szerda, július 23

Örökké nem eshet

Még a táborban is sütött néha a nap.

Rettenet-teát iszom, ami tényleg rossz, kevés cukor, sok víz-íz. Vagyis, most érzem csak, az aljára maradt a cukor, most már jó. Tényleg. Az alvás még hiánycikk errefelé, bár már fél10kor ágyban voltam - és az mennyire, mennyir. A boldogság kiemelt pillanatai, amikor eltávolodik az a izé, amivel körbeveszem magamat és a piramis alja lép előtérbe. Piramis...
nem véletlenül, én tényleg Rend jellemű vagyok, még akkor is, ha fizikálisan nem jelenik meg ebből semmi.

Azt álmodtam, h buliba belépőként osztottak karakterlapot, és Szetitát kaptam. Ó, igen, rend és vallás, saját értelmezésben. Kell a pihentető szerepjáték. Nikinek mesélnék még, mert a végére kialakult a koncepcióm nekem is, nagy kutyával és bemesélt ismerőssel (ez utóbbi szórakoztató nagyon).

Az utolsó esti ABC-s szappanopera elmesélve is nagyon vicces, teszteltem a kódnevekkel idebent.

Lassan kreatív lehetek talán, csak kár, h azóta új filmötletünk támadt Vashölggyel.

Nincsenek megjegyzések: