ha megiszom a kávét, felébredek? komolyan. namár.
úgy tűnik, tegnap este megártott a sok kóla, mert baromi nehezen aludtam el a hajnali időponthoz képest. ha ma reggel nem kellett volna felkelnem ilyen korán (mint mindig), akkor persze nem lett volna vele semmi baj, a kinti ködbe kitűnő dolog bámulni, meg van könyvem is megminden. De a tudat, h másnap reggel ki leszek ütve, az nyomasztott. És tényleg.

Ma reggel végre bakancsban jöttem be, viszem a csizmát sarkaltatni, és megy ez, nem is sántítok jobban mint a felemás-sarkú csizmában. Sőt.

És közben azon jár az agyam, hogy igen, a saját szabályaim szerint következetes voltam.
Lehet, h ezek a szabályok fasságok, ez mind vitatható, de nincs igényem külső igazolásra. Asszem. Belsőre viszont igen, és beszélgetnek bennem a hangok, és nem mindig szeretem őket hallgatni. Nem, ez nem igaz. Azért vannak, mert szeretem őket hallgatni. Vagy csak megszoktam és megszerettem őket, de ez egy másik világkép, és lényegileg tök mindegy, melyiket választja az ember.
Mindenesetre fura ez az egész. Well, elfáradtam. És saját motivációimat is izgalmas felfedezni ... időnként. (Ja, izgalmas, ahogy a földrengés, karácsonyi tömeg és a villamosok lázadása is.)

Btw, feltöltöttem a telefonomat, újra elérhető vagyok a sajátomon is.