lehet, h idén már nem leszek neten. úgyhogy, nem írok listát, vagy talán majd jövőre, talán magamnak, nem tudom, azért minden kedves olvasómnak (és most valóban kedvesek) azt kívánom, fel tudják használni az évvéget és kezdetet, amennyire csak szeretnék, meg persze a kötelező buli is sikerüljön ... a lehető legjobban.

Én meg nemtom, azt hiszem igyekszem nem elfelejteni, hogy a kapaszkodók azért vannak, h kapaszkodjanak beléjük, és....

csak ne ez legyen a vége.

Mételynél találtam:

Jack Russell Terrier

The Artist

You, my friend, are an artiste! Fuelled by a hounding sense of creativity and an untameable desire to express yourself, you see the world through rose-colored glasses one day and then wrestle the curtains closed and turn off the lights so you can ponder life the next. Your dog-eared journal is filled with brilliant ideas about rescuing the universe, yet you have trouble training your noggin on any one of them for any significant amount of time. Your originality occasionally manifests itself as performance art, and you love showing off your amazing athletic abilities in front of an audience. When it comes to taking on the leader of the pack, you’re not afraid to sink your teeth in - and won't loosen your grip until you've gotten your point across.

FAMOUS JACK RUSSELL TERRIERS: Vincent van Gogh, Virginia Woolf, Prince, Janis Joplin

LIKELY PROFESSIONS: Painter, Architect, Software Engineer, Activist

Smashing Pumpkins-t hallgatok, próbálom valahogy összekaparni a hangulatom. Tegnap este nekikezdtem a Harcosok szövetségének, de az első 20 perc után rájöttem, h nem akarok háborús filmet nézni - bár érdekesnek tűnt, koreaiak, 1950, ilyesmi. Úgyhogy inkább megnéztem a Mágia színét és fényét, ez már jó ötletnek bizonyult. SZÉLTOLÓ KÖZELI ÉLMÉNYEM VOLT.

ma megint kihúztam a kelyhek V. lapját, körbenéztem alaposabban a neten, mit is jelent. Azért tetszik, h ilyen... sokféle megközelítése van a lapoknak. fákk, kihúztam megint a neten is, amikor kipróbáltam az egyik oldalt ... freaky. ja, a leírása viszont szószerint ugyanaz, mint amit az előbb olvastam ^^

"Jelentése jóskártyaként:
Kedvező pozícióban vagy fejjel felfelé:
A vártnál kisebb örökség. Rossz házasság. Egyszerű örömök aszkétikus megtagadása. Egy frusztrált feltaláló jelleme. A boldogság kelyhei kiborultak. A nyugalom helyet ad a nyugtalanságnak. Félünk, hogy mindent elveszítünk. Melankólia és csalódás. Van azonban kiút a boldogtalanságból, feltéve, hogy keressük a megoldást. Át kell alakítanunk az életünket. Ha sikerül, még nincs elveszítve semmi!"


"A Kelyhek Ötös (The Five of Cups) neve Csalódás, hiszen míg a Tűz örömet leli a túláradó energiákban addig az öröm vize természetéből fakadóan nyugodt és bármely felkavaró áramlatot csak szerencsétlenségként lehet értelmezni. (Ajánlott értelmezés: általában ez egy szomorú érzés, mint amikor valakit elárulnak, vagy kihasználnak, és ami ezt még rosszabbá teheti, ha nem látja az okot, amivel kiérdemelte ezeket.)"

"KELYHEK 5 - CSALÓDÁS (The Disappointment)
Kulcsszavak:
Mars a Skorpióban, megvalósulatlanul maradt remények, elveszett egyensúlyérzék, problematikus kapcsolatok, régi sebek
Jelzések:
Vagy bizonyos túl nagyra törő reményeid omlottak össze, vagy valahol mélyen benned lappang a csalódásodtól való félelem. Itt az ideje, hogy levond a tanulságot"


A hajó.

Minden kikötőhöz, amit elhagyunk tartozik egy kikötő, amibe visszatérünk.


...

muhaha.


és most a szerencsekereket (X. kártya) is kétszer kihúztam, elnézést, abbahagyom, mielőtt paradoxont húzok.

I know the pieces fit cuz I watched them fall away
Mildewed and smoldering, fundamental differing,
Pure intention juxtaposed will set two lovers souls in motion
Disintegrating as it goes testing our communication
The light that fueled our fire then has burned a hole between us so
We cannot see to reach an end crippling our communication.

I know the pieces fit cuz I watched them tumble down
No fault, none to blame it doesnt mean I dont desire to
Point the finger, blame the other, watch the temple topple over.
To bring the pieces back together, rediscover communication.

The poetry that comes from the squaring off between,
And the circling is worth it.
Finding beauty in the dissonance.

There was a time that the pieces fit, but I watched them fall away.
Mildewed and smoldering, strangled by our coveting
Ive done the the math enough to know the dangers of a second guessing
Doomed to crumble unless we grow, and strengthen our communication

Cold silence has a tendency to atrophy any sense of compassion

Between supposed lovers
Between supposed lovers.

