Jóreggelt, ezen szép ősztavaszi hétfő reggelen.
Nem, tényleg szép.
A felhők a szürke és a sötétkék különböző árnyalataiban vetnek habot, az eső megerősíti mindenfelé a színeket, és nincs hideg.
(I breathe air)
Ez nem december, de majdnem tökéletes idő.

Furcsa, mennyire nem maradt magamra időm a hétvége folyamán - pénteken vérlepékéékkel geekültünk a gép előtt, szombatomat a Rouen krónika aktuális részevette el, főzéssel, készüléssel meséléssel, aztán jött a vasárnap, amikor azt hittem, hogy majd semmi dolgom nincs, és délután épp kezdtem belesüllyedni a téli álom-depresszió körökbe, amikor megérkezett az első JK, hogy ma akkor Buffy játék. Aztán a mesélő, feltelefonáltuk Brutit is, hogy akkor akár jöjjön ő is játszani, folytattuk a Sunnyale Misfits kalandjait, a végére befutott még egy játékos is, mindennyiunk meglepetésére.
Bármennyire is morcos voltam az elején amiatt, hogy nem hagynak csendben deppelni, igazából jó volt embereket tudni magam körül. Kényelmesebb, mint szembenézni önmagammal, ugye. Még a végén alkotnom kellett volna, vagy legalábbis takarítanom.

Minél tovább repülök, annál nagyobbat fog ütni a talaj, nem? De én így szoktam földet érni.