ma az van, hogy a szobám búsan néz utána - igen ki kéne takarítani, rendbe rakni. De mennem kell megint át, ebédre, utána meg már készülök valami mesével Ramisnak.
Nem tudom, miért van Húsvéti hangulatom, talán a fény intenzitása miatt, ami pirosra festi a szobát, karácsonykor nem szokott ekkora napsütés lenni.
ajándékot majd holnap kapok, viszont az öcsém szemlátomást nagyon örült mind a whiskey-nek, mind a vonatosra dekupázsolt doboznak. Erre most roppant büszke vagyok.
Néztünk öcsémmel Süsüt, a zenéje még mindig ugyanolyan meglepő időnként (köszönhetően az ügyes... hm... másolásnak), a király még mindig szívdöglesztő, meg ilyenek.
Beszélgettem apámmal, az jó volt, főztem anyámmal, az is meglepően nyugis volt, persze a tepsis túrós csúsza az igazán nem egy nehéz meló, nem is sikerült elrontanom, a hal rántása már vacakabb mert utálok panírozással szöszölni, és a hal megsülése elég határeseti dolog volt, de. De ehető lett.
A karácsonyfám megint a fekete műfenyő, tavaly okosan raktuk el, az egyforma ágakat egymás mellé, most nem kellett sokat kombózni azzal, hogy mi hova. felpakoltam a gömböket, aztán a random dolgokat, amikre a lakásban rábukkantam, de majd örömmel várom a hozzájárulásokat, ha valakinek kedve lesz kiakasztani rá valamit, különös tekintettel a jelenlegi és leendő lakótársaimra. Egyelőre az előszobában kell kerülgetni, de tulajdonképpen beférne a szobámba, ha nagyon kéne. de nem kell ide.
Camelt hallgatok, ez tipikusan apám zenéje, de sokat hallgattam ilyesmiket megboldogult tinédzserkoromban, amikor még bakelitekről meg kazettákról kellett zenét hallgatni, őskor, mi?
2 megjegyzés:
"Az van" - már írásban is hódító kifejezés, attól tartok :)
Gyors ünnepek utáni depressziót és kellemes bulájt!
naná :) írásban egyértelműen.
Megjegyzés küldése