aggódom, túl sok bókot és dicséretet kaptam mostanában.
Amennyire igényem volt mindig is erre, annyira nem tudok mit kezdeni vele. Sose tudtam a dicséretet rendesen kezelni/elfogadni, már az általános iskolában is kínosan éreztem magamat, amikor megdícsértek. Mostanra annyir összeraktam, hogy msolyogva megköszönjem, megpróbáljak örülni neki, mi több, elhinni. Vagy legalábbis elnyomni azt a pánikot, ami ilyenkor érthetetlenül elfog.
Nem értem.

Mindegy, nem fogok ettől most befordulni, amúgyis, kezdem szánalmasnak érezni a semmin való őrlődést.