Álmodtam, aminek a nagyjára még emlékszem is.
Alapvetően valami játék volt, vagy számítógép, vagy szimplán lemesélendő rpg - ezek a dolgok mindig összeolvadnak. Egy főszereplője volt, a karakterem, sötét, hosszabb hajú csaj. A múltat kellett megváltoztatni, kideríteni okokat,amik a jelen helyzethez vezettek. Pontosabban, a főgonosz múltjában kellett intézkedni. Az nem derült ki, hogy a mostban mi a helyzet, az események a főgonosz gyerekkorából indultak ki, iskola, valahol a felső tagozat és a gimi között, főgonoszunk még egy szeretnivaló kerekfejű, későn érő kissrác, szerepjátékozik, és a szokásos lúzer kitaszított.
A karakterem alapvetően két nézettel dolgozhatott: az egyikben önmagának az akkori kiadását játszotta, a másik nézetben a gondolatokat halhatta, meg álom-szerű plusz lehetőségei voltak a valóság módosítására ("engem nem lát most senki", "repülök", "fel tudok mászni a falon" ). Illetve ebben a nézetben az idő is lassabban telt, volt idő mindent átgondolni, mert ez inkább amolyan gondolati idő volt. (A kezelőfelületen deszaturáltabb lett a kép, és piros körök jelezték a fő karakterek gondolatait, helyzetét, hátterét.)
A jövőbeli hősök gyerekként ott voltak, a szokásos "sulis dolgok" mentek, közben azért elkezdtek gyanakodni rám, hogy valami nem stimmel - az volt a játék egyik fő akadálya, hogy úgy kellett módosítani a valóságot, h ne nagyon tűnjön fel. A végjátékról tudtam, h majd jön valami boszorkányvadász, de az csak ijesztés, mert nem engem fog keresni.
Ja, persze, emellett elcserélt voltam, és a suliban összefutott a karakterem egy másik csingivel, és ez volt a romantikus szál, mert össze lehetett vele jönni (A múltban, miközben még a valóságot s módosíthattam. Freaky.)
A végjátékot nem sikerült jól megoldanom, jött valaki, aki megölt sokakat, vagy legalábbis a karakteremet. De, mivel ez csak egy álom (?) volt, ezért visszaugrottunk a jelenbe, ahol a múltbéli események miatt más volt pár dolog. Pl. a karakterem helyett a bátyjával lehetett beszélni, mert ő így előkerült - és elmondott olyan dolgokat, amik kellettek (volna?) a múltbeli végjátékhoz. Asszem, a végső megoldás az volt, hogy mégegyszer vissza kell menni a múltba, és ezekkel a kiegészítésekkel kell lejátszani mindent, most már jól.
1 megjegyzés:
Bakker, ez kva jó, meg kéne csinálni!
Megjegyzés küldése