Végül mégsem maradt otthon a Céges mobilom, nem mintha ez bármit jelenthetett volna, mert akit hívtam, az nem volt elérhető.

Voltunk színházban, megnéztük a Játékszínben a Jutalomjátékot, ami egy kellemesen aranyos vígjáték, némi érzékenyüléssel a végén, amit épp egy kicsit éreztem soknak (időnként nem bírom azt az érzelmektől fűtött hangot, ahogy a színészek beszélnek).

Jobbra tőlem elkezdtem színes postiteket pakolni a falra, kellenek mégmégmég, csak nem tudom, mit pakoljak ki. ŰJelen helyzetben minden taskot kirakhatok, nem foglalnak sok helyet ^^

szmájliszmáűjli.

kialudtam magamnak egy részét, és ennek örülök.

Hű. Hát, jó reggelt.

Ahogy elnézem, minden telefonomat otthon felejtettem.

A hétvége pont egy kicsit volt sok, délutáni alvás után már kifejezetten rosszul voltam, aztán persze hajnali négyig nem bírtam elaludni. Én ezt nem értem, miért, miért, miért. Az alvás kimaradása kegyetlenség.

Egy dolognak kellett volna kimaradnia a hétvégéből, és máris nem érzem a túlterheltséget. Szombaton volt emtétés közgyűlés, ami kifejezetten élmény volt. Sőt, péntek este volt királylányos fantasy, hejj.
Naszóval, kgy-n megválasztottak többek között engem is vezetőségi tagnak, it will be endless phun, már látom előre. Persze nem tudtam végig maradni, pedig 45 perccel tovább maradtam az előre hirdetett időtartamnál - még leadtam a szavazatomat az FB tagokra, aztán tsá.
Mentem RS9-be, az évad utolsó előadására. késtem 5höz képest olyan 10 percet (fene gondolta volna, hogy ennyire nehéz keresztbe jönni az utcákon. Tanárúr csúnyán nézett rám, épp kezdték a próbát, és már bent ült a hangpultban. Kár, hogy semmiféle jelzést, visszajelzést nem kaptam arra vonatkozóan, h mikorra is kellett volna mennem. Reggelig vártam az utolsó pillanatos emailre, aztán megírtam, hogy 5re megyek, egyéb információ híján.
Az előadás amúgy tetszett, bár izgalmas volt hirtelen hasat csinálnpm magamnak, meg Laura otthon felejtette azt (én meg nem írtam neki előtte sms-t, hasonló okokból :D), meg az obvious botlás megtörtént (hol van ennek a bejárata?... ööö... hehehe..  kijárata?).
Utána még egy kicsit ittunk meg beszélgettünk, éjfél előtt már otthon voltam, ollé.

Vasárnap délre mentem táborszervezősdire, vol némi szabadidőklubb fílingem, de, amikor a napsütésben mentem át Momóékhoz live megbeszélésre, akkor már éreztem, hogy képtelen vagyok gondolkodni, egyszerűen elfogyott az agyam így a hétvégén. Örülök, h Inszéjn beszáll segédmesélőnek.

Ma remélem, lightos nap lesz itt bent, nem csúszom majd el semmivel, mert van dolgom még májusra. Este megyünk színhzába, az jó lesz, utána még meg kéne nézni a Trónok Harca aktuális részét. Kedden énekóra, szerdán próba, pénteken elnökségi, hétvégén meg próbák délelőtt, vasárnap délután táborizélés, utána meg fotózunk Szozsival. A maradék időt meg asszem felhasználom pihenésre, mielőtt komolyabban rosszul leszek. Meg persze közben kellene gyakorolnom, illetve képeket gyűjteni és dolgokat csinálni a plakáthoz, ehehehe.

Rájöttem, hogy akár kirakhatok a falra is post-it-eket, mert akkor még észre is veszem a kiírásokat. Task listet gépen sosem tudtam rendesen vezetni, papíron már inkább, mert amúgy szeretek kézzel írni, papírra időnként, de... de ez így feltűnőbb. És nem vesznek el a papír beteltével a későbbre időzített dolgok. Háhháhháááá.

Tegnap elkezdtem kidtalálni a Belső Királyság/Hercegség dolgait, aztán rövid úton Inszéjnt kértem meg segíteni - magamban kevéssé vagyok hatékony, egyszerűen már az is rengeteget segít ilyenkor, ha van kinek gondolkodnom, így meg volt kivel gondolkodnom. Úgyhogy már nagyvonalakban kész van, most jön az a rész, amikor dolgozni kell vele, leírni például, aztán néhány családot konkretizálni, néhány kavarást már megalkotni, meg ilyenek. Bár ehhez le kéne még ülni Ramis-szal meg az Ölyvvel is még, mert szeretem, amikor a játékosok is alakítják az őket körülvevő világot.

(a spiritual front énekesének a hangja meg, nos. I will not kill myself because i've no pictures in which I smile.)

(atari teenage riot-ot hallgat)

azért, ahogy hallgatom és olvasom az alföldis cuccokat, egyre inkább felébred bennem az érzés, hogy, ha így folytatja a politika, lehet, h kúlság lesz színházat csinálni. valahogy nem sikerült innen az országból kitakarítani semmi rosszat, mindenki csak az eddigi koszra és romokra épít rá. Na, nem mintha igényem lenne az elmúlt és jövendő X év felelős emberei közül bárkinek a sajátos elképzeléseire. Tényleg, időnként úgy érzem magam, mint a WoD szerencsétlen természetfölötti lényei, mondjuk az elcseréltek: ha beleszakadnak is, nem lehetnek részei a normális emberi társadalomnak, egyszerűen kiesnek a szűrőkön.
Tulajdonképpen nem szabadna belegondolni, hogy a politikusaink kb annyi elhivatottságot és/vagy hozzáértést tanúsítanak, ami időnként egy osztályelnökségtől is gáz lenne. Vagy reménykedjünk abban, hogy a társadalom és kultúra sok mindent elvisel, és több nemzedék kell az elpusztításához/élhetetlenné tételéhez? Hm. Nem.
Ha legalább jószándékú hülyeség lenne. Ehh.

namindegy, örüljünk, h béke van, nem? és máshol az éhezés meg a gyerekkatonák, meg a sugárzás meg a hurrikán meg az űr végtelen hidege a légkörön túl, és kicsit messzebb a háttérsugárzás meg az önmagába záródó világegyetem.

minden csak a megfelelő nézőpont és fókusz kérdése.

Apróságok, átállítottam az egyik helyen azt, hogy akár költözni is hajlandó vagyok. Nem szeretnék, még nem, de nem tartott sokáig a döntés.

Tegnap  jött új gitáros srác a szívforgácsba, végre nem én vagyok a legfiatalabb az együttesben. Érdekes volt figyelni, ahopgy elkezd belerázódni, úgy tűnt, még nálam is kevesebbszer találkozott ekkora erősítővel meg úgy általában zenekari léttel (vagy persze, csak bénábbra vette a figurát, de nem hiszem, az olyna lányos lenne). De tényleg, kb annyi hozzáértést tanúsított ahhoz, hogy a zsinórt hova dugja be, mint én, amikor megvettem az elektromos hegedűt.
Viszont nekem úgy tűnik, hogy játszani tud, úgyhogy remélem, csak idő kérdése, amíg belejön. Kíváncsi vagyok, mit hozunk össze.

Szombaton Smocek előadás lesz (jó lesz ez a  közgyűlés után), h miért mindehol az a viszonylag jellegtelen kép van kint, én nem értem. A képen a Labirintus egyik betétjelenete van, a két öregasszonnyal, akik kb egy percet vannak színpadon. Na jó, van az három is. Hamár mindenáron Laurát szeretné felrakni a képekre, akkor lehetne az első darabból, ott érdekesebb is - de ez a kép annyira... jellegtelen, és mindenkiről előnytelen, aki szerepel rajta.

Holnap királylányos-fantasyt mesélek, ma készülök rá jól, mert most már tovább kell gördítenia cselekményt egy olyan pontig, hogy jóval szabadabban lehessen időpontot egyeztetni, akár a játékosok bármelyikével.
--
ja, jut eszembe, elmúltam 28 a hétvégén, kevés ennyire jelentéktelen születésnapom volt, nem volt jó.  Mmint... és most azért úgy érzem, kezdem elveszteni a kapcsolatot az éveim számával is, annyira... idegen ez a szám. A 28 évesek már komoly emberek, legalábbis ez a szám komoly szám. Azt hiszem, soha nem merült fel bennem, hogy megérem, vagy valami ilyesmi, valószínűtlen életkor. Átléptem a valószínűtlenségbe, ahogy elnézem. Nem emlékszem rá, hogy valaha is terveztem volna a felnőtt-létemet gyerekként, azon túl, hogy nem szeretnék ügyfélszolgálatos unalmas-kosztümös néni lenni papírhalmok mögött. Szigorúszemüveges, fehérköpenyes tudós mondjuk inkább. Vagy farmeres-pulóveres csillagász.

grafomániát kaptam, biztos az van, de ez mostanában a jelentkéktelen apróságok blogja.

például ma reggel az alapózót ecsettel raktam fel (ja, ruhaboltban szeretek sminkecseteket venni :D), és igazából ez jó. meg végre volt energiám sminkelni magamat reggel, ez mostanában ritkán fordul elő, pedig ott a kismillió sminkizé a fiókban nagy halmokban.
Erről jut eszembe, az éneklős fellépésen naagyon ki kell magunkat kenni - nekem könnyű, én gót vagyok, ergo tobzódhatok valami überbrutállátványos sötétrúzsos cuccban, mer' az elvárás.

Tegnap énekóra fura volt, abból a szempontból, hogy a vissazajelzés alapján szar voltam a próbán, ennek ellenére most órán megint jól szólt minden. E. Visszhallgattam mostreggel magamat, nemvolt annyira borzasztó, mint számítottam rá - úgy általában, mert valóban, nem kellene megpróbálnom hallanom magamat, olyankor nem jó. Még mindig nem tudom hova sorolni a hangszínemet, btw.

na majd.

nézegetek tanfolyamokat. Nem mintha annyi szabadidőm lenne - és emlékszem még arra, amikor elhatároztam, majd diplomázás után mennyi mindenbe fogok belekezdeni. De most hátha sikerül. Egyrészt meg szeretnék tanulni franciául, ez tehát eleve vmi franciatanfolyamos dolog lesz. De nem eyértelmű, mert már előre hisztis diák vagyok, nem érek rá esténként, mert szinte minden ötkor kezdődik, viszont nem szeretnék heti egyszer járni, mer az meg baromi lassú. Ráadásul fogalmam sincsen a jelenlegi szintemről, valahol a kezdő és a kevésbé kezdő között a tesztek alapján, de gyorsan jönnek vissza a struktúrális emlékek. A szavak nem. Azok soha.

