mert nincs semmi. félkor elindulok majd vizsgázni, járkálok egyet Doranban... eööeöö, tudomtudom, fúj nagyzöld,de nekem meghatározó, és... és volt, mikor ez a hasonlat segített át a napokon. Szürkületen és éjen nem kell általában (jé, ez egészen Led Zeppelines volt így hirtelen, amit hallgatok, kéne hallgatni, otthon szigorúan csak régebbi zenéimet, úgy döntöttem). Azok jók. a fák beszélnek hiozzám, már ha odafigyelek, és sajna egyre kevesebbet, de akár ne is ugorjak, az nem egészséges. Ja, a nagybátyám a hatodikról lett öngyilkos. Véletlenül meghallottam nagyanyám telefonálását az esetről, pedig nekem nem is akarták megmondani a körülményeket. 9 éves voltam asszem :szippp: mindannyian sérültek vagyunk, elvtárs, elvtársnő. Még akkor is, ha nem látszik. Dehát látszik.
Igen, álmodtam, vámpírosat, én is az voltam, egyetemről igyekeztünk haza hajnal előtt, pedig a tanár előzékenyen figyelmeztette az évfolyamot, h nagyon bele lehet feledkezni a munkába, de így is sokáig tartott, hát az évfolyam nagy részét az egyetemi Menedékbe terelték, Böbéékkel mi meg hazarohantunk. Kár, h álmomban nem működött a dolog, jött a nappal, és semmi hatása sem volt, és tisztában voltam vele, h ez csak álom... Mindig ez van :szippp:
Viszont furcsa, mennyire felszabadító élmény volt eddig minden alkalom, amikor vámpírokkal álmodtam. Akár én voltam az, akár nem... Mint a tündérek és egyéb mesebeliek, mítikusak meg stb.
A gyomromatmarja valami. A kávé? Éhes vagyok? ÍJB.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése