It's a trap!

ELkövetkeznek a végnapok, és már a nap is később nyugszik, nem lesz nyugodt álma neki.

Mellékesen bekerülnek az íróasztalok a szobába, és a valami új kifejezése nem egészen rossz ugyan, csak éppen nem találja a kifutását és értelmét,és ilyenkor kell emlékeztetni rá, hogy az értelem önmagában nem létezik, bármennyire is szomorú, az értelmet az agyunk generálja. És a többiek agya meg nem fog helyettem generálni világot, ha ezt hiszem, akkor van baj.

Persze megkaptam a világ random üzenetét az overthinkingről, hát persze, nyilván, de enélkül sincsen értelme, ha nem keresem a dolgok értelmét... akkor minek. Ugyanazok a körök.

Mindegy, mindegy, mindegy, ezek az én köreim.

A ma estére csomagoltam jelm ruhát, meg körömlakkot és sminkcuccot, persze minek, erre a koncertre alapvetően nem kell kiöltözni, de a reflexek eddig repítettek,akkor muszáj lesz. Hiányzik a fellépés, az öltözőbn sminkelés, a függöny előtti utolsó másodpercek belső, intenzív figyelme, hogy a megfelelő szinten rezegjek, a fényben úszó pillanatok kristálytiszta ingatagsága meg ezek. Most talán van mit mesélnem, bár nyilván nekem szólnak a dalok, senki sem tudja, mikor éneklek a doktorról vagy Shepardról, talán sejthető, hogy mikor szól a félelmeimről és vágyaimról, vagy a családomról. Pedig...

... a színek is uganazok mint minden évben. A szavaim is.

assze tegnap nem posztoltam (mit asszem, egész biztos) a depis-fáradt bejegyzésem, most már jobb, bár kezdek egészen elaludni itt ültőhelyemben ójajj. És a torkom is kezd fájni, és mielőtt kivettem volna péntekre szabit, meeting lett oda, ami ráadásul nekem is fontos. Ja, fáradt vagyok, kevés az időm, ilyenek.

De mondjuk tegnap is jó volt az énekóra, csütörtökön fellépés, amire nincs is igazán kedvem hirdetni az eseményt, mert egyelőre nem érzem jól magam attól az érzéstről, h szívességet tesznek nekem az emberek, ha megnéznek. Pedig nem így kéne ennek lennie, súgja a belső világképem, majd pöccintek egyet a mutatón. Azért legalábbis szólok. Csütörtökön Rézmálban este 8-tól, éneklek két számot, egy jamesbond-dalt, meg egy toriamost.

És tegnap este játszottam is, továbjutottam a batmanben az egyik lopakodós pályán, amit sokkal nehezebbnek gondoltam, pláne controllerrel, de nem. Úgy tűnik, a lelkem épségéhez hozzátartozik a rendszeres játék.

Going nowhere

Sikeresen antikoltam teával a jegyzetlapjaim egyötödét, jobban néz ki máris minden. Nem annyira vagyok vidám. Nagy levegőt kell még venni a ma estéhez, énekóra - ez elvileg jó, és élvezem, de azt hiszem, sokat elmond, hogy mennyire nincsen már kedvem sehova menni -, aztán a keretjátékos dolgokra szánom az estém maradékát, mert az elmúlt hetekben kiderült, hogy mostanában melóban nem tudok dolgozni. Ezen, legalábbis. Szeretnék eltörni dolgokat, leginkább üvegpoharakat meg bögréket, nem mintha valaha is segített volna rajtam az ilyesmi. Asszem. Ahhoz több kéne, mondjuk az asztalt átemelni az ablakon, megminden.

De legalább írtam tegnap, és maga a tény is elég, ráadásul nekem tetszik. Asszem ennek elégnek kell lennie. Egy kört rajzolok magam köré, nem?

mindjárt szomorú leszek a széteső időben és levegőben, a szédülés, a fáradtság és a fókuszképtelenség, azok vannak. Pedig a napnak alig aligalig van ... ehh. Meló után próba, utána talán lesz időm. Bár a próba is jó lehet, meg ma melóban írtam a wordpressre meg megnéztem a tegnap SPN részt, ami jó volt, és láttam ködöt és felhőket hajnal meg most is, ettem is, hát ezek mennyire jók, nem?

A hétvégé tele lesz rpg-vel, játszani fogok. Jó lesz.

Nem szeretem, hogy ennyire nehezen kelek fel minden munkanap, és estére - mit estére délután háromra gyenge és fáradt vagyok. Legalább most napközben  jó, de nem annyira vidám, amikor nézem a monitort és elfelejtem, hogy ... ööö...már nem tudom mit. Nem alszom kevesebbet, mint szoktam. Nemsokára értékelés lesz a munkahelyemen, és egyáltalán nem érzem úgy, h kellőképpen teljesítenék. Mindegy. De az baj, ha egy nap a munkán kívülk alig van erőm másra. Hiszen az a más a lényeg, ugye. És így tovább, tudjuk ezt.

Ha csak apanaszkodni njöttem, akkor hagyom a bejegyzést, asszem. Tegnap játszottam egy keveset az Adobe Premier-rel, gifeket akartam gyártani videórészletekből, degeyelőre nem találom azt a beállítást, amitől jól fognak kinézni - gyanítom, a konvertáláshoz kell valami, de nem tudom mi. Ha  AMV-ket akarnék készíteni, akkor most tök jó lenne nekem, akkor adtam fel, amikor nem tudtam bejelölni az akkori videóvágó izén, hogy mikorra kéne a zenéhez képest odarakosgatni a váltásokat, és leírni már nem volt türelmem.
Azárt már Gill Shepardról van képem. Ja, meg játszottam is nyilván, ezen ne lepődjünk meg. MEg aludtam, álmodtam, valami számomra érdekesről és relevánsról, de már megint nem emlékszem rá. Ma többször elfelejtettem/eszembe jutott, mégis, mégis kapar ott baloldalt.

Nah, pozitívan, jah, csak pozit

Rant day

Azon gondolkodtam pár pillanatig, hogy mit olvastam (netán mit néztem) történelmi, háromtestőrös sorozat vagy regényként tegnap, aztán esett le, hogy a játék volt ilyen. Kint eső, bent hideg, ebből a fele jó, a másik ellen meg teszek. Szóval jó volt a játék, sok agyalással, amiért a karakteremnek kb minden NPC beszólt, dehát nem értem, mások nem próbálják kitalálni, hogy hogyan működik a világ? És még csak nem is azzal a karakteremmel játszottam, aki alapvetően abból indul ki, hogy a világ dramaturgiai összefüggések szerint működik (igen, van ilyen :D).

Szombaton játszottam, takarította és mostam, mielőtt lett volna a keretjátékos megbeszélés, ami megint megtámogatta azt az elméletet, hogy az emtétések képtelenek bármiféle pontosságra illetve szövegértelmezésbe nem szeretnek energiát rakni. Eredményesek voltunk, de az, h négy embert kellett felhívnom, mert nem tudtam, hogy jönnek-e vagy sem, és mikorra, és rajtuk kívül utolsó pillantban lemondta egy, az előző napokban kettő, egy ember szólt, hogy késik fél órát (legalább előre), és csak GP ért oda tökéletesen időben, akinek csak úgy mellesleg említettem meg, h amennyiben ráér és van kedve, eljöhet - ez olyan szinten ciki, hogy nem volt elég neheztelő pillantásom hozzá. Nyilván mindenkinek megvolt a saját indoka, de ez közösségileg nagyon rossz bizonyítvány.
Aztán persze jó volt ötletelni, aztán persze jó volt beszélgetni és kikapcsolni barátok között megminden. És örültem azoknak is, akik félvidékről beutaztak, miután felhívtam őket :D
De azért azt jelezném, hogy ne, ne tegyetek szívességet. A szívesség a közösség egészének szólt a feladat elvállalásával, onnantól kezdve egymás felé a dolgunkat tesszük.
/*RANT OVER*/

Sokat játszom megint, ME3-at Insane fokozaton, és most már nehéz, és lehet, hogy majd egyszer feladom, de egyelőre még megfelelő kihívás. Azt már írtam és mondtam máshol, hogy mennyire más a Garrus románctól az egész hangulata. Mert más az, amikor  a szerelmeddel újra találkozol és veled van végig a küldetések során, mint az, amikor egy kórházban tölti a végnapjait, és még csak nem is lehet rendesen beszélgetni, mint normál esetben szerintem Thane kib kíváncsi lenne arra, mi minden történik Sheparddal, és megpróbálná lelkileg támogatni az egész elbaszott küldetésben, ha már fizikailag nem tud ott lenni.
Ezek nem részletkérdések, mert amikor egy játék eléri azt, hogy tényleg egy világ sorsa nyugszik a válladon, a Földdé, minden értelmes fajé, és elkeseredett küzdelem van megminden, akkor hirtelen jelentősége lesz annak, hogy kiért/miért képes valaki ezt végigvinni.
Ebből a szempontból nem lett volna rossz a Thane szál sem, ha mondjuk a KhaiLeng fasság helyett normális plotot találnak ki, meg legalább azt a pár párbeszédet még blerakják, ami miatt egy darabig érdemes újra és újra visszalátogatni. Meg a gyász szépen levezetni, meg ilyenek. Mert nagyon ütős és magával ragadó sztorilájn lehet a bosszúból, a dühből és elkeseredettségből, bla.bla, bla. Mégse lett vége a rant-nak :D

Ma estére még kéne kávé, talán. Talán. Úgyis tudok aludni majd, hát nem? Álmos vagyok, és olyankor... nem mintha ez valaha is számított volna. Se az előre gondolkodás, seaz alvás nem az erősségem. Najó, ez így nem igaz, mindegyis. Mostanra kezdem el kipihenni a keddet, és talán a LEP-et, de közben összeszedtem elég érzelmi lenyomatot magamra ahhoz, hogy elkezdjem érezni a zavarodott összhatást. Amikor még nem vagyok túl kimerült, de a mosoly elfárad.

Még nem töltöttem otthon elég időt ahhoz, hogy rendesen összefirkáljam a csomagolópapírokat, de rajta vagyok a témán, felírom az összes mese- és novellaötletemet, és majd az ágyam mögül vicsorognak rám, miközben megírás nélkül mind ott pusztul. Pedig tudom, hogy kellene mesélnem ezeket szépen formába öntve, mert mostanában elkezdtem mély mondanivalót érteni mindenbe, de mi lenne, ha magamnak fogalmaznám meg, nem mástól várnám, h tudja, h mit gondolok, ugye. Kávé.

Kedd este az integetőpartin jó volt az a beszélgetés, meg a többi is, meg az, hogy nem lettem rosszul a kevés kaja ellenére, meg tényleg. Csak a kérdések, azok maradnak ugyanazok. Mindegy, túl sok az időm. enélkül unatkoznék, hát nem?

Az, hogy közben játszom és sorozatot nézek, az most nem tudom, hogyan illeszkedik a saját rajzomba, meg, h hova, meg ilyenke, valahol éppen körbeér a kör, úgy érzem, csak nem tudom. Áhh, de kaptam bókot is, állítólag bölcs vagyok, és most örülök az agyamban élő coelho-nak, mert ezek mind csak szavak, amik napszemüveget adnak a gondolatoknak.

Vannak nagyon fontos dolgaim, csak nem mindig tudom észben tartani azt, hogy nem szabad a fontosságot nagyon befolyásolnia a többi ember prioritáslistájának. Pedig még a geek álarcot is bármikor felvehetem, ha a gót az nem elég.

ebben a hónapban se kéne többet költeni, most kiment a fűzőkről a megrendelésünk, és ma voltam papírírószerboltban, az se tett jót a költségvetésnek, bár a lelkemnek a szépen-fogó-toll, meg a csomagolópapír, mega  füzet, ami majd elfelejtek használni, ugye.

a szabadnapom ma, meg a tegnapi vasárnap magánya elég jó volt, tegnap ki se mozdultam, ma azért elmentem zipzároshoz, akinél nem jutottam semmire, meg voltam ugye  vásárolni, meg... ööö... játszottam ma is kicsit, meg még fogok is, és ... ehm, hagyjuk, jó volt semmit-tenni, az mondjuk kevésbé, hogy amíg világos volt, addig nem porszívóztam, de nem baj, lesöpörtem a havat a folyosóról, asszem még mindig meglep, h én vagyok a legrtakarítómániásabb a lakásban. örülök h nem töltök így itt több időt, mert hiszti lenne belőle. Lassan így is az van, csak mindig elfelejtem, mire téma lenne.

Jéjj, lesz szép fűzőm, ezúttal teljes, van vállpántja is, és csatjai és elég kalózos-steampunk (másik szerint inkább valami S/M cuccra emlékeztet, hát, fűző, fekete, és fémcsatos. ha tudnák, hogy pvc-n is gondolkodtam... )

szombaton volt vicces csingi játék, vendégszereplő pc-vel, höhö.bocsánat, asszem megyek játszani masseffectet, rájöttem, hogy a második része is elég jó lövöldözősnek, eltaláltam azt a nehézségi fokozatot, ahol már többször neki kell indulnom egy-egy zombirohamnak a reaperen - és persze utólag esett le, hogy adeptussal vagyok vazze, mit lövök ennyit, nekem varázsolni kell vagy mi.

5 perc és kezdődik a hétvége - 3 nap lesz, mert a maradék egy napomat kiveszem. Kell a pihenés, ó, igen. De annyira, hogy jelenleg semmi kedvem nincsen elmenni az este esedékes szülinapi ivásra, pedig találkozhatnék emberekkel. De előtte meg plakátot szerkesztünk, ha minden igaz, és akkor már elindulni... nem tudom. A fáradtság lehet tisztán pszichikai is, mert pl teganpról mára minimum 9 órát aludtam, amennyit nem szoktam, és.... a gondolatok itt összecsavarodtak, nyilván keveset alszom mostanában, és a vérszegénység se egy energiatelt állapot.
Aztán meg vannak ötleteim, keretjátékra és játékra is, és legalább a játékot írnom kéne holnap délutánig, az roppant sürgető, és ha este buli, akkor roppant későn is fogok felkelni. Meg... kell-e ez nekem, és a hasonló gondolatok, és ugyan azt gondolom, h a felmerült ilyenekre oda kell figyelni, a felmerülésükkor mégsem olyan egyértelmű minden. Mert gyakran nincs igaza az érzelmi hangulatingadozásaimnak, oké, oké, leállt az agyam, erre nincs más magyarázat, h ilyeneket írok ide, lassan jönnek is a szavak is, gy ömlenek át  betűk a szemem előtt lila ködök, lila fecskék meg nyarak és

így

Mielőtt elvesztem a fonalat, teljesn, valahova a labirintus mélyébe. Megvagyok, túléltük a lepet és a bemutatót, mostmár az új évbe evezünk tovább megminden, új projektek meg régiek talán. A hóesés tegnap délutántól sokat dobott a hangulatomat, teljessé tette a tél-élményt, amit építgetek magamban a LEP óta, illetve inkább vasárnap este óta. Vasárnap délután, sok alvás után játszottunk, szeretem egyrészt a felfedezést a játékban, de méginkább azokat a pillanatokat, amikor Janie hasonló és mégis különböző karakterén keresztül élhetek meg történeteket. Én nem vagyok ennyire aktívan indulatos, de időnként fel tudok háborodni ugyanígy, nem vagyok ötös emberségen, de időnkÉnt vagyok én is ilyen céltudatosan hideg. Nem közömbös. Janie asszem soha nem közömbös.

Előtte ugye végre aludtam, az időrendem meg összezavaroik, mint a teába potyogott ceruzaforgács, nohát, volt LEP és Turambar, egész nap parókában és fűzőben rohangáésztam, néha meg nem, 4 órát aludtam előtte, hajnalig gyártottam a premierajándékokat, meg utána se bírtam még aludni, előtte meg próbáltunk az MTT Tolkien Tribute Band-del sokáig. Asszem, a szeretetemet és támogatásomat kajával fejezem ki én is, az olyan egyszerű, meg mondjuk igyekeztem a társulatot csendes helyre gyűjteni, és pihentetni párszor tíz percet, aztán öltözés és utolsó pillanatos sminkelések, és a rettegés, amikor kezdődött a műsor, és még pörgettem az agyamban mindazt, amit még tennem kell, ami rajtam múlik, de ilyenkor már nagyon kevés az, ami a rendezőé. Javarészt zökkenőmentes volt a darab, jó volt látni, hogy megy már magától, hogy megoldják a problémáikat,és nem nekem kell irányítanom az eseményeket. Jegyzetelhettem volna igazán, mert közben jöttek még ötletek, és kéne még továbbvinni a darabot, és formálni itt-ott, de majd, de majd. Ez egyre kevésbé az én dolgom, nekem elsősorban a szalagot kellett a gépbe illesztenem, onnan már a gép dolga. Asszem.
A műsoros est részletein kívül minden más nyugodtan ment körülöttem, csúsztunk a bábozással kicsit, de megvolt, tudtunk próbálni is egy elcsípett negyedórát délután, csak ne hajnalban kerültek volna elő atechnika részletei, a ki-honnan-mit - ha nem kérdezek mindenre rá egy hónapja, akkor nem zavart volna, de így a görcs is beköltözött a gyomromba, hogy akkor mi nincs még rendben, aminek kéne, amit én alapnak veszek, h intézhető, de nem én szervezem, nem én kérdezek rá, ó jajj, ó jajj, aztán mindegy is volt, mert nem volt annyir energiám, h mindenre figyeljek, csak arra volt, amire muszáj volt.

Szétszedtem tegnapelőtt a karácsonyfát, lett hely a szobában, végignéztema Supernaturalt a jelenlegi részig, jövő hét végén jön a következő rész, jó ez így, már kezdett nagyon elegem lenni belőle úgyis. Pihennem kéne töbebt, majd szbadságot keresek és veszek ki, ha már maradt tavalyról egy napom. Tegnap végre sikerült keretjátékos teammeetinget tartani, izgalmas lesz ez, meg úgy általában tetszett, hogy végre valami újjal foglalkozom.Szombatra a Rouen mesét kell felfrissítenem magamban, meg kitalálnom, h most mi lesz, valahol mélyen alszik ez a projekt is még.

elkezdtem komoly szinten izgulni a holnap miatt, ez egyelőre abban látszik, h nem dolgozom már egy ideje, idegesen szeretnék járkálni a szobában, helyette fasságokat írogatok a tumblerre, és olyan dolgokra válaszolok, olyan párbeszédekbe folyok bele, amikbe normálisan nem tenném.

kellett nekem a ma esti zenés próba, mint egy meleg démoni ölelés a Winchester-fivéreknek, de sebaj, majd holnap rohangászom napközben félpánikban. Na, lehet, h vasárnap után már jobban leszek. Mármint nyugodtabb, mert jól vagyok amúgy, jól, jól, jól. Leszek.

szia blog, szia újév, azért jó, h rászoktam az emailek miatt a telefonom lehalkítására, emrt így nem anyám ébreszt ilyenkor a tlefonnal, hogy átmegyek-e ebédre. Nem megyek, nemrég keltem, majd átlátogatok, emgminden, de nem most. Fontos tumblrezni valóim vannak, tudod te, milyen hosszú volt az újév éjszakája? Kell játszani meg sorozatot nézni, és meginni végre a napi első kávét is mindezek mellett hosszú órákon keresztül, aztán nézni is kell majd a felhőket meg a ködöt, ha lesz, és írni is kell, embereknek, meg aztán magamnak is bármit, aztán még énekelni akarok majd, ha felébredt mindenki a bázison, és mosni, vagy nem, az meló, de talán, hát, mittomén.

a szilveszteri buli jó volt, jó közeg volt, sikerült jlentőséget találnom a házibulinak minden erőltetés nélkül, tessék, most ezekkel az emberekkel lépsz át az újévbe, barátokkal és haverokkal, alkotótársakkal és játékostársakkal, és ez konvergens a jelenlegi célkitűzéseimmel. Néha jó lene, ha tudnék olyan bölcs lenni, aki tud segíteni a barátainak, akiknek nem jó, és olyan energiával tele lenni, ami tényleg hat és hasznos, Volt a tavalyi évben azért olyan időszak, amikor éreztem ezt, aztán elmúlt,  meg tényleg, a tavalyi év azért a szavak és gondolatok között húzódó feszültségekről szólt, az egyre őszintébb és magába néző megnyílásról, megtalálásról és kimondásról, és helyrerakásról. A jelentősége marha nagy, mégha nem is jutott eddig eszembe. 

Persze, többet is kezdtem inni, mint eddig, de ez inkább az alkalmakról, mint a mennyiségről szólt, egyszerűen veépült az életrendembe-rendünkbe, hogy a beszélgetések mellé ott a whiskey vagy a likőr, vagy a sör. A személyes, tágabb világomban is az őszinteséggel küzdöttek az emberek, az "őszintére iszom magam" lokális mémmé érett, és jó, hogy megtaláltunk ezt a szelepet. 

Ha az idei évre gondolok akkor ebben a kontextusban építő évet szeretnék, a megtalált hangokból alkossunk dallamot, tartsuk fent és gondozzuk a bizalmat, és azt hiszem, most a határok feszítése lesz a cél meg az eszköz. A táborszervezés kapcsán már éreztem, hogy építő konfliktus nélkül nem fogunk mozdulni, és az ősz, meg a december eseményei is ebbe az irányba mozdulnak. Az tény, hogy az évem igazából ősszel vált, tanévvel, még mindig, és a tematizálásaim is ebbe az iránba mutatnak. Azt hiszem, az éverm témája a Szembenézés. Már nem csak a kimondása az igazságnak, hanem a konfliktusok felvállalása. Ha az évszak tematika felől nézem, akkor a félelemmel való szembenézés után a szomorúság jön így télen. 

Körberajzolom magam körül a levegőt és világot alkotok.

Éves beszámoló II.

És a listák, mert ugye, marhára nem sorrendben.

Játékok:
1. Deus Ex: Human Revolution
lenyűgöz hangulat, zene képi világ, kielégítően érdekes játékmenet. Adam Jensen, Frank Pritchard

2. Mass Effect 3
ezt csak most ősszel vittem végig, könnyözön, de azért a hangulat és a sztori és a karakterek

3. Left for Dead 2
sikerült haverokkal/barátokkal játszani hálón, még ha keveset is

4. Psychonauts (és a csomagjában lévő többi kis játék)
elkezdtem jtászani kisebb játékokkal, ésigazából marhajók a nem nagyon hűde rpg/fps cuccok is, pláne olyankor, amikor nincs is sok időm egyszerre játszani

5. HalfLife2
végignyomtam megint. Még mindig zseniális, pedig nincsenek benne döntések, és párbeszédek.

6. Max Payne 3, Alan Wake
ezeket nemrég kezdtem el, a lineáris játékvezetés csodái, amikor a sztori egy nagyságrenddel jobb, mint jétszani vele.

7. Assassins Creedek
mert háztetőkön ugrálni jó és bérgyilkoskodni meg kúl

és még ezeken kívül is van egy csomó játékom :P

Sorozatok
hát már nem tudom, h tavasszal mit néztem - talán semmi izgalmasat, vagy éppen semmit, mert a tumblr szerint júniusban kezdtem neki a Doctor Whonak.

1. Doctor Who
kábé fél évig hallgattam geek barátaim véleményét, rajongását, vagy éppen nem azt a sorozatról, mire elszántam rá magam többszöri nekifutással. két-három évad alatt teljesen felszippantott, most már azért eléggé elfogult rajongó lettem, ami vicces, tekintve, hogy mennyire sokat panaszkodtam róla.

2. Once Upon a Time
na, ez a sorozat, amit Nyüfiék említettek meg, és miután megugrottam az első részt, már végig is néztem gyorsan. Érdekes, aranyos, mondhatni cuki, de tökéletesen megfelel a bennem élő 17 éves romantikus lánynak.

3. Supernatural
az első évaddal már régebben végeztem, akkor ki is ábrándultam belőle annyira, h ne folytassam, egy hónapja kb aztán megint nekikezdtem, azóta lenyomtam belőle ... hat évadot, még másfél van hátra. Igen, ez alapján tetszik nagyon - olyan stabilan jó dolognak tartom, még akkor is, ha a történet nem zökkenőmentes, és a kifejezette jó részei azok nem annyira történet szerves részei, mint önmagukban jó ötletek, és általában a sorozat sorozatságára épülnek, de ettől még... Tényleg olyan az egész, mint egy kitartóan húzódó rpg kampány. Asszem ez.

4. Misfits
a negyedik évadig kurvajó volt, aztán annak az eleje nem győzött meg, így nem folytattam azóta.

5. The Fades
ezt lehet, h tavaly néztem még? Vagy már idén? Nem tudom, mindenesetre nagyon-nagyon jó, és nagyon-nagyon rövid. Horror, igen, de képes vagyok nézni, akkor nem lehet olyan ijesztő...

persze, trónok harcát meg sherlock-ot is néztem, de nemtom már, mikor, meg az a szektában annyir elterjedt dolog, hogy nem is említem :D
azért íg y leírva ez nem olyan sok - most a Breaking Bad első részét nem említem, emrt azt majd méáskor nézem, meg .... hát... szerintem nem próbálkoztam mással. Hacsak végzetes kivétel nem történt az agyamban, és elfelejtettem valamit. Azért jobban belegondolva, a DW is hat évad volt, a Misfits 3, a OUAT csak másfél, és ugye a Supernaturalból hat évad, így mr elég jelentős mennyiségről beszélek.

Na, ezt jövőre is meg akarom tartani, még akkor is, ha ritkán találkozom olyan emberekkel, akikkel tudok megfelelő mélységben beszélgetni ezekről :P De még mindig többször, mint ahányszor koncertre/ megfelelő-zenei-buliba tudok menni barátokkal.

Éves beszámoló I.

Megpróbálom a lehetetlen, és nem dolgozom vagy sorozatot nézek, hanem évösszefoglalót írok a kellemes félhomályban idebent.

Így visszanézve ez az évem leginkáb a geekség jegyében telt: játszottam és sorozatokat néztem. Úgyhogy ezekről fogok listázni, az biztos. Meg megint sokat szerveztem az emtétében, emellett munkát keresek már egy jó ideje, és zenélek.

Például elnökségi tag voltam novemberig, ami miatt sikerült belefáradnom a hivatalos emtétésségbe, és ráébredtem, hogy mennyire hiábavalók a fáradozásaim, hogy ésszerűsíteni próbáljak logikára alapozva, nem, az nem működik a személyes, meg az érzelmi alapú meggyőzés működik, az meg borzasztó.
Voltam táborszervező is, ami viszont kifejezetten jó élmény volt a kritikák ellenére is - igenis, lehet tábort szervezni görcs nélkül is, ami a korábbi években elkezdett jellemzővé válni, és nem, nem ezen múltak a kritizált elemek. Ja, csak most nem lehetetett a "de legalább belehaltunk" dolgot felhozni mentségként. Ezekkel eltelt a nyár is, aztán lett az ősz, a struktúraváltás a szektában, a Turambar, meg az, hogy hogyan nem veszek részt a LEP-ben annál jobban, mint amit el bírok viselni nyugodt lélekkel és nem a belemet kidolgozva. Pipa, sikerült, bár kib nehéz nemet mondani Ankalimonnak, nem is ment elsőre, de szerencsére az, hogy nem határoztuk meg a pontos felelősségi köröket időben, sokat segített. Komolyan nem értem, miért számítanak úgy emberek munkára, ha nincsen kimondva és biztosítva az, hogy mindenki tudja, hogy mit kell tennie?
Persze a szekta még így is rabolta az időmet rendesen, november környéke elég húzós volt, talán az is megerősített a döntéseimben, hogy nem, ez úgy nekem nem kell.

