kitavaszodott, és most sokan feketében, csipkében, talán bakancsban, de gótgyanúsan. a fejem meg fáj, csak így, minden előzetes kérelem beadása nélkül, pedig még el se fogadtam. Fel se. Le is.
nem szabad gondolkodnom, különben megint megszúr a valóság, és aludni fogok. Vagy mégismégismégis mi a franc van. hm. ez nem az a hely és idő. tudom, csomó mindennel le vagyok maradva, bánt a lelkiismeretem minden itt töltött napszakért. annyira leszűkült a világom magam köré, hogy az lassan fullaszt. és hova nézzek ki? mondom, kiszúrhatom, de az meg nem lesz jó. már kiszúrtam. és amúgy is, kötőszavakkal kell kitölteni az életet, ha azok csak szavak. szavak. szavak. szavak. még mindig nem értem. mi van? ne beszélj hozzám.
hátha jut eszembe valami.
A lájv. tessék, nem tudok mit mondani. van, ami nem illik ide, van, ami fölösleges. nem akarok reflektálni, gondolkodni, élni akarok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése