Na, ez az a pillanat, amikor elolvastam a Gunnerkrigg Court eddigi részeit, megint elfáradtam Ázsiától (amúgy már Vietnámnál tartok), senki nem blogol a környékemen eleget, és a fórum sem pörög. Csak néha szól a telefon, és képtelen lennék írni, pedig én ott tartok, el kellene jutni addig, hogy leugorjon a nő a párkányról, utolsó mondat legyen, és végre.

A tábor ráébresztett, hogy nem vagyok magányos kreatív, kell a másik oldal, aki legalább meghallgat, de méginkább az, akivel összepörgetjük az ötleteket. Üdítő dolog leszarozni egymás vagy saját magunk ötleteit, és mondani a jobbnak tartott dolgokat szemrebbenés nélkül. Állítom, csak a megvalósítás hiányzott. Mert nem jó ötletemberekre bízni szervezést, még akkor sem, ha a szervezésre is rápörögnek, és kitalálják, mi lenne jó. Mert nem ügyelnek arra, hogy mindez működjön is. Legalábbis én ezt érzem magam részéről hibának: hiába az ötlet, ha arra várok, hogy majd más megvalósítja.

aprpó, ötlet, karaktert kéne kitalálni a kápolna éjére. Alakul egy koncepció, amit kihívás lesz játszani. az meg méginkább, h játszható is legyen, ne csak érdekes. meglátom.