Kreatív-művészi vonalon egyrészt ott a Szívforgács, akikkel az első koncert még egy éve volt, aztán egy fél éve kvázi rendszeresen koncertezünk, és nem is olyan rossz ez. Éneklésben határozottan fejlődök, most asszem a legnagyobb sikerélményem, hogy tegnap Zoltán azt mondta, ha így megy a Skyfall, akkor a koncerten három dalt fogok énekelni.
Aztán meg a Turambar ősz eleje óta megint, és bemutatjuk januárban, és jó lesz. El sem hiszem, hogy sikerült olyan dolgokat csinélnom, amiknek ténylegesen van eredményük. Oké, még nincsen bemutatva, de... most már meglesz.
Valahova ide illik félig a jövő évi táborunk is, aminek a keretjátékát szervezem, remélem, itt sikerül keresztülvinnem azt, hogy nem, nem a régi megszokásokra építünk, hanem értelmesen felhasználjuk a tapasztalatokat és egy rendes tervezés előzi meg a kidolgozást. Még meg kell tanulnom azt, hogy ezt hogyan kommunikálom le és kikkel, de nem baj, ezért vannak a dolgok, hogy tanuljunk, megminden.

Írnom nem sikerült befejezettre sokat, bár amíg ment az írórend, addig legalább rendszeresen kínlódtam, meg az ősz elején azért három rövid izét csak kiszenvedtem magamból. Rpg sztorik terén jobb a helyzet, a Rouen mese halad, még ha ritkán is. És megint játszom Janie-t, muhahahaha. Ja, meg a királylányos fantasy-hoz terveztünk Szozsival rendszert, majdnem kész lett, csak aztán nem nagyon játszottunk már egy ideje a teszteléshez megminden.

Az ilyen webes toszokban sokat nem haladtam, bár már legalább tudom, hogy mi az a php, és képes lennék tanulni, a javascriptet igazából inkább csak gyakorolnom kéne, és fejben már összeraktam több honlapot, meg a to.hu-t is átterveztem párszor.

Jövőképem baromira nincsen, kábé annyi, hogy lkezdek dolgokat, és hinni próbálok bennük. Hm. Mondjuk, ha nevet kéne adnom 2013-nak, akkor a hit évének mondanám így előzetesen, mert jelenleg asszem ez a legfontosabb dolog, amit meg kéne találnom. Enélkül nehezen kezdek neki bárminek.
2012 nemtom, h minek volt az éve, talán a képzeleté, esetleg az lszrevétlen építésé/gyógulásé fasztudja.

Listáznom kéne évi összefoglalókat, lesznek, mert listázásoknak érzem szükségét.

De most annyit szerettem volna csak megosztani, hogy a Supernatural hatodik évadjának a végén Castiel kezd olyan spirálba kerülni, mint amibe én szoktam belemesélni az ellentmondásos NPC-eimet (vö. Adrian Lierre meg Meinir főherceg is), a nagyobb jó érdekében, meg a (többé-kevésbé) jószándékkal és arrogáns büszkeséggel kikövezett út, gyönyörű.*

És eseményszinten pedig nem érzem igazán a senki-idejének a mai napot, pedig kellene, és pedig nincs is sok melóm - egyszerűen annyira jelen van a LEP az életemben, meg a z MTT, hogy nem tudom figyelmen kívül hagyni. Még úgy sem, hogy már kifejezetten ügyeltem arra, hogy ne vállaljak túl sok felelősséget és feladatot, még így is folyamatosan azon kapom magamat, hogy pörgök és agyalok mások fasságain. Pedig szimplán ki kéne belőle szűrnöm a lényeget, az információt, és elsiklanom  a hiszti és a fesztlséglevezetés felett, bláhh.

* csak ne lett volna ennyire kiszámítható az a spirál, oké, hogy a csavar hiánya meglepőbb lett, mintha lett volna csavar, de hé.

morc

Na oké, ezen felhúztam magam, még ne tudom, hogy Attiláékra vagy Corvinra legyek dühös azért, hogy 25-én, karácsony napján este 10-kor tájékoztatnak két pénteki, reggel 8-as próbalehetőségről, amik közül az egyik most péntek. Az egy dolog, hogy munkanap reggel, és még csak fel sem merült senkiben, hogy ez netán problémás lehet (ha felmerül, akkor előbb kérdeznek, és már megoldást is keresnek rá), de, hogy egy héttel korábban még csak ne is sejtsék, hogy kb mikor lesz próbalehetőség, az elég ijesztő. (Vagy konkrét rosszindulatra vall, amihez egyelőe jóhiszemű vagyok, még, bár. van, akiben  asszem szervezőként már nem fogok tudni megbízni). De az azért elég kemény, hogy ünnepek alatt két napot hagyni tizenegynéhány ember összeszedésére, az kibaszott rizikó.

határozottan nem vagyok a helyzet magaslatán, de legalább pár éve először sikerült csinálnom dolgokat karácsonyra - még akkor is örülök ennek, ha ezzel együtt ajándékokat viszont nem siekrült szereznem úgy, mint eddig. még holnap délelőttre is hagytam kajavásárlást valahol - bárhol -, mert ma már rosszul lettem egy idő után. Utálom ezt.
Közben megnézem vagy négy részt supernaturalt, a legutolsó az elég jó meta-rész volt, ilyen mi lenne, ha  a színészek helyett a karakterek lennének ott, ahol, ez a sorozat tulajdonképpen tele van ilyen önreflexióval - és ez mindenképpen bájos. És csak egy kicsit kiábrándító. Mert asszem sose leszek olyan fangirl, aki rendesen képben lesz a színészekkel, valahogy nekem mindig a történet meg a karakterek számítanak, és meglennék a szüzsé nélkül is.

közben felrakták a képket szombatról, barnahajú parókás tünde voltam, viszont a smninken még valamit érdemes lenne finomítani, mert a fényképeken elég ijesztó vagyok rúzs nélkül :D (rúzsozás helyett mondjuk ettem, de attól még... D:) aztán este vastag sminkben mentem tovább, és visszavettem az ingemre fűzőt is, amit reggel azért raktam el, hogy majd lehessek én is jelmezben. de helyette kaptam tünderuhát, de így meg nem hordtam, hát este kellett kipróbálnom, hogy civil körülmények között hogy bírom, jól bírom, ennyi. amúgy a buliban hosszú évek óta előszőr sikerült komolyabb beszélgetésbe merülnöm tolkieni témákból, (talán keretjátékokat és live-okat leszámítva), engem speciel meglepett, hogy képes vagyok összefüggő gondolatokra a témával kapcsolatban - valahogy nem az a kép él önmagamról, hogy a moralitásról és a tünde-ember viszonyokról beszélek értelmesen és motiváltan. legközelebb majd matematika lesz, már látom.
az meg nyilvánvaló, hogy szerencsétlen pasikat azzal üldözöm el, hogy amikor megkérdezik, hogy hol vagyok megtalálható, akkor kétszer visszkérdezek, harmadszorra meg rákérdezek, hogy mit akar igazából megkérdezni, és a "hát, úgy általában hol lehet veled találkozni" kérdésre meg kioktatom, hogy általában marhára sehol, leginkább konkrétan vagyok megtalálható. ahelyett, h azt mondtam volna, "találd ki, minden információd adott hozzá". Az is arrogáns, de egyben célirányos is, mert fenének vesződjek olyannal, aki ezt nem ugorja meg.

Szeretnék még sok nap nyugalmat, csendet, gondolkodást és pihenést, és nem akarok  beteg lenni.

Houses of Cards

Oké, másnap értem, keveset aludtam, ezt is. Jaj, mégegy email. Oké, kicsit jobb, most tea sequence initiating in three... two.... there, there.

Collapsing like houses of cards

and landing on splinters and glass

They crush your heart but spare your feet

like judging people you've yet to meet

well time is running fast

upon your reflection

Például befejeztem az ötödik évadját a Supernatural-nak, sokat levont az értékéből, hogy tudom, van folytatása (és már nézem is, persze). A sztori miatt kellett az az ötödik évad, mi? Nekem nem annyira hiányzott, lehetett volna tömörebb az egész. És most komolyan, főszereplőkért mikor fog az ember izgulni? Amilyen szépen lekerekítették a történetet, annyira nem fogott meg. A lényegen már túlvoltak a főszereplők, lejátszották a meccseiket egymással, azt már nem lehetett fokozni, amit Dean meglépett a második-harmadik évadban, Sam a negyedik évadban. Bájos a Káin-Ábel páhuzam, de nem mentek bele, maradtak az angyalok mostanra már egészen okafogyottá vált családi problémázásán. Gabriel vs Lucifer párbeszád még oké volt, annak lehetett volna tétje, Michael viszont megmaradt érdektelen alaknak, és egyszerűen nem tudott érdekelni, mi a harc, hogyan zajlik, vagy mit vágnak egymás fejéhez. Egyáltalán, minek beszéltek szavakkal? Egymás között? Hű, ez viszont legalább sztoriötletet adott... nem tudom, hova mesélem be, talán gillziába lehetne, ha mesélnék ott... mindegy... ohh, elvesztetem a fonalat, nézek utána, gurul a gombolyag.

A tegnap este jó volt. Hazamentem, és játszottam, aztán egy negyedpohár bort megittam Julival, mire rávettem magam, hogy elinduljak. Nem érzem jól magam mostanában, a szokásos sötétség repült be gót lelkembe megminden, taktikákat kell váltanom az élet- és gondolatvitelemben. Igazából asszem a valaholmég mindig a komfortzónám határán van elindulni emberek közé. Már nincs meg az az idegesség, ami mondjuk a Gyár felé font csomót a gyomromba - hogy ott el is tűnjön a fekete-piros falak között -, de a visszhangja még igen. Próbálom magam köré teríteni a szplínt, de nem megy igazán, ez a köpeny kifakult, keresnem kell a póztárból mást, ami ugyanazt fejezi ki, csak ... éjfekete múlt, turambar, muhaha. Válogatok a háttérzene és villámlás között, igen, az egy mesei zöld mező, ez meg a szivárványszínű buborékok, van olyanom is, és az aranyszínű villanás, az meg pláne. Én ez vagyok, inkább válogatok tudatosan, mint félrevezetem magamat azzal, hogy "olyan vagyok, amilyennek mutatom magamat". Nem hiszek benne, hogy bárki is felvett viselkedések, pózok, tanult magatartások nélkül tud önmaga lenni, nem iszem el senkinek, aki netán magáról ezt állítaná. Csak vannak, akik összenőnek az álarccal, vannak, akiknek elüt az arcától, vagy éppen kicsi rá vagy tökmindegy. Lássunk át a szemkivágáson, és kész. 

