Oh baby come on óje, salala. Menjek csütörtökön ingyen – jé, működik az n betű! – zajos kísérleti zenére féltizenegytől, vagy péntek este pardonba, vagy péntek este klipforgatásra Gubacsira? Agyem beszámítható szelete folytonosan sikoltozik, h neeee neee kislány, aludjál inkább, szombaton Egerben éjszakázol, pénteken délután összeszedettnek kell lenned, szombat este is, és már majdnem kipihented magadat…
Sikoltozott tegnap is. Szokott. Bár gyanítom, nem mindig ugyanaz a hang szól, az egyikre érdemes hallgatni, a másikra pedig kifejezetten nem. Bár tudnám mikor melyik szól.
Salala. Lucyfire – Thousand Million Dollars In The Fire. (Tiamat énekesének önálló projektje, a Judas.Christos vonalat vitte egészen goth-rockig)
Szemem kifolyólagosan, tanulnom kéne. Áááááá. Motorválasztás nélkül nehezen jutok bármire is…
Szabadalom, Környszempontú, Ökodesign (ebből még egyáltalán semmit), Fogyszoc., Termékbiztonság (majd a tavalyit), ennyi asszem.
Kezdek ráérezni a 80as évekre. Én akkor még máshol voltam, nem értem a heavy metált, a nagyhajú bácsikat/néniket, a glam-rockból átmentett rucikat. De most mintha valamit megértettem volna belőle.
Jó lenne, ha élhetnék minden korban, minden emberi szerepben, minden ember helyett. Kár, h emberi befogadóképességem a töredékét se képes elbírni.
Gathering - We just stopped breathing
Lying - down on
Sidewalk - lying
Running - tears down
His ears - lying
Lying - brought us fear
Where do we go from here?
One day - sixteen
Woke up - sixty
Gasping - hurry
Hurry
Where do we go from here?
Lassítani kell. Különben nem látod a kőkoboldokat a házak foszló vakolatába kapaszkodni.
Chris, már megint nem beszéltünk egy hete.
Crüxshadows – Return (Coming Home) áj ritörn viktórijösz ájem kámin hóm.
Mintha Alice-ről énekelt volna a koncerten, mikor csak önmagában az énekes, nem? Jaj, régen volt, még nyáron, augusztusban, Chris megjegyezte betegen, mikor felugrottam hozzá koncert előtt, hogy úgy nézek ki, mint egy Tremere… A fejem legalábbis. Talán a szemüveg teszi. Vagy már meséltem? Nem baj, frissek lettek újra az élményeim, mint a megmosott többnapos saláta. Ezt az albumukat alig hallgattam (Wishfire), nyilván azért, mert mindig volt fontosabb hallgatnivalóm. Kezdem azt érezni, h nem tudom minden zenémet kielégítő módon megismerni.
Az albumokkal ismerkedni kell. Egyesekkel egészen könnyű, (áj em de mirror áj em de detsztinii… ájm dzsászt ö messzindzser dont bléjm mí) szerelem első látásra (DoD, Gathering, Anathema), másokat kétszer kell, amikor más ismerősek, akkor lopják bele magukat ahova a zenék szokták, meg vannak a nehezen megközelíthetőek – persze ez nem jelenti azt, h összebarátkozunk később, csupán azt, hogy sokszor kell leülni beszélgetni velük. Eöéjj, kezdek akkora mennyiségeket idedobni a blogra, mint bizonyos gyümölcsök :P
Megnéztem, mit írtam egy éve. Már tudom, akkor másmilyen volt ez itt, meg az is ott, de meg nem fogalmaznám most itt azonnal, mennyiben. Kevésbé voltam ennyire idekonkrét, hanem, de nem tudom, jobb-e. Mintha nekem jobban tetszene, de lehet, h csak az idő távolsága. Mert nem itt élek. Talán…. Az örökös reflexiók. Mint a piócák. A piócák. A piócák, tele van velük a lábam, kellet belelépnem a pocsolyába, tavirózsák közé, áú, nem, nem mondom el, amit gondolok, majd egyszer, ha lesz rá alkalom, most nagyon kell kifele figyelnem, az túlélés a szavak megölnek. Pózőr állat. Félek.
Sikoltozott tegnap is. Szokott. Bár gyanítom, nem mindig ugyanaz a hang szól, az egyikre érdemes hallgatni, a másikra pedig kifejezetten nem. Bár tudnám mikor melyik szól.
Salala. Lucyfire – Thousand Million Dollars In The Fire. (Tiamat énekesének önálló projektje, a Judas.Christos vonalat vitte egészen goth-rockig)
Szemem kifolyólagosan, tanulnom kéne. Áááááá. Motorválasztás nélkül nehezen jutok bármire is…
Szabadalom, Környszempontú, Ökodesign (ebből még egyáltalán semmit), Fogyszoc., Termékbiztonság (majd a tavalyit), ennyi asszem.
Kezdek ráérezni a 80as évekre. Én akkor még máshol voltam, nem értem a heavy metált, a nagyhajú bácsikat/néniket, a glam-rockból átmentett rucikat. De most mintha valamit megértettem volna belőle.
Jó lenne, ha élhetnék minden korban, minden emberi szerepben, minden ember helyett. Kár, h emberi befogadóképességem a töredékét se képes elbírni.
Gathering - We just stopped breathing
Lying - down on
Sidewalk - lying
Running - tears down
His ears - lying
Lying - brought us fear
Where do we go from here?
One day - sixteen
Woke up - sixty
Gasping - hurry
Hurry
Where do we go from here?
Lassítani kell. Különben nem látod a kőkoboldokat a házak foszló vakolatába kapaszkodni.
Chris, már megint nem beszéltünk egy hete.
Crüxshadows – Return (Coming Home) áj ritörn viktórijösz ájem kámin hóm.
Mintha Alice-ről énekelt volna a koncerten, mikor csak önmagában az énekes, nem? Jaj, régen volt, még nyáron, augusztusban, Chris megjegyezte betegen, mikor felugrottam hozzá koncert előtt, hogy úgy nézek ki, mint egy Tremere… A fejem legalábbis. Talán a szemüveg teszi. Vagy már meséltem? Nem baj, frissek lettek újra az élményeim, mint a megmosott többnapos saláta. Ezt az albumukat alig hallgattam (Wishfire), nyilván azért, mert mindig volt fontosabb hallgatnivalóm. Kezdem azt érezni, h nem tudom minden zenémet kielégítő módon megismerni.
Az albumokkal ismerkedni kell. Egyesekkel egészen könnyű, (áj em de mirror áj em de detsztinii… ájm dzsászt ö messzindzser dont bléjm mí) szerelem első látásra (DoD, Gathering, Anathema), másokat kétszer kell, amikor más ismerősek, akkor lopják bele magukat ahova a zenék szokták, meg vannak a nehezen megközelíthetőek – persze ez nem jelenti azt, h összebarátkozunk később, csupán azt, hogy sokszor kell leülni beszélgetni velük. Eöéjj, kezdek akkora mennyiségeket idedobni a blogra, mint bizonyos gyümölcsök :P
Megnéztem, mit írtam egy éve. Már tudom, akkor másmilyen volt ez itt, meg az is ott, de meg nem fogalmaznám most itt azonnal, mennyiben. Kevésbé voltam ennyire idekonkrét, hanem, de nem tudom, jobb-e. Mintha nekem jobban tetszene, de lehet, h csak az idő távolsága. Mert nem itt élek. Talán…. Az örökös reflexiók. Mint a piócák. A piócák. A piócák, tele van velük a lábam, kellet belelépnem a pocsolyába, tavirózsák közé, áú, nem, nem mondom el, amit gondolok, majd egyszer, ha lesz rá alkalom, most nagyon kell kifele figyelnem, az túlélés a szavak megölnek. Pózőr állat. Félek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése