Ahogy olvasom a tökéletes trükköt, igényem lett leírni, hogyan nem lett belőlem bűvész, pedig minden tisztességes gyerekhez méltóan állandóan a bűvészbolt előtt csorgattam a nyálamat, volt bűvészdobozom is, meg egyszer hozzájutottam Rodolfó könyvéhez,amiből megtanultam kb három kártyatrükköt, és azóta is úgy tartom a kezemben a pénzérméket, ahogy ott olvastam.
Bár én igazából varázsló akartam lenni, nem bűvész. Nyilván itt borult az egész.

ÉS aztán végigfutott az agyamon, hogy mi az a dolog egyáltalán, amivel szinte mindig foglalkoztam (mindig gyakoroltam). Van egy ilyen - a történetek. A történetek felépítése és lejátszása agyban, lehetőleg belső nézőpontból. Valahol az író, a rendező és a színész hármasságánakközepén, mert magával az írással csak időnként foglalkozom, a szíészettel mostanában nem, pedig... a rendzéssel emg ritkán.
Hát ennyi. Valószínűleg jobban jártam volna olyan közösségekben, ahol végelthatatlan mesélésekre van szükség, mert a csak a fejemben létező filmekről és regényekről bárkinek bármikor nagyon szívesen és sokat tudtam beszélni. Nem, azt nem mondtam, h jól és élvezetesen :D
Szóval nem vagyok predesztinálva semmire. Tsá.