Mielőtt végleg elmegyek... kapsz egy postot tőlem...
uhh.
Naszóval. Mert már minek azon aggódni, hogy kicsúszom az időből, minek aggódni, minek. Minek. Minek.

Talán mégsem vagyok olyan jól, mint szeretném. Valami iszonyatosan tüskés vagyok, mint aki most ért vissza a Sövényből. Kíváncsi vagyok, mi lesz a táborban. (És, persze, rettegek kellőképpen, csak nem gondolok rá.)

A Kapolcsos megbeszélés a kellő belső zökkenőkkel rendben lement, .... öööö... kellő zökkenők? Már nem tudom, az számít e zökkenőnek, amikor rettenet cinikusnak próbálok hatni (legalább valóban sikerülne, könyörgöm.), vagy amikor valóban megindul kommunikáció két ember között. Ez igazából szép dolog, mert érzem az áramlatot meg minden, aztán egyszer csak falak vannak (és most már én is emelek, haha), amikor az ember szemén belül ereszkedik le a vasfüggöny. A kimondatlan "mindent tudunk" érzés, a csajok között meg zseniális.
Jajj, de nagyon jó is annak lenni, aki nem az előadóra figyel a hátsó sorban. Azt hiszem, visszaállt a világ rendje, teszteltem, működött. Nem is bnagyon lehet máshogy reagálni, mint hárítással. Mint nevetéssel. (röhigcsél?)

Farkas meg még mindig nem találta meg a blogomat, pedig saját állítása szerint még rá is keresett - ehe. Mert az iwiw, mint olyan, nem elég? Vagy az ímélcímem? (Csekkolom a keresőszavait :D ) Eh, lúzer... (azér' majd integessen virtuálisan, ha sikerült, mert akkor gratulálok :P (és nevetek, de most már őszintén)).

Szasztok, tábor.
L