor gratulálok :P (és nevetek, de most már őszintén)).

Szasztok, tábor.
L

Amúgy meg olyanok történtek velem tegnap, hogy elmentem Vashölgy énekóráját megnézni, és nagyon tetszett, mind az amit a hölgy művelt, mind meg a tanárja. És asszem majd felhívom tábor után időegyeztetésileg. Utána megnéztem a LastManStand próbát, és az ott elhangzott morisons2 buli emlegetésére kitaláltuk, h amennyiben 9re visszaérünk, miután leadom a szövegkönyvet, akkor bulizunk. 9 után pár perccel siettünk el a biztonságiőr mellett, lélegzet kifúj, bent vagyunk. Gyors átöltözés (túrtam tegnap ruhát, gyorsan fel is vettem, mert nem tábori darab), smink - hm, szvsz még nem sminkeltem együtt Vashölggyel, pláne nem buliban...

Egy adak ld50es ember, b52 koktél, aztán karaoke, ahol sikerült csak férfiénekesek számait megerőszakolnom, de miről szól ez a műfaj, ha nem erről. Bár azt mondták, h nem volt rossz - viszont Korovjov határozottan jobban énekel, és jó volt berántani a U2 számba, még úgy is, h instruált közben. Sőt, talán azért.

Aztán lassan eltűnt mellőlem mindenki (ez így szokott lenni), mire észbekaptam, hogy haza kéne menni. És rájöttem, h még mindig rettenetese emberfüggő vagyok. Így megy ez.

Luxus

Azt hiszem, életem első valóban nem szükséges tárgyát szereztem be (leszámítva esetleg a mindenféle színesceruzákat és egyebeket ápiszból). Odáig meg visszavagyok az mp3 lejátszómtól. Gyönyörűszépséges fekete, szép kék betűkkel, ha éppen olyanja van. Web 2.0ásan lekerekített formák, dizájnosan szimmetrikus, és funkciós karikák. No, meg kicsi.
Ami hiányzik, az a csiptető róla; most nézem, lehet külön rendelni hozzá mindenféle jóságot, amit tuti kreatív terméktervező tervezett, mert csuklópánt, kulcstartó, meg egyéb mittoménmikként használható. Ha megvesszük hozzá a cuccot, amitől meg még ez a terméktervező marketingszemléletű is lett azonnal.
Máris kúlnak érzem magam, és van filmzenéje az életemnek.

Your result for The Snob Test...

The Art Snob

Congrats, snobby! You scored ###%!

Look at you. You're wearing black, aren't you? Is that Red Jumpsuit Apparatus or Tegan and Sara playing in the background? You are likely very creative, and you don't really care what other people think. Your snobbiness comes from deep inside of your bruised and broken heart, where you just know you are cooler and more talented than all those Abercrombie wearing fools. You sneer at pop culture and probably haven't tuned in to MTV in quite some time. Good for you! You really do want to be the minority, and doggonit, you are!

Take The Snob Test at HelloQuizzy

este

Huh, ez a nap is szép kör volt. X feltámadt, rajtam keresztül tépi le a fejét a hozzámszólóknak. Álomban élni, álomban írni sem utolsó, mer nincs erőm, nincs erőm. mert már csak aludni kéne.
Nem tudom, kire és mire, de tudom, kikre vagyok dühös, csak épp a miértet nem értem. Általános minden, ez is. Máskor, más időkben nem számítanának ezek, mind csak apróság, tényleg.
De legalább nem mondom, jól vagyok. A létráját persze b.m., de ez igazából csak formaság, nem számít. Nem tudom, hol vannak a Fontos Dolgok, meg a Micimackók, most igazából azt az egyet tartom igazán szomorúnak (az etiópiaikon meg a az ostoba embereken túl), hogy még mindig nem érkezett meg az mp3 lejátszóm. Tárgyak.
Az emberek egyik fele dühít, a másik fele életben tart, a harmadik fele nem érdekel. A kategóriák, de főleg az első kettő, olyan könnyen keverednek, csúsznak át egymásba, hogy néha nem bírom követni.
(I don't wanna be... be anymore... )
ugye? azt hiszem, mostanában nem elfojtani akarom az indulataimat, hanem ráülni a frenzyre, és használni. (Vashölgy, megyünk a Sabbatba? :)= )

közben a zene leszivárgott a lelkemig.

Notehát, akkor most úgy tűnik, viszünk mindent Kapolcsra. Csak ne nekem kéne letárgyalnom. Amúgy nem Kapolcsra, hanem Taljándöröngdre vagy miaszösz. Sebaj. Soha többet nem vállalok szervezést - pontosabban, ezt a telefonáló izélgetést nem.Nem. Soha. Megmaradok kratívnak, hátha az önmagában megy valamennyire.
De egy dolog azért tiszázódott, asszem, és ez tulajdonképpen jó.

Lehet, h a sampontól vagyok rosszul? Reggel, hajmosás közben azt vettem észre, h vegyszerízű a szám... azóta ez megszűnt, viszont folyamatosan kavarog a gyomrom.
Nyilván nem a tábor és kapolcs, nem, nem.
Mintha a táborról álmodtam volna.

Tegnap ... eső esett, vihar volt, jó volt beszélgetni a gyros mellett, keretjáték helyett, most annyira nincs erőm semmire. Pedig a táborral kapcsolatban csak kreatívnak kell lenni... kapolcsot tekintve meg hülye vagyok, h vállaltam szervezést. Nem érkezett még meg az mp3 lejátszó :zokog:
már megint depressziós vagyok. tábort akarok, lila eget, földszagot és bolond embereket magam köré.

Most egy pillanatra elkapott az ötlet, hogy azonnal rádobok egy mélt: "hé, ne deppelj már a szomszédban, nem jössz el mondjuk moziba?" aztán rájöttem, h 1. nincs ötletem filmre, és amúgy is sokat néztem mostanában 2. nincs időm semmire, ha van, akkor pakolok és vásárlok táborra 3. ööö... ennyire azért nem vagyok szociális.
De egy pillanatra jó ötletnek tűnt.

Ez meg nagyon.

derült égből kapolcs

hát ez jó. most derítettük ki, h megy a főnix kapolcsra- de, h mivel, meg miként, arról nem értesítettek, ahogy magáról a tényről is csak a honlapról szereztünk tudomást. én megyek el 11 napra táborba közben, de most szervezhetek itt is. mennyire jó lett volna ezt két hete megtudni...

Húwazze, az első mondat, ami megfogalmazódott a fejemben, egy másik blogról csorgott volna át. Egy másik blog hetekkel korábbi bejegyzéséből - még abban sem vagyok biztos, h ugyanebben a kontextusban, meg a bejegyzés többi részét se tudom, de biztos vagyok a szóhasználatban.
Jól van, már nem csak gesztusokat lopok. (A múltkor pl. majdnem kiharaptam a rágót a papírjából, mert azt már néztem, h milyen kúl - csak azért vettem észre magam mozdulat közben, mert azért a papír meg undorító.)

Mindenesetre nem lehet üresben ülni sokáig. Nem tudom, a hiány szól-e vagy a tettvágy feszít, de azért megint írtam. Fél sort ^^.

In Bruges, pipa. Akkor most egy kicsit nem nézek filmeket...

jé, itt balra francia nevű vámpírok plotja skiccelve. Tipikusan az a projekt, amiről nem tudom, hol tart, és egyáltalán, csak én maradtam le, vagy nem.

Ja, tudom már, mi a baj a lámpával. Tériszonyos vagyok.

Tegnap este megnéztem a Bad Guy c. koreai filmet (miközben beszerzés alatt áll a In Bruges, az azt hiszem, ma kerül sorra).Azt hiszem, szeretem tudni az indítékokat, motivációkat, és elég filmenként egy olyan szereplő, aki nem feltétlenül azonnal logikusan értelmezhetően cselekszik. A filmmel csak az a bajom, h nem bírtam követni az amúgy nem annyira központi eseményeket. (Úgy értem, ebben a filmben egészen másodlagos a ki-mivel-mit csinál szál, csak vázként szolgál a karakterekben végbemenő... ööö... változásra? vagy arra, hogy nézzük ahogy néznek?) De azért az határozottan zavar, hogy sem a kiinduló cselekvés, sem pedig a válasz-esemény nem tiszta. Az elsőre magyarázatot adhatna a főszereplő jelleme (múltja, gondolatai, ilyesmi), de ez tipikusan az a fajta film, ahol ezt sem mutatják meg. Csak azt tudni, hogy mindenkivel történtek dolgok a film kezdetéig, a főszereplő férfival nyilván sok minden, (a főszereplő csajjal lényegében semmi), meg vannak kialakult viszonyok bizonyos szereplők között, meg a világ között - de a filmben minderre csak utalások vannak. Nagyjából a képek, illetve az egészen általános szituációk maradnak meg, amiket muszáj kiegészíteni hozott anyagból. Nem rágnak a szánkba semmit.
Amolyan mesei történetszövés, túl sok meglepetés nincsen benne, szinte elvárható a végkifejlet, a lezajló talán-változások (azért talán, mert nincs mihez képest viszonyítani).

Rég láttam ennyire nem történet vagy világ centrikus filmet. (Hm, mondjuk a Wonderful World? )

Lehetett nézni, szép volt, meg minden, hagyott is nyomot bennem, de katarzissal azért nem járt. (A belső logikáját kábé a Csongor és Tündéhez hasonlítottam folyamatosan, számomra kábé ennyire volt magától értetődő a plot :DD)

(olvasgatom okos emberek kritikáit is, hogy tudjam, miről szólt "igazából" (muhaha))

Korábbi nyarak, esték, kék esték, várakozás a hűvösre, és a semmi ágán... ül... nem.

Azért vannak az emberek, hogy megtartsák egymást. (Meg, hogy lelökdössék egymást a kötelekről, de az a másik oldal.)

Buliztunk egyet a morrisons2-ben Tünccel, Vashölggyel, RGB-vel meg a vőlegényével. Énekeltem és ittam zombit, ugráltam zenékre, aztán Tünc übervámpír lakásábanvészeltük át az éjszakát. Az egy zseniális lakás.
Délután összenéztük egymást a zenekarral, kiderült, ismerek onnan párat. Érdekes lesz, majd kiderül, mi sül ki belőle.

De geek vagyok :muhaha:

jahajj, elolvastam az eltárs beszámolóját Kaposvárról, és olyan, de olyan vágy ébredt bennem, h csináljam énis, hogy megint küzdjek szereppel, hogy keressem a hasonlóságokat és meggyűlöljem megminden... no persze, ezt még kéne jolánnal is - csak egyedül nem megy. Én önmagamban nem vagyok színész, nézők kellenek, rendező kell, aki velem foglalkozik. (Király, ha minden igaz, úgyis kell futni még kört, és hátha mostmár nem lesznek így súlyozva a jelenetek.)
Amúgy lassan, de gyógyulóban vagyok. A torkommal ugyan vicces lesz karaokézni, de majd.

lol.
tegnapi beszélgetésen egy momentumán fellelkesülve elkezdtem nézegetni mindenféle leírásokat a csillagjegyekről, ilyesmi - találtam ilyen kiszámítós dolgokat, h megmondja amelyik bolygó éppen merre van. Nos, ez alapján nem is Ikrek, hanem Bika vagyok :DD vagyis az egyik alapján. No, próbálom átírni a karakterlapomat ennek megfelelően.

Az állatöv második jele. Uralkodója a Vénusz. A Nap április 21-tol május 21-ig halad a Bika jelében. Eleme a föld és a szilárd kereszthez tartozik. A föld elem a szilárd minoséggel párosulva a Bikát a legragaszkodóbb, legkitartóbb, legtürelmesebb, legálhatatosabb és legmateriálisabb jellé teszi. A természetben minden virágba borul, a föld teljes pompájában van. Minden törekvés mögött az élet fenntartásátm az önreprodukciót találjuk. A teremtés gyönyörködik önmagában. " És Isten látta, hogy mindez jó.
...
A Bika nyugodt, higgadt, kitartó.
...
Ez a mindent befogadás csak a realitás keretein belül lehetséges. Ne felejtsük, hogy a föld az eleme, tehát a reálitás számára a biztonságot jelenti. "Két lábbal áll a földön". Ez azt jelenti, hogy a mindennapi életben inkább az egyszeru, hétköznapi érdekli, mint a szokványostól elüto, bizarr, esetleg fennhéjázó. Ez a divattól az otthona berendezéséig mindenre érvényes. Minden változástól fél, minden új irritálja, viszont jól boldogul a megszokott közegben. Szereti a rendet maga körül, de nem viszi túlzásba. Mindent a kényelem és harmónia szempontjából ítél meg az otthoni tevékenységében. Hajlamos lusaságra, de csak akkor, ha esztétikai igényeinek eleget tett.

muhaha.

jó, még mindig betegeskedem, de még nem voltam lázas (mértem, és nem). akkor csak a nátha tompítja az agyamat - a köhögés és rekedtség múlóban talán.
nna, írtam pár sort a noárhoz, hátha majd ez segít a továbbiakban.

akkor most a tábori sztorikat kéne megírni. hétfőn alkottunk, tegnap romboltunk is már, idő fogy, de az eddigi legbonyolultabb keretjáték alakul. bizonyos részei lájvrészletességűvé kristályosodnak...

szép idő van kinn, csak jelenleg túl gyakran fázom. és tüsszögök, ez a legújabb. még tábor előtt, helyes.

Babylon Zoo - Spaceman

nyihihiii. egyrészt mennék alterebb buliba is majd - minimum egy Gyár vagy Filter - meg a pasi sem egy rossz darab...

Kezdek beteg lenni, asszem. Tompa a külvilág, és nem hiszem, h a kialvatlanságtól, ennél azért aludtam már kevesebbet is.

egyik gépen L a háttér, másikon Sir Integra Hellsing. Azt hiszem, ez elmond valamit. Nemtom mit. Nyilván annyit, amennyit Lichiről a DM hátterei :DD

Death Note

Azt hiszem, nem fogok szpojlerezni, vagy, ha igen, az nem lesz olvasható (ne jelöld ki, Vashölgy :D ).
A második filmrész után azt kell mondanom, jobban tetszik, mint az anime. Tömörebb, következetesebb(nek tűnik), mivel nyilván volt mit átgondolni hozzá. A befejezése is sikerültebb lett (naná, tekintve a személyes preferenciáimat), sikeresen belevonták a második felét is az egésznek.
És sikerült L-t kényszer megkönnyeznem, ami határozottan rekord.
Ami hiányzik, az az egyetemi rész, ahol ismeretlenül találkozik L és Light, meg a tömörség miatt nem fért már bele annak a Lightnak a bemutatása, aki.. lehetett volna, ha nincs ott a Death Note.

Szép mindenki, mint egy animében -csak Misa nem szőke, és Light is csak L-hez képest barna, a shinigamik pofás animációk, szal megnéznék még pár jól sikerült anime-megfilmesítést. Mondom jól sikerültet.

Jó éjt.

Olvasgatom a táboros topikokat, és már sajnálom, h nem csapvez vagy rendvez vagyok :P Ennek ellenére kezdek nagyon lelkesedni - már nem csak a föld illata meg az eső utáni naplementék vonzanak.