ójajj, a Céggel szemben van egy iskola, most vettem észre, hogy a sötét sétálóból lelátni a termekbe, öreg lettem én. Amúgy is CP ez a nagy üvegablakokkal, a notebookkal, a fényekkel a kék kakaóban, ami a levegő helyett elöntötte a várost, fent lebeg a Hold, ezt a napot úgy ahogy van  valamikor ebéd környékén feladtam, remélem, nem csúszom elsemmivel, ó, remélem. Nem tudom, hogy jó lesz-e most inni, majd ne legyen ideg, csak ennyit szeretnék, meg jó pohár forraltboret szerintem és ... és...

azok a régi folyosók, ahol végigrohant, az a régi irodaház a kikerült őrökkel, az akár itt is lehetne. Majd egyszer, ha öregasszony leszek, és titkokat árulok el a Cégről Valaki Másnak, akkor majd felbukkan egy nindzsaruhás csaj, és lemászunk kötélen az épület aljába, aztán én tartom fel az üldöző gaz Fegyvereseket, hősisesen meg öregen, és a csaj elmenekül az adatokkal vagy a titkos jelszóval vagy mittomén.

Kezdek nézni és nem látni, áttetszővé válok, puha pára borít be, aludnék inkább, nehéz, olyan nehéz a fejem. Nem, tényleg. Egyszerűbb gépelni most, mint beszélni, azt hiszem, rám szűkült a levegő.