Aztán itt van az a kérdés, hogy vannak OKJ-s tanfolyamok, a Designer, a Multimédiafejlesztő, a Szoftverfejlesztő és az Internetes alkalmazásfejlesztő. Vagy valami hasonló. Alapvetően azt nem tudom eldönteni, hogy a fejlesztői oldalt szeretném tanulni tanfolyamon, mert a másik oldalt önszorgalomból könnyebb, vagy inkább a meglévő terméktervező tudásomat egészítsem ki, mint designer. Mert elsősorban az alkalmazások/programok felülete és felhasználók szempontjából érdekes működése érdekel (ejj, de szépen megfogalmaztam, de már a múltkor rájöttem, h ez a user experience az igazából). Viszont szeretném érteni a működéseket is. És akkora kúlság lenne végre érteni valamihez. Valami komoly dologhoz, érted. És végre használni az agyamat.
Ráadásul a grafika számítógépes verziója is kifejezetten vonz - PS, DTP, 3D modellezés, Flash, animációk. De nem vagyok abban biztos, hogy nem csak azért, mert ezzel foglalkoztam már. Hiszen rajzolni soha nem tudtam különösebben jól.

Nem szeretnék webdesigner lenni, sem az alkalmazott grafikus, aki a plakátokat meg vizuális arculatokat tervezi meg, és bannergyártó meg flash animátor sem.
...

nyilván leginkább live plotokat gyártanék, meg rpg modulokat írnék, meg játékokhoz találnék ki akármiket, nem kérdés.

Meg persze színdarabot hoznék végre össze, és alapvetően lennék én főállásban színész, és akkor nem érdekelne ez az összes többi.

alapvetően.... reggel van. Duh. Nagyon reggel. a kiszáradt nyári reggel, amikor de jó lenne tovább aludni, de a fény magában is felébreszt, és aztán meg meleg lesz, de ekkorra én már bent ülök az irodában.

tegnap vettem egy rövidnadrágot - ez önmagában nem fegyvertény,de az, hogy ezt a férfirészlegen tettem, már igen. Én spec büszke voltam magamra, h, miután leálltam az oldalzsebesnadrágok mellett vágyódva, elgondolkodtam azon, hogy a legkisebb akár jó is lehet rám, kikerestem egy S-eset, felpróbáltam és megvettem. Legkedvesebb térdig érő, kirándulós-táborozós rövidnadrágjom ezelőtt i férfinadrág volt. Háá.

És most munka.

még egy ember, és komolyan dühös leszek. ... nem igaz. már dühös vagyok. A világ szövetét a hit tartja fent bizonyos értelmezések szerint, és lokálisan is fontosak azok, akik szövik az életet a világba. Sajnálom, ezek tények. (a düh jó, mondta magában, felírta a kis füzetbe, és bekeretezte párszor a biztonság kedvéért. kiírta a falra, a cake is a lie mellé, aztán onnan lehúzta, mer a kontextus, na az nem mindegy. az entrópia meg növekszik, és toborozni kell a kieső harcosok helyett, ha úgy adódik, ahhoz meg nem a düh a vonzerő mindig. nem mindig. )

Elkezdődött a Nyár. Most határozottan a szülinapom volt a fordulópont, ekkorra tudatosult bennem, hogy ez a hőség, napsütés és meleg esték ideje, meg a hirtelen záporoké és viharoké, és, amikor nincsen kánikula akkor gyönyörű az idő, meg aranyfényűek a délutánok meg ilyesmik, és napközben rettentően fogok örülni a légkondinak. És már pár éve kiestem az iskolás lét egészséges körforgásából, nincsen nyári szünet, és nem változik semmi meg ilyenkor - még akkor sem, ha vannak, akik körülöttem még mindig ebben a ciklikusságban élnek.

Volt egy zavaros hétvége, ami igazából nem tudom, talán a nyár miatt volt olyan furcsa, amit nem tudok hova tenni.
Nyilván a hét kikészített, telihold, időjárás, meg az obvious érzelmi ingadozások, és ezt a környezetem is szépen hintába ültette.

Volt közben egy live, amiről felemásak az érzéseim - egyrészt nem érzem sikertelennek, bár nem tudom, hogy végül milyen eredményre jutott a brovosi különítményünk. Másrészt nem sikerült igazán érdekeltté tennem magamat. Nem volt érzelmi kötődésem a karakteremhez sem, így másokhoz és az eseményekhez sem siekrült érdemben viszonyulnom. Enélkül meg nem éri meg játszani. Hiába beszélgettünk a karakterünkről, valahogy nem sikerült megfognom a lényegét - hogy mégis, miért van itt, és mi az, amit érdekesnek találhat a jelenlévőkben. Volt érdekes beszélgetésem a mágiáról és jóslatokról - de az, hogy ennek a játék szempontjából semmi jelentősége nem volt, az eléggé kiölte a tétjét a dolgoknak. Ahogy halott bátyánk utáni kutatásunk sem ért semmit, hiszen tudtuk, h ezt csak mi találtuk ki, és nincsen sztoriszálunk rá.
Mivel Westeros alapvetően nem érdekel, nem hoz tűzbe, hogy ebbena  világban játszhatok, illetve az intrikálgatás is olyan... mellékes elfoglaltság lehet számomra, ezért nem nagyon találtam a helyemet a live-on. Ez nem az én játékom, még NPC-ként sem. Nem volt annyira egyhangú a játék, mint az előző - a többiek jóval nagyobb arányban élvezték, de akkoris. Még mindig a smink és a jelmez volt a legjobb.
Volt "primogéntanács", volt valami zavaros konfliktus, ami a vacsora alatt Drímőr karakterének kifakadásával tetőzött - és a közönség érdektelenségébe fulladt. Valószínűleg, ha nem étkezés alatt, és nem mindenki előtt zajlik a dolog, akkor lehetett volna súlya - ha oda kell menni az egymásnak eső felekhez, ha mindenki eldöntheti, hogy érdekli-e az esemény, ha csak azok vannak ott, akiket érint.

