péntek, január 9

áááá, meghallgattam srakker nyomán a portal zárózenéjét... vagy 5ször egymás után...


csak, h nektek is. jó. legyen.
I've experiments to run.
There is research to be done.
On the people who are still alive.
And believe me I am still alive.
I'm doing Science and I'm still alive.
I feel FANTASTIC and I'm still alive.
While you're dying I'll be still alive.
And when you're dead I will be still alive.
STILL ALIVE


(közben halflife soundtrackeket is hallgatok ám.)

tegnap este kitaláltam, milyen sztoriszálat kéne még belerakni az izébe, h ne legyen annyira művészfilmes (és rövid), tulajdonképpen még izgalom is lehetne benne, meg minden.

amúgy a tegnapi másfél film (taken befejezése és a transiberian) eredménye részben a sztoriszálötlet, részben meg az, h szere... tudtamén, h ismerős volt az arca.
á, csak a transiberian egyik szereplője. a filmben különben olyan ideges lettem egy másik szereplőre, amilyen ritkán szoktam lenni - a főszereplő csaj kifejezetten agresszióra irritált a ... azzal, h nem mondta el, inkább feltűnően titkolt és rejtegetett. És nem mondja, és nem mondja, és wazze, valaki vagy hazudjon feltűnés nélkül, vagy mondjon igazat. Gváhh.
amúgy kellemes film. érdekes is, szép is.

A Taken is egy jó darab, meglepődtem rajta, h tetszik - nem számítottam rá, akciófilmről lévén szó.

A másik két filmmel együtt persze nem túl bíztató világkép rajzolódik ki. Az azért mennyire ironikus, h pont az ellen tesznek az emberek, ami miatt hatalmuk van arra, amit tesznek. Hogy mi magunk rakjuk a fejünk fölé azokat, akik bántanak. Ennek természetesnek kell lennie?

Nincsenek megjegyzések: