asszem beteg vagyok, de Lichi kolléga mindenképp. időközben hazament, én meg itt dszédülök tovább, de van bennem gyógyszer, és elhiszem.

tegnap megnéztem az Ópiumot, tetszett, egyrészt szép volt, meg nézni jó, meg 20. század eleje, meg kellőképp furcsa, meg másrészt az őrülettel foglalkozó dolgok mindig megfognak.
Ilyenkor mindig tudom, h csak átmenetek vannak, hogy csak attól függ, hogy hova rakjuk az emberit és emberalattit elválasztó határt. Meg, h a másik embernek tekintése nem átmenetes.
Meg.

Ehh, most láton, persze a hétévégn lesznek mínuszsokfokok, amikor vidékre megyünk. és pakolni kell, nyilván. fákk. meg hátha nem leszek beteg addigra.