szépség

talán, ha a címbe leírom a témát, képes vagyok felfűzni magamat egy szálra, és nem felejtem el, vesztem el ariadnét megminden.
rájöttem, nem annyira a divat-téma abban a beszélgetéstöredékben, ami alapján meg kéne írnom a gondolatot, hanem... hanem az, ami miatt érdekel a téma. Van pár közhelyszerű, triviális alaptétel, miszerint az emberek szeretnek tetszeni, illetve nagyjából hasonló dolgokat tartanak szépnek. A színészek meg pláne, nekik ez valóban munkahelyi kötelesség, hiszen művészetről van szó, ami néha nem árt, ha szép is, nem csak tartalommalteliokos, és a tárgya maga a színész (előadó). Kábé olyan ez, mint az énekestől az, ha szép hangot szeretne, vagy a zenésztől, h szép hangú hangszert.
(Hozzá kell tennem, hogy én magamat soha nem tartottam szépnek (néha a megfelelő hangulatban a megfelelő fényben, a megfelelő szögből a megfelelő ember számára kinézek valahogy, de ennyi). Csak a kontextus kedvéért, persze.)

...ebben a pillanatban ráöntötem él pohár kakaót a gépre. elvitték az ájtíre, de meghalt szerintem...

és már nem emlékszem, mit akartam mondani az egésszel.
valami olyasmit, hogy, bár elismerem, fontos dolog a fizikai szépség, én valóban nem tartom olyan fontos dolognak, még egy színész életében sem, hogy emiatt görcsölni kelljen. Nekem épp elég a tehetségen és képességeken aggódni.
Ráadásul... nem lehet mindenkinek megfelelni (még akkor sem, ha még én is szeretnék.) De azt eldönthetjük, h kinek akarunk megfelelni. Kinek akarunk szépk lenni. Minta van, sok, láthatom a tévében és újságban és mindenhol, és akarode? (nem.) Meg eldönthetjük, hogy nekünk mi tetszik. (és ennek örömére váltottam E/2ből T/1be.)

posta.