And I know the pieces fit.

nem mondom, h minden szavát értem.
érintőlegesen eszembe jutott a feltételezett blogbejegyzésemről.

mert azon gondolkodtam, hogy hogyan tudom csoportosítani és kategorizálni a szeretetet. hogy van az az általános, leginkább csoportra és nem személyre vonatkozó öröm, ami karácsonykor meg egyéb hasonló hepöningekkor erősödik (pl emtététáborban). Ez azért jó, mert ettől kapásból szimpatikusnak találom az embereket, meg nyitottabb vagyok, meg nagyon tudok nekik örülni. És nagyon jó ugyanazt visszakapni, mert igazán nem kerül semmibe nekem se - ez ad értelmet a mindenkinek köszönésnek 3nál nagyobb tömeg esetében, meg az előadások utáni gratulációknak is, és ilyenkor őszinték az előadástól függetlenül.
aztán van az, amikor annak örülök, hogy közös gondolatokat találok a másik emberben. "Ach, van, aki egy kicsit megért". Ez már konkrétabb,és ekkor már valóban érdekel a másik ember, nem csak úgy általában vagyok nyitott felé. ilyen kategóriás emberből is van egy pár, bár ez elég képlékeny, mert az alatta és felette levőből is van erős átjárás.
de a közös téma/érdeklődés nem elég. van ez a bizalom nevű dolog, s mivel szorosan összefügg az önbizalommal, ezért viszonylag szűkösek a készleteim.
általában azt tartom barátomnak, akiben, amellett, h az előző szintek alapján kedvelem-szeretem őket, még meg is bízom. mittomén, hogy ő is nagyjából ugyanannyira tart fontosnak, hogy ugyanúgy érdeklem, mint engem ő. hogy ugyanúgy szeretnék vele megosztani mindenféléket, amik vannak körülöttem, mint ő velem. van ilyen.
(de közben ebédeltem és elvesztettem a fonalat)
...
szóval, ha távlatilag nézem, egy-két éve volt egy darab legjobb barátom, meg néhány ember, akik a harmadik körben voltak, és sokak, akik a negyedikben (néha kevesen, ha nem volt energiám). Jelenleg nincsen legjobb barátom, mert a kizárólagosság luxus. A második körben vannak néhányan (egy kézen megszámolós, és pontosan tudom, kik azok), (bár néha ezt is luxusnak érzem egy személy miatt, mert néha azt hiszem, ennyire jóban vagyok vele, aztán rájövök, h ő valószínűleg nem, és olyankor nekem rossz :bociszemek:), harmadik körben még többen, és határozottan többen, mint régen, a negyedikben meg... hát mittomén, sokan, mint eddig.
...
ehh, ez a gondalatmenet és szétfoszlott, végig kellett volna szegni, de amilyen hanyag vagyok, ez se megy.

úgyhogy inkább azt mondom, hogy néha annyira egyszerűnek tűnik szeretni, amikor (álmodj rólam, ahogy én is rólad) a másikban kábé azt látom tükröződni, amit magamból érzek. Ha bízom a saját szerethetőségemben, akkor sokkal könnyebb, olyankor bírok én is kezdeményezni. És merek örülni. Mert ez csak döntés kérdése. (hiába látod, h szép az élet...)

néha le akarok ülni, és megmndani, és valahogy elérni a valóban kölcsönös bizalmat. néha azt hiszem, h sikerülhet. aztán rájövök, hogy nem.

tegnap... ma hajnalban még blogot fogalmaztam fejben (hahh, a folytatódó monológok és dialógok biza, de a blogban még megmaradnak ugyebár), ma reggel meg minden fáradt sejtem meggyőződésével tudtam, h este nem megyek sehová, és ugyan hullámokban tör rám az álmosság (meg a józan ész még sikolt, hogy de holnap meg főnikszbuli), de ez a harc még nem dőlt el. majd este.

furcsa volt hazamenni, az agyam képes hatalmas váltásokra, úgy tűnik, átmenet nélkül. vagy nyilván eltolom az átmeneteket valahova máshova, ahol nem olyan feltűnő.
(a placebo klippekről meg megint meggyőződésemmé vált, h olyan pasim kell, hogy legyen, aki alkalomadtán festi magát, legalábbis a szemét kihúzza feketével. vannak elvárásaim az élettől, ehh.)

Tegnap a funtineli jó volt, rátelepedett a karácsony vagy vmi ilyesmi, mert próba közben még volt elnevetett jelenet is. Ezúttal ne felejtettem el egy változást sem, büszke is vagyok, a meghajlást a normál kereteken belül bénáztuk el, az aranytíz az első félév legkényelmesebb színháza (a vidékeket leszámítva, de az más). Aztán ettünk a harmadévvel mekiben meg Komával boroztunk zárásig, megint megállapítottuk, hogy, aztán ködben hazamentem. Bármennyire gyönyörű a 11. kerület, meg a fák a macsaköves út (emléke) felett, meg a borostyán a házak falán utánozhatatlanul, a rétem kompenzál. A bal oldalán a fák között este már-már erdő, és földre léphetek, nem betonra, köd van, fű, néhol fagyott hófoltok.

(a 80as évek wave-punk arcát szeretem.)

Ja, megtudtam még a múlt héten, hogy macska vagyok, de az utolsó életemben (ach, goth). És nem vagyok plüssállat (és valóban, még goodbájkitti sem).

Szombat este megnéztem a Tront a CDfűben, messzi gyermekkoromból visszhangzott a történet, és akkor azért csoda volt számomra az egész, még olvastam is, megminden. Úgyhogy most is letörölhetetlen vigyorral figyeltem, h a programok megpróbálják eltalálni egymást, a programozók a gonosz cégvezető ellen beszélgetnek, és még a csaj is zseni. Én szeretnék még ilyen filmeket. Sokat, amik talán még okosabbak is.
Szocializálódtam, csekkoltuk egymást ...ProtokollGésával, asszem mindketten pipát raktunk egymás neve mellé. Jó választás.

De nem ezeken gondolkodtam. Azt majd egy másik, pár órán keresztül írt bejegyzésben teszem meg, ha még egyáltalán eljutok addig.

mindjárt összeszedem magam és cuccolok haza, viszek még egy adag könyvet, h legyen kultúra is. Arányaiban javul. Egy kicsit. Mert a kevésről könnyű növelni.
Ma még pihenés, holnaptól meg nem, mert reggel, meg délután meg este. Aztán már munka is.
Fura lesz.

Büszke vagyok, apámmal Rómeó+Júliát nézetek, és tetszik neki - és szerintem is abromi jó feldolgozás, ehhe, amikor a giccs életre kel, kábé.
Szeretem ezt a töménységet, a barokkos fraktálokat.
Közben elkezdtem egy régi karácsonyi ajándékomat olvasni, mert idén nem kaptam könyvet (csupa hasznos ajándék, vasaló, hajszárító, tea, üvegpohár, fülbevaló, nyaklánc, meg persze gyertya). Most már, úgy jó 10 év távolságból maga a regény nem olyan lenyűgöző, de még mindig tudatformáló hatásaim közé tartoik. Még mindig az első percben magába szippant a világ, és rájövök, hogy tulajdonképpen azért olvasok én ennyi ... fantasztikus regényt, mert azt szeretem, amikor a nem-reálist reálisként kezelik. Amikor nem létező helyzetek problémáit vizsgálják (hogy milyen nyomasztó, amikor hirtelen a kezedbe kerül a Gyűrű, és mindenki azt keresi, és az egészhez semmi közöd, vagy milyen, amikor beültetnek a fejedbe egy chipet, és kiderül, h a fejfájásod nem normális, meg a húgodat elzárták tőled, mert átváltozik valami izévé).
Bármennyire meginogtam a gondolatra, hogy esetleg most egészen mundén, egyszerű sztorit találjak ki, nem érdekel. Azok a történetek másokra várnak.
Közben Rómeó megtudta, h Júlia halott. Kár, h Mercurtio és Tybalt halott.

ehe, 10edszerre sikerult megtalalnom minden billentyut a jelszavamhoz, de egyel[re fogalmam sincsen, hol a magyar billentyuzet. es elnosztagiaztam, h mer is lett nekem gilly a nevem. hopppsz, naugye.
embertelen ez az ejfeli mise, de nem hatralhatok meg (es ha farkas meg nemhivokent megy, akkor ez nekem meg se kottyan. Hha.)
Ja szuleimnel vagyok, furasag, arra emlekeztet, amikor nagyanyameknal, otthonos es ismeros, de mar nem itt vagyok otthon. atrendeztek a szobamat megminden. (aludni akarok).
tegnap az utolso bevasarlasokkor talalkoztam sotetelffel meg drimorrel, en orultem nekik nagyon, de ok nekem nem, nemtom miert. remelem, csak engem nem kedvelnek es nem a banalitas lepi el oket (sotetelfnek elengedem, elvegre o dolgozott, es biztos zavartam.).

nincs konyv, meg talan bele is aludnek, szal meg egy kicsit brozolgatok, aztan ejfeli mise a hidegben, grrrraaaah.

jut eszembe.

Boldog Karacsonyt, kinek -kinek kedve szerint az aldottsagot, es... unnepljetek, meg legyen ertelme az egesznek.

najó, lehet, hogy azért is álmos és gyomorkavargós vagyok, mert tegnap este... volt. volt tegnap este. a hagyományok mindig más emberekkel, kivéve a lakást meg a birtokosát, meg az elnevezést, meg ilyesmik. jó ez.
talán lassan célokat is találok. meg rájöttem, h nem is 8adév, "csak" heted. ehe. he.

nézegetek mindenféle portálokat, én rettentő mód kíváncsi vagyok arra, hogyan kell karácsonyozni, de ... miért nem írnak gyakrabban jó cikkeket, namindegy. nyilván csak.

láncszemekből állok.

Take the Magic: The Gathering 'What Color Are You?' Quiz.

amúgy. nem meglepő. csak eszem nincs hozzá, habitusom, az van.

Btw, most megint kilátástalanság, meg teljesasötét meg ilyenek, nem kell vele törődni, van olyan, hogy épp majdnem elhiszem magamat, van, amikor meg nem, ennyi.

amúgy meg legalább lennék dühös vagy valami, mert az legalább jobb, de tuti leszek, ha még egyszer valaki megkérdi, h hogyhogy nincs barátom, vagy valami hasonló szellemességet ereszt el, mint a zudvarias a függő folyosón. Ez az a kérdés, aminek semmi értelme nincsen (még akkor sem, ha pár hónapja én is majdnem megkérdeztem valakitől). (és legközelebb azt válaszolom, h csúnya és buta vagyok, nyilván azért, :csámmm: )
ehh, még dühös sem tudok lenni.

tegnapelőtt tartottunk adventidézést, az én fókuszaim, azt hiszem, kevésbé hagyományosak, azért volt négy különféle mécsestartóban mécses a szőnyegen, Tünc némi fehér ragasztószalaggal megjelölte a négyszögesített kört.
utána meséltem Section 1-et, mindneki túlélte a küldetést, RBG-nek pl kifejezetten fekszik az ügynökösdi, ahogy elnéztem :D

volt tegnap főnikszkarácsony, levetült a businessnoir, a harmadév örkényei nagyon jól sikerültek, aztán forraltboroztunk. Megint rádöbbentem, h kra nincsen jövőképem, szlatky kérdésére ugyan tudtam válaszolni, de az csak abban a pillanatban jutott az eszembe.
Fogalmam sincsen, h mi lesz velem.

yútúb kalandok

hm. nem tudna nekem vki keresni (és találni) alanis morisette: uninvited-jéhez alapot? :szépennéz:
--
rájöttem, h tulajdonképpen (így utólag, a jútúbos videók alapján) csipázom ezt a torresdanit, hogy kiállt olyan számokkal, amikkel. meg a rúzsamgadinak is jó a hangja nagyon.
de a saját számaik nem tetszenek. sajnos, pedig.

hopp, a jethro tull fíling ^^

ja, ezt meg időközben megnyitottam. szóval tegnap már lefürödtem, mikor TáncTünc hívott, h mennek Cicához, megyek-e. Én meg rájöttem, h az a mobilitás, amikor ugyan lepereg előttem a másnapi fél8as kelés meg az előző napok kialvatlansága és mégis megyek.
A Tescóban megtudtuk, h a kerületben 10 után nem adhatnak el alkoholt, nyilván felháborodtunk, emrt baromság, én meg most azon gondolkodom, h normális-e random szabályokat hozni? Mittomén, hogy 13 és 14 között nem szabad kólát inni, hogy fűre lépni este hat és 8 között tilos, ilyesmi. Meg persze, hogy tuti vendéglátós a polgármester, vagy valamely rokona.
Így folytatják, komolyan mondom, érdekelni kezd politika, meg a tiltakozási lehetőségek (főleg).

jéééééééézusom.

And I touched your face
Narcotic mind from lazed Mary-Jane

tárátáttá...
hogy eszembejutott a nyáranyár anyár.

explain. don't. have to. want to. love you. all. hey you. yeah, you. is there anybody out there?

a szavak a sorminták. a sorminták szövet. a szövet a lét alapja. paradigmák. a töltés süt át a színész arcán.

a nyakamon a sugarak a kezeid, jut eszembe, mármár. akarode?!

learn to fly

zombikám, ma reggel mindenki olyan jófej veled, hidd már el. a futáros srác is aranyos volt, mert megkérdezte, h hogyhogy itt találkozunk a vonalas telefonon keresztül, nem pedig a mobilon.

tegnap meg Koma kiszúrta (vagyis inkább ő), h volt egy tesa, úúgy aki nézett (és aztán odaült hozzánk beszélgetni), Színésznőnek meg megmutattam, h milyen vagyok három korty bor után. megint hülyére röhgtük magunkat aztán a villamoson szorongva (mer az meg sokára jött, és felrémlett, hogy csak azért nem jár, mert megint ketten igyekszünk hazafelé menni), ja, meg nem jöttek le velem az Fészek aljába, pedig hangulatos kis hely az. Gondolom, mindenkinek jobb dolga volt az alvással pl. (nekem is). Azért még megfontolom, megyek-e ma este, de nem hiszem, van szerkesztenivaló dolgom, és aludnivaló dolgom.

Háhá, verseket kéne tanulnom meg ilyenek, már hiányzik.

I am lost
The footprints that I left have disappeared
For now I am driving blind

Accelerate
Without a destination to welcome me
This road is just an endless loop

Every time I close my eyes
The noise inside me amplifies
I can't escape
I relive every moment of the day
Every misstep I have made
Finds a way it can invade
My every thought
And this is why I find myself awake

Directionless
The letters on the signs have long since faded
The sky conspires to swallow me

Paid the price
For burning all the maps to warm myself
I threw their ashes to the wind

Every time I close my eyes
The noise inside me amplifies
I can't escape
I relive every moment of the day
Every misstep I have made
Finds a way it can invade
My every thought
And this is why I find myself awake

Walk away
Time to leave the realm of the familiar
To find a place where sleep can come

Hesitate
For one last time I shout into the sky
To wake the ones I'll leave behind

(assemlage 23 - awake; futurepop (góttuctuc), erre jó ütemben lehet haladni)

furcsa, estére ébredek fel. de úgy ám, hogy egész nap zombiság, és így félöttől egyszercsak majdhogynem ihlet kap el a nyomorult worddel való izélés közben - pedig 20 perccel előtte majdnem sírógörcsöt kaptam ugyanattól a feladattól. most is fáradt vagyok, de ez inkább csak testi és szellemi. ha lenne itt egy photoshop (vagy talán inkább corelizé, mert rájöttem, azzal praktikusabb sokszöveges cuccot szerkeszteni).... namindegy, elmúlik ez is, mert nem használom.

Arra is gondoltam, hogy télleg összerakhatnám a sztorit, mondjuk előzménnyel és körülményekkel, mert ugyan számomra magától értetődő a jéghegy alja, de többeknek nem. Node mikor leszek én annyira motivált, hogy írjak?

Itt balra meg, ha netán szabadidőtök van. Mert a közepén levetítik a film...ünket (azt, aminek én írtam a forgatókönyvét, és a készítését majdnem végigkísértem, bár sajna nem teljesen, mert nem voltam ott az összes munkálatnál.) Szeretnék még ilyet. Tulajdonképpen jó érzés elkészülni valamivel.

újra

mert kitöltöttem megint. hát, lol.

huhh, ez egyre nemjobb. a tegnapi este hasznos volt, aztán ránéztem a budaihegyekre az ablakom (és a panelok) mögött, és rájöttem, hogy azért nem annyira elkeserítő a helyzet, mert van még látvány, van még fantázia a világban, még akkor is, ha konkrétan az életem semmit sem ér a saját szememben sem (hát még máséban). Jólvanna, központi félelmeket piszkálni fájdalmas.
(És ezért nem tudtam mondani semmit, amikor hallottam mástól ahhoz nagyon hasonlót, mert én is ugyanattól félek, és nem tudok őszintén biztatni senkit, amíg magamban nem vagyok biztos. Vagy kitudja. Elemi rettegés, az.)

És a tegnap este eredménytelensége a mai nappal különösen kínos, fákk.

Your result for The Pop Culture Archetype Personality Test...

The Illusionist

Ninja, Robot, Punk, Clown

Illusionists are masters of wit, inventive and clever and capable of thinking on their feet while walking a tightrope. They are entertaining lecturers and cunning linguists, and they love to show off their skills and perverse sense of humor, even if it risks confusing or hurting the butt of their jokes. They are innovative problem solvers, yet cut corners and break rules if it's expedient, and hate even small inconveniences. They have no patience for stupid people, yet are charming when they are not being harassed, and are capable of close relationships with loved ones, who tend to be as clever and entertaining as they are. The rest of the world is seen as an audience to be entertained by these unique, eccentric oddballs.

Illusionists often suffer from Compensatory Narcissistic behavior, a form of narcissism which is derived from a sense of insecurity and weakness, rather than a true feeling of high self-esteem. They seek to create the illusion of superiority and build up an image of high self-worth, yet feel they are not worthy of recognition or prestige. To this end they may ridicule the achievements of others, exaggerate and boast, and otherwise seek the attention and approval of everyone around them, even to the detriment of others. They persistently reach for the stars, wishing for glory and status beyond their means and then feeling frustrated and depressed when their wishes are unfulfilled. Extremely self-conscious, they are prone to feelings of shame and hypochondria, and often underperform out of a desire to get immediate gratification and succcess, rather than taking time to get things right.

Famous illusionist types include Alexander the Great, Sir Walter Raleigh, Thomas Edison, Lewis Carroll and Weird Al Yankovich.

Take The Pop Culture Archetype Personality Test at HelloQuizzy

kapar a torkom, érzem, most ez nem egészség, csak félség. egy kis nyugalom, .... nem, alvás. az kéne már. meg rendrakás és takarítás Odafenn.

Fákk.

különben úgy érzem, hogy most és azonnal kéne megírnom (átírnom) azt a történetet, amit már képekben is látok. Pedig. Minek. Minek. Minek.

Nehéz lesz majd újra elindulni. miután hazamentem.

the game is not over.

mindenki függ

...és vártam.

valamitől. én például. az alvástól (soroljfelötdolgotamitőlfüggszésnevezdmegöthaverodat)

bohócok vagyunk és mind belehalunk

na, ez az üzenet.

furcsák azok a koordináták, amikben megpróbálom elhelyezni magamat. még azt se tudom, hogy ugyanaz-e, mint amúgy másoknál. (leszek annyira könnyű, mint egy boszorkány)engem mindig a mások határoznak meg, meg az érzések, nem a szavak. De, a pék.

Tegnap is jó volt csak ottlenni és ülni, pénteken is jó volt ottleni és, akkor még hasznos is lehettem hirtelen. Kóbor meg visszaért Rómából, rég járt erre. Itt még sosem. Az ijesztő azaz, amikor idegen szituációban találod magadat, és improvizálni kell, és ki kell találni, hogy ki az, akinek eladod magadat, és rettegsz, h lebuksz, mert abba belehalsz. Ez a szerepjáték, amikor ijesztő. Illetve ez, ami ijesztő benne, vatevör.

ott az első sorban ül. akik igazak. aki megesküszik.
hiába mondod, sosem kérted.
cseszheted.
vége.

szétedwáapk. na mostmár elég azért. mindig csörög a telefon, a kolléganő meg kávézgat rengeteget, és csak olyankor zavar, amikor ketten vagyunk. de olyankor zavar, mert mennék én is mindenfelé, és amúgyis.
minket egytől egyig felzabál az élet.

mert amit el akarok mondani azt miért nem mondom.
(mert nem akarom elmondani, mert magában beszél és kutyahúst zabál)

és jól sikerült a film, azt mondják, és kezdem elhinni, pedig féltem, hogy rosszul írtam, hogy nem lesz érthető, hogy szar alapanyagba próbálnak lelket lehelleni (és még az is lehet, én ezt már soha nem tudom meg azt hiszem, hogy tulajdonképpen most jó e vagy sem, amit én, annyira feloldódott az egész a többiek munkájában. nehéz forgatókönyvet írni úgy, h fontos az elismerés és a tudat, h te tettél valamit.) Nohát, nem tudom. Amúgy jó dolog megvalósítani elképzeléseket. Ritkán szoktam, annyira csak ötletember vagyok.

alice in videoland-et hallgatok, szomorú vagyok, mert nem megyek cp lájvra 8megmondtam előre), megint ráébredtem, h képtelen vagyok olyan kis izékre odafigyelni, h nem feltétlen mondunk el mindent mindenkinek, vagy nem azonnal - bár pár másodperces késéssel leesik, h ja, izé, ezt nem, ezt értsd máshogy, én nem ... én mást mondtam, mint amit.

nem megyek ma se gótbuliba. á, á, á. tulképp semmilyen buliba.



ó, a gumigót-punk kategória... szeretem én a theatre of tragedy-t is ^^

saját felelősségre, mi? mi az, amit nem arra teszek? ugye? nem, igazán nincs most kedvem megfontoltnak és diplomatikusnak lenni. inkább őszintén hülye vagyok, mint... figyelmességet és nyugodtságot hazudó. persze, ez is csak egy póz, de sokkal ... kényelmesebb most. nem, inkább érdekesebb. az udvariasság is egy kezelőfelület, de ... nem tudom.
megígértem Mr. Sarcasticnak, h intézek esőt neki a jégre, hát most igyekszem. Hátha működik még... hogy is kellett,,, valami fókusz vagy valami... ezt a rendetlenséget.

énektanár aszonta, nem kell musicalt énekelnem, és találunk mindenhez alapot...



...

éhes vagyok és álmos, de nemsokára eszem, mert van pizza. fontos lépésre szántam el magam, meg tegnap tervezgettem plakát, de egyelőre olyan... furcsa, nem annyira jön még be, de majd elküldöm megtekintésre a Tanárúrnak.
és kaja.!

hát. énis akarok ilyen arcfestést.

Lancelot tegnap kijelentette, hogy a főnikszes csajoknak pasi kéne, és, hogy miért nincs. Illetve ez utóbbi amolyan költői kérdés volt - gondolom. Aztán Szlatky meg Farkas megmagyarázták (illetve egy-egy fél gondolatot mondtak róla), hogy nekik miért nincs, így legalább Lancelot elmélete megdőlt arról, h a csajok a bénák.
Egyrészt a nem-találkozunk-senkivel vonal. Túltárgyalva, valóban. Én csak azért nem fogok elmenni sehová, hogy hátha ott találkozom valakivel. Nem, buliba nem ezért járok, hanem valóban táncolni és zenét hallgatni, ez van.
Másrészt a házinyúlra-nemlövünk. Ezt először az igazi kontextusában gimiben hallottam, osztálytárstól,amikor megkérdezték tőle, h tetszik-e neki vki az osztályból. Nyilván a legtöbb ember az iskolában - osztályban - tapasztalja meg a problémakört először, mert ez a legjellegzetesebb közösség.
Baromi nagy közhely. Engem már eleve ez a nyúlra lődözéses kép zavar hidegrázósan. Meg amúgy is, házinyúlra nem lövünk, hanem játszunk vele, aztán megfőzzük és megesszük. Ennyit a képről magáról. A mögöttesével megint nem igazán értek egyet. Hiszen honna máshonnan lenne párom, mint a barátaim közül? Nem vadidegen emberbe leszek szerelmes, hanem olyanba, akit a barátomnak is tartok. Kell a közös tevékenység, a közös társaság (ha nem is az összes, de nem árt részben). Tehát akkor vattafakk? Tudomén, ismerem a jelenséget, (és csöng a telefon, és elvezik minden gondolatfonalam a labirintusban), emtétés vagyok, vagy mi, az meg egy... nagy falu. Tényleg, akkor elvileg egy faluban sem szabadott volna falun belül házasodni? Ott is mindenki tud mindenről...
Szóval szerintem kábé ez a nyulas ügy akkor igazság, mint az élet nem habostorta és társai. Vagy igaz, vagy nem. Körülményektől függ. Nem kell végigpróbálni az összes szóbajöhetőset, sőt, érdemes csak olyannal közelebbi viszonyba kerülni, akiből kinézzük, hogy lehet komoly is a dolog, és nem lesz olyan a szakítás, ami meggátolja a szakítás utáni közös társaságban tartózkodást. De ez meg egyértelmű, nem? Vagy csak én vagyok naív? (Tudom, én.) Namindegy, erről lehet köröket futni, meg érdekelnek ellenvéleméynek, vagy más vélemények is, de utálom a kategórikus kijelentéseket. (:D)

Azt hiszem, rég sikerült megbántódnom úgy, h azt ki is mutassam. Úgy, hogy azt ne merjem megmondani annak, aki megbántott (mert abban a pillanatban úgy érzem, baromira nem érdeklem, annyira meg főleg nem, h érdekelje, miért bántott meg). Mondjuk még jó, hogy két perc múlva, ha rákérdeznek, elfelejtem, és csak a váza marad az érzéseknek, és igyekszem konzisztens maradni, és eljátszani azt, hogy ember vagyok és nem egy gép, akit épp otthagyott a lélek. (Háhh, ez a misztikus magyarázat... Lancelot (hháá, találtam megint nevet :D.)

Lélektanilag mondjunk egy-két kognitív disszonanciát, ami úgy hirtelen elkezdett bántani a helyzettől. Ha csak egy lett volna, az még nem baj, azt megszoktam. Sokszor vagyok keresztmetszet, sokszor vagyok ellentétes habitusú társaságokban (bár igazából ezek a társaságok jobban hasonlítanak egymásra, mint szeretnének), rengetegszer hallottam szídni az egyik haveri kört a másik által (jaja, az emtété gyakran célpont, de az nem számít, mert azt könnyű szídni ismeretlenül (és belülről is).
A live-ot meg pláne, de azt meg leszarom, mert nem tudják, miről van szó. Rendszerint akkor sem, ha már voltak valamilyen live-on.
Még közelebbi ismerőseimet is szoktam hallani kritizálni, és ez sem feltétlen baj, mert .... ilyenek az emberek, és amíg el tudom képzelni, hogy ezt megmondják személyesen is nekik, vagy, hogy igazából nemúgy gondolják, csak most ez az ötletük támadt (vagy vhogy ki tudom menteni magam előtt őket), addig oké.
Utálom ezt. Persze, kezdhettem volna vitába, de attól tartok, egyedül engem érdekelt volna igazán.
Szóval ez.

Meg van még egy másik gondolatmenetem is, majd.

áj... héjt... evriting öbáut jú....

nah, tegnap este, miután nekiálltam plakát tervezni, és megfeneklettem mert nem tetszett, amit láttam, és megnéztem három résznyi nikitát, közte a vékonyhangon-éneklős Michael-a-király résszel (és folyamatosna párhuzamosokban gondokkodik az agyam), miután Tulajjal kiszedtük a leesett redőnyt és felszereltem a sajnos-csak-kék sötétítőfüggönyt( a narancssárga ágytakaróhoz tulajdonképpen jobb, mint az általam preferált zöld vagy bordó), még tarotkártyáztam is egyet, és ezúttal meg is jegyeztem (és Elmebetegtől lopott ötlettel megnézem itt a neten is, hogy mit jelenthet).

Szóval. Agyaltam egy sort azon, h magamat melyik lappal jellemezzem, végül a Kardok Nyolcasánál maradtam, mert ott a néni mosolyog, és nem olyan szigorú, mint a Kardok Kettesénél. (Ja, kölcsönpakli, amit visszaadnék ám a gazdájának, ha netán találkozunk, csak már rég nem láttam a Drowt :D)
Igen, de lap szóval. Hát nemtom. Ez vagyok jelenleg én, ráadásul tudatosan választva. Különben azért választottam ezt a lapot, mert érdekelt, hogy mit lát a nő, hogy ennyire megfosztották a külvilágtól. Hogy biztos fontos felfedezéseket tesz ezzel. Hogy aztán majd visszamegy a várba, mielőtt felfázik a vizes a földön. (És nyilván van egy központi kérdésem, ami körül forog életem egy... nagy része, és az, igen, de...)


1. Jelenlegi helyzet: A Főpap
Kiakadtam, amikor ez a lap jött fel. Annyira... semmitmondó számomra, annyira mittomén... férfilap. Unalmas. ezek szerint korrekt az életem etikai szempontból, csak épp unalmas.

2. Konfliktus, probléma: Végítélet
Nohát, ezzel van problémám? Mivel is? a Felszabadulással, a Dolgok Napfényrekerülésével. Mittomén. Nem akarom, h kiderüljenek dolgok? Pedig de. Vagy épp ezaz?

3. Az előző rész tartalmából: Érmék Ötös
Ezt a lapot a múltkor is kihúztam. Nincs mit hozzátennem, ugyan nem egy szép kép, de van a rózsaablak tövében lévő szemétkupacnak is romantikája.

3. Cél: Uralkodónő
Ha Cél, akkor legalább értelmes lap. Mert nyilván. Mert kratívkodás meg életcélok megminden.

4. Távoli múlt: Kelyhek Ötös
Vháhá. Naná. "A kártya ezen vigasztaló jelentéseit nem szabad félreértelmezni, fájdalmunk oka nem csupán látszólagos és a vidámság érzése nem tér vissza hamar. " muhaha. Ő is visszatérő lap, de akkor asszem nem a múltamban volt még. A bácsi áll, és nézi a folyót. Szeretem ezt a lapot, története van. szerintem a Vándor megérkezett valahová, ami már nem ugyanaz, ahova szeretett volna, vagy ő változott meg, és ez fáj neki, ráadásul szomjan hal a folyóparton.

5. Közeljövő: Igazság
Ohh, tehát azt kapom, amit megérdemlek. "...mindenért, amit kapunk vagy átélünk csak és kizárólag magunk viseljük a felelősséget. "

Alapvetően jó irányba haladnak a dolgok, ugye?

ja és a nikitasorozatom második évadja hiányzik :P ó, jajj.
most a harmadikkal kell folytatnom.

fáj a fejem a szívem túl nagy
pararam

elfolyik minden.

amit tudok, azok vékony vonalak, kották, sínek, ágak és álmok.

ne ez legyen a vége

Hány évig tart még a csók
Az arcunkon, ami sohase volt?

különben meg ma is van énekóra, különben nem tudom, melyik megállónál tartok, és engem mindig elvisznek a buszok máshova, és játszottam végre szombaton és jó volt, és szeretnék még ezzel a sráccal lenni, mert roppant szórakoztató élmény. Rpg.

Újra beálltam hát a körbe
A lábam még remeg, de a kezem ökölbe
Szorítom, mintha lenne
Nekem is okom még a küzdelemre

Felemelem most az arcom
A tollamat, mintha a kardom
Lenne, úgy mártom a vérbe
Csak ne ez legyen a vége

Megváltozott minden az éjjel
A legfontosabbat nem mondtam még el
Mindenem odaadom érte
Csak addig még ne legyen vége

Amikor majd rám talál
És így szólít meg a Halál
"Szedd össze pár emléked,
eljöttem végre érted!"

és ott állok majd behunyt szemmel
mint aki már szólni nem mer
hogy el sem köszönhettem tőled
hogy elpazaroltam minden időmet

csak ne így legyen a vége
megteszek mindent érte
egyszer majd te is megérted
hogy mennyire szeretlek téged

elgondolkodtató. namindegy. (nem, mert az ilyen dolgok sohasem mindegyek.)

maradj otthon nézzél tévét. tsá.

tegnap láttam a közelgő Xanax előadás másik két darabját (nem a Xanaxot), és jó lesz ez nagyon. most para van.

jujj. egy hír arról, hogy megint valag pénzt kell az egyetemnek fizetnem, Luca még mindig nem jelentkezett, rettegek a diplomatémától, miért nincs valaki, aki megmondani, hogy hogyan és mikor csináljam?

na, most kib szar kedvem van, csak, h dokumentálva legyen. nyilván ezzel van összefüggésben az is, h baromira nem tudnak érdekelni a kolléganő elképzelései arról, mit kéne máshogy csinálni.
kéne írni pár sort magamról a főnixhonlapra, és bár vannak mindenféle elképzeléseim, meg gondolataim is, asszem tényleg csak valami pár sor lesz.
majd máskor. majd máshol, vagy mittomén. Pedig szép idő van nagyon.
---
szét kell oldani a gondolatokat.
--
nem kéne ezeket hallgatnom, de tulajdonképpen de, mert nem rosszabb tőlük, csak párhuzamos. most múlik pontosan.
--
megtaláltam a dalomat mára

hey you what the fuck is wrong with you

http://www.csszengarden.com/
ó, ha lenne türelmem...
mindenesetre nem árt néha felfrissítenem azt a kevéske tudásomat css ügyben, amit blogok dizájnolása közben szereztem.

ma körmagyar, készülök rája lélekben nagyon azt hiszem, kell ez most nekem. Mármint az, hogy valóban lelket öntsek magamban, valóban elhiggyem, hogy számít mit teszek a színpadon. Hogy fontos a szerep, nem csak töltelék. Néha úgy érzem, hogy ha másik embert akarok játszani, attól hirtelen nem lesz igazi a karakter. És ez nekem rossz. Ha meg igazit akarok, akkor ahhoz magamból kell, de akkor meg elveszik a mássága. Azt hiszem, még mindig nem tudok más ember lenni, illetve más ember őszintesége lenni, csak az önmagamé. Asszem... még mindig azzal próbálkozom, hogy az az ember én vagyok, csak más körülmények között, más értékrenddel, amibe beletartozik a hanghordozás, a mozdulatok is. Különben csak úgy teszek, és azt nem szeretem.
Olyan kevés az az idő, amit gyakorlattal tölthetünk. Lehet, hogy nekiállok verseket tanulni a szintentartásért.

Ja, a photobucketen láttam eddig a legszimpatikusabb onlány képszerkesztőt. pláne, h ott tartom a képeket, amiket felhasználok.

omg. omg. rég izgultam ennyire, vagy így fellépés miatt. Egészen hasonlóan markol a gyomromba, mintha szerelmes lennék, freaky. mert jobban belegondolva nem szoktam izgulni, mert... mert úgyis tudjuk a darabokat, mert az utolsó pillanatban jön csak a jajjelfelejtek valamit pánik, de az mondjuk vicces, mert azon rettegni a belépés előtti pillanatban, h vajon én jövök? jajj, tudom-e... jajj, mit is kéne most gondolnom és éreznem...
csak el ne felejtsem, h fontos.

és akkor igazából már ott tartok, hogy leülök és írok valami olyasmit, amit csak én értékelek, meg néha véletlenül más is, de az csak egész véletlen lehet, és gyönyörű volt az esős este, a szél ahogy ütötte az ablakot, de Luca még mindig nem jelentkezik amúgy, és az erkély sem rossz, de fura, fura az egész, mintha utaznék valahová, véglegesen és mindörökké, mert nincs visszatérés, mert átrendezték a szobámat, mert a neonokat lecserélték a templomban lassan bemelegedő ufólámpákra már tíz éve...

... valaki meg hirtelen összekuporodik egy redőnyös ablakú iroda modern székén, amikor nincs bent senki, és a hátára meg az arcára húzódnak a jól bevált csíkok és arra gondol, hogy mennyire hiányzik az, ahonnan eljött, azok az emberek, akikben még inkább megbízhatott, mint itt, pedig már ott is szét volt törve az egész, itt meg mindenki csak túlél és ugyanazt az emberséget veszítik el, amit ő is feladott vagy feladnia kell, és majd összerendezi a vonásait, amikor bejön a másik az irodába, csak néha olyan jó összeomlani egy kicsit, ezt még a mágusoknak és szupertitkosügynököknek is szabad...

... reggel pedig a rózsa rózsa volt, mert a házfal narancssárga napkeltéje... napkelte volt, és utálom amúgy, mert ááááááááá.

ja, tegnap András-nap jegyében felírtam neveket, ma téptem, nem meglepő eredménnyel :P (aki tudja, az tudja, nah). Ja, de meglepő, mert másfél nevet téptem le, mert az egyik szomszédos szár fele is jött, és azon pont rajta volt egy másik név is. Vicces az is.

A hétvégén két macskával is találkoztam, jót tett a lelkemnek, azt hiszem. Ez az itt vagyok, imádj, mert megengedem attitűd lenyűgöző. Meg az a nézés is, mintha észrevette volna, hogy nem vagyok embe... khm. Drazsét többször sikerült vérig sértenünk a hörcsögös hasonlatokkal - de megérdemli, mert pillanatokon belül kibékült, mihelyt ráfordult a figyelem. És nem hányt senki cipőjébe bosszúból.

Farkas felvilágosított, h szemétledobó van panelban, tegnap este meg is ismerkedtem a szerkezettel - horror. Egy cső, ami végigmegy 10 emeleten? És követhetetlen és emberi szellemnek felfoghatatlan tájakon halad el, ahol ki tudja, mi minden történhet vele, milyen lények férhetnek hozzá, milyen világokon ívelhet át... legalább olyan rettenetes, mint az a zúgás a fürdőszoba és wc mögött. A panel egy ijesztő szoctechnobiológiai rém.

Az adventolásnak nagyon örülök, évek óta nem volt ilyenben részem, kb azóta, h a magyarszentekből kikoptam. és annyira jó, h most a társaság olyan, akikkel nem csak ezúton, sőt, elsősorban nem ezúton vagyunk kapcsolatban. Ez így jó.

Gvááá. amúgy, mellékesen.