...no cut too deep...

gondolkodtam az otthon jelenségről (ájtímarcinak még mindig gyönyörű hangja van ^^), 86os buszokról, a kinti ködös idő tökéletességéről este a megállóban, villamosos álmokról, kártyavetésről, vámpíros történetekről, zenéről, elveszettekről, barátokról, agyamban folyamatosan blogbejegyzések születnek, vagy persze random ismerősöknek és képzeletbeli alakoknak magyarázom a világomat, és mesélek. Gondolom, mint mindenki.

Mostanában tényleg olyan, mintha az otthonom mondjuk Budapest úgy általában.

és most rengetegsok floppyt bontok, h egyrészt semlegesítsem őket, másrészt meg legyen otthonos a lakás.