A párbaj nekem kifejezetten tetszett - még a határozottan vicces Dani féle körmondatokkal is.

Na, egyelőre ennyi.

You try to change the world
With all your stupid words
Shut up! Shut up!
You don´t really have
What you say to us
But you need to be a star

You have the girls and the sex
And the drugs and the money
You´re a fucking rockstar
You have the the girls and the sex
And the drugs and the glamour
You´re a fucking rockstar

update: nem vettek fel. ez mondjuk szomorú, de.... nincs de.
--
naszóval, eggyel kevesebb indok arra, miért nem keresek aktívan munkát. Nyilván jó lett volna, ha ez a dolog bejön, mert ... mert kb olyan munkakörés környezet volt, amit keresek. Notehát, amit szeretnék bámely jövendő munkakörömben, nem prioritási sorrendben:

• az iparág legyen szoftverfejlesztés/alkalmazásfejlesztés, esetleg csak fejlesztés
• vagy tervezés 
• akár szolgáltatástervesztés/fejlesztés is lehet, de az már inkább a színház kategóriája (vagy a hivatásos live-íróké :D)
• ne back-office legyen, alkotni akarok most már, nem háttérmelót
• ne legyen dresscode. nem röhög. színes hajjal is mehessek, oldalzsebes rövidnadrágban láncokkal, bakancsban, ujjatlanban, akár szöges nyakörvben. 
• kelljen gondolkodni, kitalálni dolgokat, problémákat megoldani
• kelljen tanulnom hozzá összetett gondolkodást igénylő módszereket
• jut eszembe, imádom a különféle metodikákat. 
• a kollégák ne nagyon különbözzenek tőlem világlátásban. találkozhassak velük koncerten vagy live-on. 
• ne kelljen megtanulnom hozzá programozni.
• fizessenek ki rendszeresen.
• fizessék a túlórát, ha van.
• ne legyenek balfaszok a főnökök. A kollégák se, persze.
• legyen szép környezetben, ne sok átszállásnyira otthonról.
• legyen rugalmas munkaidő.

hirtelen ennyi jutott eszembe. azt már nem írtam bele, hogy legyen saját színpad, legyenek jó darabok, legyen jó közönségszervezés és.... és jó közösség. Meg kreatív és inspiráló környezet, na, azt meg összefoglalja a fönti is.

Én a szokásos dolgokat tudom nyújtani:

• okos, jó felfogású vagyok
• elvégeztem egy műszaki egyetemi szakot
• kreatív vagyok
• könnyű motiválni
• elemzően is képes vagyok gondolkodni
• intuitív vagyok
• jó az íráskészségem
• ja, azt mondtam már, h gimiben matektagozatos voltam? és szerettem, amíg heti 8 matekóránk volt?
• hajlandó vagyok rengeteget ötletelni addig, amíg nincs jó megoldás
• Kellő energiával bármit meg tudok cáfolni - valamilyen nézőpontból nem lesz igaz
• szeretem a folyamatábrákat, checklisteket, és ezeknek a formázását is :P
• ismerek alapszinten grafikai és tervezőprogramokat, és szeretek újat tanulni
• gyorsan olvasok. irodalmat és szakirodalmat is. meg kottát. 
• kedves, türelmes és toleráns vagyok.egy hosszas recepciós lét tanított meg mindenkire mosolyogni.
• még mindig meg akarom váltani a világot.

Duhh.

Mai "gondolkodjunk pozitívan" gyakorlatunkat olvashatták. Az a durva, hogy hatásos. Nyilván el is múlt az az ebéd utáni időszak, amit legszívesebb ctrl-x-szel kivágnék az űrbe a napból, de amúgyis. 

Azt gondolom, vannak időnként emberek, akik hozzáadnak az életemhez, a gondolataimhoz, érzéseimhez. Ez nem az általános haver-barát témakör, ez tulajdonképpen egyoldalú. Ez az, amikor észreveszek egy értékes embert, és ösztönösen vonzani kezd benne valami, amit jobb híján tehetségnek fordítok le. Vagy múzsának, vagy bárminek, mert fontos tulajdonsága, hogy cselekvésre/gondolkodásra inspirál.
Ha nem érzem a kölcsönösséget, akkor egy idő után el szoktam magamat szakítani az érzéstől, mert azt hiszem, hogy ez erről szól. Meg, nyilván sérti a büszkeségemet is az egyirányú szimpátia.
Csakhogy ez nem szimpátia, nem csak az. Ez nekem szól, nem a másiknak, nekem jelzés, tehát a visszajelzés se fontos.

Az már nyilván változtat a dolgokon, amikor ezen kívül is van (baráti) kapcsolat kettőnk között. Nem, nem tudom pontosan, hogy miben, és most nincs türelmem végiggondolni.

Időnként fejbe vág a szinkronicitás. Vagy mi. A véletlenek nincsenek, vagy vannak, de minek hatalma.
Persze nyilván az történik, hogy az agyunk érzelmi kapcsolódás és elvárás esetén sokkal intenzívebben talál mintákat a mintátlan univerzumban, de ettől már létezővé válnak a minták, hiszen ezek a saját fejünkben és csak egy olyan absztrakt térben léteznek, ami csak a fejekben van. Tehát ugyanolyan valóságosak, mint bármi más -illetve, mint amennyire bármi mást valóságosnak találhatok. Fine line, indeed...
--

amúgymeg várom a telefont, vagyaz emailt, vagy akármit, ma nekem eléggé mindegy, hogy mi lesz - nyilván ez nem így igaz, de ma kiakadhatok, hiszen este emberek között leszek, sokak között vagy valami ilyesmi, és ott jobb a dráma is.

de különben ez az egész a levegőben van, nem tudom, miért, és hogyan, de.

most csendben kellene lenni, különben ránk omlik az egész.

kezdődjék a tánc! mondta a papagáj és belerepült a ventillátorba.

Álom

Álmodtam, aminek a nagyjára még emlékszem is.
Alapvetően valami játék volt, vagy számítógép, vagy szimplán lemesélendő rpg - ezek a dolgok mindig összeolvadnak. Egy főszereplője volt, a karakterem, sötét, hosszabb hajú csaj. A múltat kellett megváltoztatni, kideríteni okokat,amik a jelen helyzethez vezettek. Pontosabban, a főgonosz múltjában kellett intézkedni. Az nem derült ki, hogy a mostban mi a helyzet, az események a főgonosz gyerekkorából indultak ki, iskola, valahol a felső tagozat és a gimi között, főgonoszunk még egy szeretnivaló kerekfejű, későn érő kissrác, szerepjátékozik, és a szokásos lúzer kitaszított.
A karakterem alapvetően két nézettel dolgozhatott: az egyikben önmagának az akkori kiadását játszotta, a másik nézetben a gondolatokat halhatta, meg álom-szerű plusz lehetőségei voltak a valóság módosítására ("engem nem lát most senki", "repülök", "fel tudok mászni a falon" ). Illetve ebben a nézetben az idő is lassabban telt, volt idő mindent átgondolni, mert ez inkább amolyan gondolati idő volt. (A kezelőfelületen deszaturáltabb lett a kép, és piros körök jelezték a fő karakterek gondolatait, helyzetét, hátterét.)

A jövőbeli hősök gyerekként ott voltak, a szokásos "sulis dolgok" mentek, közben azért elkezdtek gyanakodni rám, hogy valami nem stimmel - az volt a játék egyik fő akadálya, hogy úgy kellett módosítani a valóságot, h ne nagyon tűnjön fel. A végjátékról tudtam, h majd jön valami boszorkányvadász, de az csak ijesztés, mert nem engem fog keresni.
Ja, persze, emellett elcserélt voltam, és a suliban összefutott a karakterem egy másik csingivel, és ez volt a romantikus szál, mert össze lehetett vele jönni (A múltban, miközben még a valóságot s módosíthattam. Freaky.)
A végjátékot nem sikerült jól megoldanom, jött valaki, aki megölt sokakat, vagy legalábbis a karakteremet. De, mivel ez csak egy álom (?) volt, ezért visszaugrottunk a jelenbe, ahol a múltbéli események miatt más volt pár dolog. Pl. a karakterem helyett a bátyjával lehetett beszélni, mert ő így előkerült - és elmondott olyan dolgokat, amik kellettek (volna?) a múltbeli végjátékhoz. Asszem, a végső megoldás az volt, hogy mégegyszer vissza kell menni a múltba, és ezekkel a kiegészítésekkel kell lejátszani mindent, most már jól.

Jó, h itt bent nincs olyan meleg, mint kint. Most volt tűzriadó, lezavarták az egész épületet a levegőre, negyedóra alatt vissza is jöttünk, bár még az iroda többi felében gyanús a csend. Most jó ülni - na ja, a kondícióm rettenetes,valóban szükségemlenne komolyabb testmozgásra, és fogok is, elhatároztam, csak a mikor, az kérdés.



Meg elolvastam ME3 infókat valahol, végre név szerint is említették Thane-t, h ő is ott lesz... valahol a sztoriban. Remélem, nem csak egy szomorú haláleset lesz belőle. Bár... mesélőként ezt egy reális fordulatnak tartom. Kitűnő lehetőség bevonni a játékost - amennyiben ennek hatására cselekedhet a továbbiakban.
---

de azért inkább lennék már máshol. nem tudom, mi lesz próbán, fáradt vagyok, nincs nálam a bérletem, mert otthon felejtettem, és... igen, ez a napsütés. kiszívta az erőmet. Vagy nem ez, hanem minden más, ami nem is létezik, a telihold, az időtlenség, a nemtommi, nem akarok akárkikkel beszélgetni, kommunikálni. Úgy általában persze nem vagyok sok emberrel kapcsolatban, közülük meg nagy arányban vannak azok, akik jelen helyzetben sem akárkik, de... de.
Magam elé idézem a villamost, a napsütést, ahogy ilyenkor már nem éeti a bőrömet és az agyamat, friss lesz a levegő, igen, hegedű lesz a hátamon, a kezemben meg a Hobb könyv, illetve még zenét is hallgatok, mi kellene még?
Mi hát, idő, idő időa füves tengeren, fák árnyékában, Valami nagy víz illatával- nem emlékszem, milyenlehet a tengernél, de a Balaton tökéletes erre a célra, de egy kis bányató is (ha arról nem az jut eszembe, hogy mély és könnyű belefulladni), vagy a hegyek, vagy a Duna partja fákkal, az is jó, a Budai rakpart, oda nem tűz a nap ilyenkor, és legyen csend és levegő.
És világos célok és irányok, és nem ezek a kötelek és láncok, amik nem tűnnek erősebbnek a pókhálónál, és valójában azok, de olyan sűrűn befonták az életünket, hogy nem vehetünk levegőt sem akárhova, mert a mellkasunkat már körbefonták. Ha az ember nem gondol arra, hogy be van zárva, akkor nincs klausztrofóbiája, ezt megtanultam, inverz módon, mert, ha elképzelem a bezártságot, akkor elindul a pánik is, és az nem jó, ó, nem jó, bár sohasem voltam (szerencsére) igazi pánikbeteg, csak a szakadék széléis jutok el, vagy a tériszonykor, magasságba, ja igen. Maradtam már fent kőfalon majdnem, olyankor megmozdulni nem merek, és az agyam felkészülni próbál a zuhanásra és a becsapódásra (igen, még másfél méter is ki tudott hozni ilyet belőlem, bár a mellette lévő 20 méter már jogosnak tűnhetne avatatlan megfigyelőnek, de... nem.)

Megragadni a valóság szövetét, félek, hopgy lyukakat hagy benne az ujjam, de valószínűbb, hogy a körmöm szakad be, legalábbis érzésben hasonló utána, valami elveszett, ami az előbb még megvolt, ismerős? Tisztább és egyszerűbb olyankor, amikor egy dallam úgy átjárja a testemet, hogy érzem az olthatatlan lángot, az jó, nem pedig ez a rohanás az úton, miközben reménykedem, hogy egyszer csak alám kap egy szellő, és repülni fogok. Álmomban mennyire egyszerű. Pedig még ott is küzdenem kell az igazán jó álmokért, és reménykedni benne, hogy a kövtkező majd jobb lesz. Nem, ott sem egyszerű.

there is nothing to fear
if agression is the result of fear
the fear is the fear of agression
so if you are afraid of the agressor
you are afraid of a person which is afraid of you
a person ruled by it's fears
and why should you be afraid of someone who is behaving like a small child in the darkness

break in the circle we are living in
and don't be afraid, there's nothing to fear

Na, azt akarom csak mondani, hogy.

És egyéb kezdőmondatok.

Kiütött a tegnap előadás - ma hajnalban érkeztünk meg, kb félháromra sikerült elaludnom, és most nem érzem a  kávé hatását. Azért talán jobb, hogy nem félnapon voltam tegnap, még akkor is, ha ma meg be kellett jönnöm. Jó volt hétfőn kényelmesen kelni, időt hagyni a jelmezkikeresésre meg ilyenek - bár igazán belevehettem volna a kajakészítést/beszerzést is a menübe, mert így délután nágykor majdnem elájultam Mátészalkán. Úgyhogy szédülten kerestem boltot, ahol kártyával tudok fizetni - pénztárcát kell vennem, jut eszembe. Valami gótipari pénztárcát akarok ezúttal, amibe nem férnek bele az irataim.
Érdekes volt az út, régi-új társulattag sofőrködött, lesötétített, fekete nagy kocsi, meglepő ismeretségek, és pozitív életszemlélet. Az ilyen főnixes körökben nem is árt.

Elvben megyünk ma mozogni Nyüfivel valamit, de őszintén szólva nem érzem magamat úgy, hogy képes lennék mozogni. Rossz kezdés lemondani, de ... de :D

Visszajelzést még várok, közben Inszéjn segített nekem átgondolni a karrieremet (:D), felmerült, h akár mehetnék mondjuk Franciaországba, mert lényegében megfelelek a követelményeknek. Óhe. Ezt még azért emésztgetem legaláb addig, amíg időm lesz összerakni normális angol nyelvű önéletrajzot.  It would be fun.

A zenélés meg megint érdekes téma, ki kellene próbálnom már végre, hogy valamit tudok-e kitalálni is-e. E.

A hétvégén csináltam határidőre lényegében érdekes dolgokat, utánaolvastam, megküzdöttem programmal, értelmeztem, megminden.

Volt énekpróba is, kár, h nem tudok gyakrabban járni órára.

Ma előadás van, úgyhogy kivételesen egész napos szabin vagyok, ami jól esik - nem kell sietnem van időm összekészülni, és még pihenni is délelőtt. Például eszem, amit nem szoktam túl gyakran hétköznap reggelente.

A péntek este tök jó volt, mtt-ről beszélgettünk és vitatkoztunk csomót emberekkel.

Ez az állásinterjús mizéria már jót tett nekem, még úgy is, h nincs visszajelzés, és egyáltalán nem biztos, h pont engem fognak felvenni. Nyilván úgy gondolom, h ők is jól járnának velem, mint alapvetően intelligens, érdeklődő és tanulni vágyó csajjal, akinek az agya mélyén ráadásul még vannak előismeretek is erről-arról. Tegnap este már elküldtem a feladatot, amikor leesett, h tanultam hasonlót, azt mi FMEA-nak hívtuk. És, asszem, alapvetően valami olyasmi elv mentén próbáltam mozogni. Vagy nem :D

Nah, jellemzően zombi vagyok még így reggel.

Kreatív projektben akarok részt venni. Meglátjuk.

az van, hogy nem kellene ilyen lazának lennem - vagy talán, pontosabban, nincs rá különösebb okom, de egyszerűen képtelen vagyok most. Komolyan venni a munkahelyem. Tegnap kimentünk vidékre, mappákat rendezgettünk, aztán tartalomjegyzéket hegesztettünk hozzá, és közben fülledt meleg volt kint a kertben, a mellettem nyitott ajtón túl, harapni valóan zöld fű (mondanák a lovak, de komolyan, kiskoromban étvágyam lett a  parázsra, amikor a gebe jóízűen elfalatozta azt, és csodaparipává változott), és leolvadt az agyam, de volt ennek változatosságnyi értéke is. És utána jó érzés volt visszajönni arra, hogy szükség lett volna rám már napközben is, mert kivételesen pont.

Holnap szabadság, meg egy interjú, perszehogy izgulok, nem értem ezeket az embereket, az izgalom a normális. Tegnap este kellemes énekóra, én szeretek este lenni, mert akkor már vagyok annyira fáradt, hogy könnyebben ellazuljak. Persze Zoltán egy pillanat alatt összehozta nekem a stresszt azzal, hogy ha elég jól és jót éneklek, akkor belerak a műsorba - ha teljesítenem kell, akkor még izgulok, jé. De annak örülök, hogy még így is elég meggyőző volt a harmadik a bemutatott énekek sorában ahhoz, hogy megvegye. Úgyhogy valószínűleg én is fellépek a többiekkel. Hogy miért mindig ilyen utolsó pillanatban esem bele ebbe a műsorosdiba, nem tudom, ez már hagyomány.

Némi koncentrációra lenne szükségem az esti zenekarpróbához, Azt már látom, hogy nem, nem vagyok hegedűs, csak egy csaj, aki az éneklés mellett esetleg hegedűl is. Nekem ez így jó, és most saját szólamot sincs kedvem írni, bár, lehet, hogy sikerül valamit összehozni, csak... csak elő kéne venni otthon is a hegedűt. Na, tessék, ez is bizonyítja, hogy nem, nem vagyok hegedűsnek való, mert nem gyakorlok. (Tessék megfigyelni, énekelni meg éneklek, egyre rendszeresebben, mióta később sötétedik.)

Nem elfelejteni a kötéltáncot, ugye. Szerda van. Világos-szürke-kék.

Elvégre késő van már, a felhők is visszajöttek. Aludni jó lenne, de aludtam eleget, és a jó szándék is kevés.

Tasklistákkal álmodok, vagy nem, amikor nem, akkor monumentális performance-ot hajt végre a főnix pár emtétéssel, nekem csak tegnap szóltak, hogy ma próba, holnap főpróba és előadás, nincs még jelmezem, késtem pár percet a próbáról, mert 40 percet kellett gyalogolnom. Aztán kiderül, már próba közben, hogy egy-másfél éve folyamatosan próbálják, én szomorú leszek, hogy nem szóltak korábban, bár igazából kapásból tökéletesen hozom a puma mozgását az állatseregletben, felmerül, hogy valaki megbetegedett, és igazából beugró vagyok, csak erről se szólt senki.

Ma felhívtak az ájendzsítől, hogy mejek már be interjúra, montam a telefonba, h akár, de azóta rájöttem, hogy fölöslegesen fárasztanánk egymást. Nem vagyok értékesítő típus. Egyáltalán nem. Van, ami miatt elviselem a monotonitást és az unalmat, van, ami miatt nem. És ugyanez igaz a telefonálásra is.

Az ablakban áll egy csaj, tökéletes az ablakkeret hozzá - egyenesre vágott frufu, iroda. Ilyenkor csak én kezdek el attól tartani, hogy mindjárt kiugrik?

És már alig van a munkanapból, ó igen. Dalt is írnék ehhez, de minek.

Fázom. A hétvége folytatódik - sajnos csak a kényelmetlenségek maradtak meg, a hideg, az leginkább, pedig itt bent szélcsend van.

fasza.
én nem, nem, nem akartam tudni a övő hetemről. Igazából nem ez zavar, nem tudom mi zavar, hétvége lesz alig több, mint egy óra múlva, nyugis nap volt, ami nem volt egészen eredménytelen sem (írtam történelmet a királylányos fantasyhez, amit, valljuk be, még csak nem is terveztem az egész elején).
Talán az akasztott ki, de tényleg az, hogy jövő héten  kölcsönkértek egy napra mappákat rendezgetni, és nem, nincs kedvem hozzá. A scannelgetéshez sincs. És igazából nem kértek, csak odacsoportosítanak, mint erőforrást.

EEEEeeee.

3

na, mégegy cv kiküldve. halvány remény pislákol bennem, hátha. még úgy is, hogy mondjuk júniustól kezdődne három hónap próbaidő. (plíz?)

szép és okos vagyok, és már nagyon szeretnék olyan munkahelyet, ahol nincs dresscode. Komolyan. ...
nem mintha itt azon kívül figyelnék, hogy pénteken farmert veszek fel, és nem hordok koponya-mintás pólót, max inget, és nem veszel fel rövidnadrágot harisnyával, mert az térd fölött kezdődik jóval. Meg oldalzsebes nadrágot sem hordok, tényleg. meg nyáron ujjatlant magában, de a légkondi miatt nem is kell.

update: és az első interjú. és perszehogy a főnököm a szomszéd szobában ül, amikor megbeszélem a részleteket telefonon... nembaj, szoktam én beszélni zavart hangon és megfontoltan Tanárúrral is, meg időnként anyámmal, a telefon stresszes dolog (megmagyarázza). Izgi lesz, csak azt nem tudom, miért nem keddre kértem. Az interjút. Komolyan. Namindegy.

na, tegnap végre eljutottam énekórára megint, most legalább foglaltam időpontot jövőhétre is magamnak. Még mindig nem tudom, hogy pontosan mit jelentenek azoka  dolgok, amikre gondolnom kellene éneklés közben, és ez azért zavarba-ejtő, mert időnként sikerül, és nem tudom, hogy micsoda. Illetve, de, olyankor azt hiszem, hogy tudom, de amikor rekonstruálni akarom az érzést, akkor kiderül, hogy rosszat próbálok. Leginkább úgy érzem, a semmit kell szőni, mert az a jó.

Az időjárás, as it is, is relaxing, as I recall, I love this kind of weather. Almost raining, and I can wear coat. No, this isn't so good as I imagined, but, in a sense, I find easier to reach the words in English. Maybe 'cause I spend my reading minutes on the bus and the underground on Hobb's Ship of Magic, and its in English, so... my mind recycles the words, and I just happened to writing my blog when these things wanted to settle... somewhere. Whatever.

Neesledd to say (although I will write it down, of course), I'm not content with everything... all right, almost with anything I'm content. I'm in work now, and I constantly fear that I forgot something crucial to my tasks, and yet I never find anything in my work so important at all. Maybe if I forgot to come, my place may be in danger, but it's only in dreams where I forgot to go to work/school.

I'm not where I craved to be, although I managed to grow up eventually, and it has to be something at least. These things are no too kind for my gentle readers, if it makes any sense now, these are just words sewn together.

It's not sadness. It's just a dream to me, a very long and exhausing dream nevertheless, and I don't know, what will I find after I wake up. This thing called reality is in a definite distance now. Yuu can't follow me thre, I am pretty sure. I am one from those who meant to realize the true meaning of the "everybody is an island" meme. Others have their own crosses, I believe.

So, guarding the pose for another drop of time.

a tavaszi fáradtság májusban kicsit későn van, nem? Gyenge vagyok, rosszul alszom, és egész nap az ólmos fáradtság. Mivel amúgy van időm aludni, ezért kezdek morcos lenni. Asszem mozognom kéne valamit (tűnödik el olykor, és elnéz a szomszédos tető párhuzamos csíkja fölött a szürkeségbe).

Ma ügyesen egymásra szerveztem az énekórát és a próbát a szívforgáccsal, de olyan rég nem voltam már Zoltánnál, hogy most már muszáj volt lecsapnom az első időpontra, amit tudott ajánlani. A heti rendszerességet össze kéne hozni. Ahogy sok más dologban is... na ja.

Nézegettem képeket Morgana és Nyüfi pénteki bulijáról, marha jó sikerült, pont jókor, még ilyet. Legközelebb persze szeretnék menni valahova buliba, megnézni a Gyárat vagy más megmaradt gót helyet.

Tegnap felraktam a Dead Space játékot - hát. Nem szabad este elalvás előtt játszanom. Igazából persze egyszerű a kérdés, mert nem tudom olyankor játszani, és csak feleslegesen frusztrálódnék... ijesztő. Eleve idegesít az irányítása, olyan... nehézkes, már a menüben kiakadok azon hogy az egér nem úgy mozog, mint kellene neki. Aztán meg a játékban marha zavaró third person nézet, egyszerűen kitakarja a látótér egy részét a karakterem, pedig ... és lassan mozog meg reagál, eeee. Miért nem képesek úgy mozogni mindenhol a karakterek, mint a halflife-ban, portalban meg a többiben? Lehessen már ugrálni, meg szaladni, és körbenézni és látni, és boldog vagyok.
Viszont abban volt valami felszabadító, ahogy ugráltam a döglődő zombin, és letéptem a lábát. Ezért már megérte játszani.

napi rajz. nem.

Nézegetem a Nagy Duettet youtube-on, és az elég idegesítő, hogy az emberek szvazatia semmilyen relációban nem állnak a teljesítményekkel. A zsűri nagyjából azért belövi, hogy mennyire sikerültek jól a dalok, de a nézők... namindegy, teljes döbbenetemre szórakoztatónak találom a számokat, bár valószínűleg a teljes műsort nem bírnám végignézni.
A Bereczki-Peller páros baromi jó, mellettük Ganxsta-Orosz párost találtam roppant érdekesnek (kár, hogy kiejtették őket, kiváncsi lettem volna rájuk tovább is).
A kontrasztok nagyon jók, mert lűtható, hogy mit jelent profi énekesnek lenni az amatőrök mellett. Meg az is, hogy más stílusban is tudnak mozogni, mint szoktak. Falusi Mariannak még mindig zseniális a hangja, a párja is jóhangú, nem egészen kiegyenlítetta  verseny, de mindegy is, mert nem ejtették a borzasztó Hajdúékat. Váháháhá, most nézem a Tillattillás számot, ez egészen vicces, mér nem énekeltek Aerosmith-t?