Végignézegettem az eddig felkerült képeket, de mintha ott se lettem volna a táborban, csak egy-két fél darabom szerepel elvétve. Szipp. Úgy tűnik, sem fotogén sem jó nő, sem jó fej nem vagyok :D Pedig kíváncsi lettem volna, hogyan sikerült a szél jelmezem.

update: de, már találtam képet, bár ne tettem volna. erről nem fogok többet írni, de az önképem azért romokban van :nevetgél, mint akinek nincsen:

Szombaton fél8kor fellépünk Veresegyházán. Megpróbálom nem utálni előre.

Még mindig furcsa itthon lenni. De legalább nem kell kimennem a temetőbe ahhoz, h egyedül lehessek - tábori gótság csúcspontja volt utolsó előtti nap, amikor ráébredtem, hogy képtelen vagyok arra a feladatra, h lehallgassak egy dalt és megtanuljam estig, meg szöveget írjak hozzá, és kimentem a tábor mögötti temetőbe Diary of Dreams-et hallgatni. Nem, nem voltam feketében, Nido szoknyája szép szöldes-kékes volt.

Aludni akarok, de most nem szabad, mert azt este kell, és addig sok idő van még hátra.

Fáj a szívem és csak sejtem, h miért.