Ha minden igaz, akkor ez a plakát már egészen közel áll a véglegeshez (remélem, lekopogom).

Január 31, este hét, RS9.

Ja, a Körmagyarban meg az egyik játszótársam beugró lesz, szal csupa izgalom az élet.

Nincsenek konkrét újévi fogadalmak, talán olyasmik, h megírom a diplomámat, meg úgy általában megírok dolgokat (mittomén, most megint akarok forgatókönyvet írni, mert azt többé-kevésbé sikerült, és annak még eredményét is látom, amennyiben leforgatják); szociális leszek és találkozom és beszélgetek emberekkel; és igyekszem nem pánikolni olyankor, amikor megszeretek embereket.

2008ban megtanultam egy csomó dolgot, leginkább olyasmiket, amik a fentiekhez vezettek. Például azt, h az őszinteség még mindig jobb, mint a kivárás (mert én ilyen őszinte ember vagyok, muhaha) (saját bőrén, ugye?). Hogy minden igencsak mélypont ellenére én ezt élvezem. (Mondjuk provokálni nem kéne a Mesélőt, mert a feldobott labdákat leüti.)

Ja, nem minden vámpírra ugranak rá a macskák. Vagy Kapucsínó és Drazsé különösen elnézőek velünk szemben.