Ez a szám akkor is tetszik. Nagyon. Telített, és esőben rohanó.
Tegnapom. A délelőtti stressz után mentem még HIKbe, ahol szétesetten próbáltam beszélgetni nekromantával, a témaváltásaim átmenet nélkül, kuszán gabalyodtak egymásba,csoda, h tudott követni. Azért megmutogattam egy Fornosthoz készült párbeszédet jól.
Korán indultam énekkarra, sötételf hívta fel a figyelmemet, h még egy óra van, tehát sétáltam az esőben, meg fagyiztam, utána fénymásoltam lenn a Közgáuon lálipápot, kétszer mentem csak le, először kotta nélkül, majd basszust tanítgattam, meg próbáltunk énekelni is, látszik az egy hét.
Sötétség kellemesen punnyadt volt, de sok csokit kaptam, beszélgettem és nem lettem okosabb, de esett az eső, és ez jó.
Ma meg... hát, mittomén. valamit, valahogyan, valahol. Rendben, mosolyogni fogok, de inkább csak akkor, ha látják, mert különben görcsöt kapok. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése