Tegnap este megnéztem a Bad Guy c. koreai filmet (miközben beszerzés alatt áll a In Bruges, az azt hiszem, ma kerül sorra).Azt hiszem, szeretem tudni az indítékokat, motivációkat, és elég filmenként egy olyan szereplő, aki nem feltétlenül azonnal logikusan értelmezhetően cselekszik. A filmmel csak az a bajom, h nem bírtam követni az amúgy nem annyira központi eseményeket. (Úgy értem, ebben a filmben egészen másodlagos a ki-mivel-mit csinál szál, csak vázként szolgál a karakterekben végbemenő... ööö... változásra? vagy arra, hogy nézzük ahogy néznek?) De azért az határozottan zavar, hogy sem a kiinduló cselekvés, sem pedig a válasz-esemény nem tiszta. Az elsőre magyarázatot adhatna a főszereplő jelleme (múltja, gondolatai, ilyesmi), de ez tipikusan az a fajta film, ahol ezt sem mutatják meg. Csak azt tudni, hogy mindenkivel történtek dolgok a film kezdetéig, a főszereplő férfival nyilván sok minden, (a főszereplő csajjal lényegében semmi), meg vannak kialakult viszonyok bizonyos szereplők között, meg a világ között - de a filmben minderre csak utalások vannak. Nagyjából a képek, illetve az egészen általános szituációk maradnak meg, amiket muszáj kiegészíteni hozott anyagból. Nem rágnak a szánkba semmit.
Amolyan mesei történetszövés, túl sok meglepetés nincsen benne, szinte elvárható a végkifejlet, a lezajló talán-változások (azért talán, mert nincs mihez képest viszonyítani).

Rég láttam ennyire nem történet vagy világ centrikus filmet. (Hm, mondjuk a Wonderful World? )

Lehetett nézni, szép volt, meg minden, hagyott is nyomot bennem, de katarzissal azért nem járt. (A belső logikáját kábé a Csongor és Tündéhez hasonlítottam folyamatosan, számomra kábé ennyire volt magától értetődő a plot :DD)

(olvasgatom okos emberek kritikáit is, hogy tudjam, miről szólt "igazából" (muhaha))