És érdekes kiísérletezni, Az álarcokkal. MEg az érzéseimmel, megvizsgálni, kipróbálni, másnaposnak lenni, felvenni és kiporolni, és sóhajtva facepalmot gyakorolni a tükör előtt. A saját történetemben nincsenek útjelzők, nincsenek titkos kódok, nincsenek questek, kiábrándítóan unalmas, ha nem látok bele többet. Hát tessék.

aludni kéne 

Fókusztalan

Álmodok én még mindig, csak nem tudom, ja igen. A dolgok, azok.

Tegnap megvolt a koncert, volt öt ember, akik még nem hallottak minket, velük együtt kb hat fős volt a közönségünk, nem számítva a pultos, meg a hangtechnikust, aki néha bent volt a terem ben talán. Bár ez csak onnan tűnt fel, hoyg amikor begerjedt a mikrofon, akor nem csak a kontrollból vette vissza, hanem mindenhonnan. Úgyhogy lényegáben nem hallottam magama, ellenben a hegedűt azt meg túlságosan is. Faszom a hétkoznapi 10kor kezdődő koncertekbe, de tényleg. Annak a két-három embernek is kényelmesebb lenne, akik véletlenül eljönnek meghallgatni, nekünk meg pláne. Odamentem, fáztam és szánalmasan betegnek éreztem magam, aztán szerencsére megjelent Tapsi, kicsivel később meg Angwen és Hanna is, és nekik nagyon örültem. Volt egy horváth srác, aki véletlenül került le, meg két ismeretlen ember, akik nemtom, kik voltak. A koncert nem annyira volt erős, legalábbis engem eléggé lehangolt a hangosítás, meg úgy általában a nemtommi ami van.

Mert abból van sok,érzem a szobámon,szinte folyamatos a rendetlenség pedig ezúttal van időm, mégis, erőm nincsen csak így kampányként mosogatni, amikor felcseszem az agyamat a mosogatóba szórt borospohárhalmon, hát basszameg, hogy a törékeny dolgokat is behányják oda, pedig még külön is válogatom, h könnyebb legyen elmosni. A fürdőszobát se ártana már kislagozni, első szabadnapomon nyilván enm ezzel fogok foglalkozni, atán eltelik a karácsony és annyi. Mindegy. Hülyeségeken húzom fel magam, és ez nem jó. Közben folyamatosan dobol a fülemben az ezerdolog, ami kell, hogy befejezzem a westernes történetet, hogy csináljak magamnak honlapot, hogy csináljak tartalmat a honlapra, meg úgy csináljka valami rételmeset a határidőkre és elvállaltságból kötelezőkön kívül. Mert legalább készítettem plakátot a táborra, ami kábé csak nekem tetszik, meg vana keretjátékprojekt, amivel viszont jelnleg nem akarok akkor energiával foglalkozni, mert azt majd januártól, és átgondolva, nem készre csinálva, hanem kivételesen tényleg végiggondolva. És nem egyedül,e rgo mindenkinek kell időt hagyni a LEPre meg karácsonyra.

És nem jó, hogy magamat vetítem mindenhova, nagyon nem jó. Fókusz bazmeg, fókusz.

Azt álmodtam, hogy valahova elutaztunk páran emtétések, ilyen tábori nulladik, vagy előhétvége lehetett idegen és messzi helyen, a szobában lett volna elég ágy, de Hanna és Gandalf nem feküdtek a franciaágyba, mert Gandalfnak az rövid lett volna, így nekem már nem jutott hely, de szereztem helyette valami kényelmes szőnyeget, amira polifóm plusz hálózsák az jobb is lett. Ott volt még Ankalimon meg Nyüfi, az utóbbival néztük a betonpadló zuhanyzót, hogy hova rakjuk fel a függönyöket - nyilván majd a padlótól plafonig ablakok elé kellenek majd.
Aztán volt a város, ami furcsa volt, lementem eg lépcsőn a föld alá a mélységbe egy lány után, én voltam Dean Winchester, és kimentettem, bár marha nehéz volt a végén a kontrollerrel irányítani a két szereplőt, akiket üldöztek az oroszlánok, de sikerült megmenteni őket. Vissza a városba, ahol kaptunk reklámsüticsomagot, Orbán Viktor idézettel, hogy "az óvodások is tudnak sütni kekszet, ha ő adj hozzá a tésztát". Elkezdtem enni, utána mondta tovább az osztogató nő a népeknek, hogy ebbe O.V.-nak az izzadtsága is benne van, mármint szó szerint, akkor sokan rosszul lettek, én meg összenéztem Deannel, (aki karakterhez hűen már majdnem az összeset megette), hogy jaaa, akkor ez volt az a fura mellékíz. Innen nyomozásba fogtam, valahogy oda kellett volna iránítanom a történtet, hog ugyanott kössek ki, mint a supernaturalék, venni próbáltam valamit a boltban, és erre megjegyezék, hogy magyaroknak itt minden drágább, amikor megkérdeztem, h honnan tudta, akkor a kiejtésemet mondta a tarfikos indoknak. De nem magyarázta meg, mi van a magyarokkal. Ez volt az első nyom. Egy utcában találtam egy magyar kisszínházat, és tudtam. hogy akkor én ide fogok elnézni este az előadásra, és itt találkozom a főszereplőkkel, ezen a szálon kapcsolódom a történetbe. Aztán felébredtem, borzasztó álmosan.