Ápr. 11. Hétfő
De/Vision – Free from Cares. Csak a fele szól a fülhallgatónak, inkább hallgatom gyengébb minőségben a hangszórókon keresztül, mint süketség. Amíg nincsenek itthon, addig mehet hangosan.
Nem vagyok. Talán jó, hogy nem egy érzékenyebb állapotomban néztem meg tegnap GitS2őt. Hazafelé így is a város tükörképét bámultam a tócsákban, ugyanolyan színes minden, színes az éjszaka az esőben. Mint a Szárnyas Fejvadászban. When you need someone you can… you can call my name. Salalala. Álmos vagyok, fáradt. Az esőt viszont köszönöm, nagyon. Az életem.
A mesék. Jelentik. Az életet. És a félreértelmezés közhelyeit. A levegő soha nem fog gyűlölni, csak, ha te teszed azzá. Jó, h nem látunk mindent egyszerre. Hogy nem érzünk mindent. Abba belehalnánk. Lehet, h ebbe halunk bele. Brrr. El fogok aludni az órán. Jegyzetet kell szereznem hozzá, de nem az elalváshoz, bizony, hanem inkább máshoz.
Just looking for something is what to say
keep looking at nothing
to go away
you take my picture a portrait prize
behind my image your father's eyes
just looking for something NOW
it looks like something
from far away
inside the image grows and makes the shadow fade
behind the image posted on your wall
a crack is hiding fighting for it all
just looking for something NOW
we've taken it somewhere
from far away the voices echo
from yesterday
behind the crack behind the image on the wall
I see you curled up tightly hiding from it all
just looking for something NOW
Skinny Puppy – L’immortal
Megvolt a kötelező lyrics. Lesz ez még azért ennyire se. Meghallgatom, most újra, újra, újra az . zaz.
A legjobb ezekben az anime-ekben, h mesék. Fantasztikusak, tudományos fantasztikusak. Az álom az élet másik fele.
Ápr. 7. Háttejóég
Nem, nem, nem jó a depresszió. Nem nem nem. Az unalmas, napfakította vértelen erekfajta semmiképpen. Predella Avant –track X. ez van olyan, mint a mint a mint a…
meg fogsz halni. Visszaolvastam. Nem kellett volna. Tavaly ilyenkorra. Valaki mondja meg, normális vagyok. e. ne, ne, inkább ne. Mert nem akarom. Eszembe jutott nyáron a Patkó, amikor egy DM szám hatására nagyon nyomorultul éreztem magam. Talán fájt is, bár nem, inkább nem, csak határozatlanul sajgott. Brrrr. El fogok innen futni. Borzalmas innen bentről a napsütéskékazég, mit tudok tenni? Semmit. Nincs remény. A zenében legalább sötét alkony van, távoli harangzúgás, mint évekkel ezelőtt járőrön, a sulihoz vezető lépcső tetejére kipakoltuk a kenyeret, tejet, vajat, mézet, lekvárt, csokit, és vacsoráztunk 20 km gyaloglás után. 15kg-val azért az más, mint anélkül. Azért írok ide ennyimindent, mert nem vagyok képes másra. Például kitűnő lehetőség lenne írni, vagy… vagy… ja. Pont azt. Pont úgy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése