Thinking hurts and thoughts don't rhyme
To those of us who've never tried
To find a face behind our lipstick smiles
And as our pretty faces die
Our broken hearts will wonder why
The make-up just won't hide the scars of time
Mielőtt túlságosan beleélném magam a panaszkodásba, emlékztetnem kell magamat, h én ezt élvezem. Hogy minden este próba éjszakába nyúlóan lassan, hogy emiatt nem alszom eleget és fáradt vagyok minden nap.
Jó, igazából az a fele már nem olyan bejövős, amikor este 11kor szól az anyám, h ugyan, mosogassak már el, mert nem vagyok egész nap otthon, meg amikor úgy kalkulálnak bele dolgokba, h meg sem kérdeznek róla, de ez... nos, ez csak a szokásos. Még a végén lehet, h hétfőn nem kell hazaérnem reggelre, mert apám ki tud venni egy napot. Még a végén elhiszem, h kedvelnek, és nem csak akkor, amikor épp nincs más. Bár ez utóbbiról azért nem vagyok meggyőződve.
Illúziókat kezdek szőni, h élhetővé tegyem a létezést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése